Valóban nincs szükség néptanítói küldetéstudatra, de ma már az információs dömpingben a sok bába közt elvész a gyerek, miközben észre se vesszük, hogy az adott online közlésnek mekkora járulékos véleményformáló ereje van.
Az internet mára már nem egy könyvtár, ahová az tér be, aki akar ott valamit.
Ma már a közösségi oldalakon és információs portálokon a képünkbe kéretlenül tolt kattintásvadász blogok korát éljük, ahol mindenkinek igaza van.
A tények meg köszönik szépen, jól elvannak.
Az, hogy kinek a saját tényközlése jut végül érvényre, a netto online hangerőn, és/vagy a közlés minőségén múlik.
Mivel a téma iránt érdeklődők az egyéb források hiánya (naprakész nyotatott szakirodalom, szakmai képzés, valódi haderő) miatt tényleg csak a youtube-akadémia, wikipedia-főiskola és google-egyetem alapján tájékozódhatnak, ugyanakor a legtöbben az alapok hiánya miatt még keresni se tudnak rendesen (nemhogy a választ, de még a kérdést se tudják), így kiváló célpontjai lesznek a hangzatos címmel ellátott blog bejegyzéseknek.
Ez egy tendencia. Ha arra alapozunk, hogy a nagy számok törvénye alapján akkor is akad majd olyan, aki fog tudni keresni és így találni is, elárulom, ez idővel sajnos el fog tűnni.