Barkóbázás helyett kifejthetnéd...
Bár tőleg már megszoktam egyfajta "színvonalat"...
Nettó marhaság. Csak egyesek imádnak álmodozni és nagyokat mondani minden alap nélkül.
A stealth 40 éves koncepció és kb. semmi igazán effektívet nem tudtak kitalálni ellene kb. szájkaratét. Egyesek jönnek IRST és mindenféle handabandával, de azt soha nem magyarázták meg, hogy
- Hol van olyan SAM rendszer, ami area denial képességű lenne IRST-vel...?
- Hol van egyáltalán SAM rendszer IR keresővel....? A NASAMS-nál létezik ilyen csak éppen nem önálló körkörös célkereséshez.
A jelenlegi legtöbb, amit a SAM-ek tudnak tenni az kb. batárnagy méteres Nebo radar szerűségek, ahol halvány remény van -30 dBsm esetén karcolgatni zavarásmentes ideális környezetben a 100 km-es felderítési távot.
Érdekes módon még Zord Gabit sem szokta zavarni, hogy a radarabszorbens festék nélküli modellek az F-35-re és F-22-re is bőven -30 dBsm alatti értékeket hoznak ki. Mondjuk nagyjából ez az "lerontott átlag" +/- 45 fokos aspektus tartományban.
Még, ha ez működik is, akkor is kb. két módszer marad jelen ismereteink szerint:
- IR végfázis vezérlés kell, mert ahhoz bőven elég a Nyebo mérési pontossága is, hogy a végfázisban ráfogjon aztán a célra. Apró hiba, hogy ilyen légvédelmi, de még IR AAM sem létezik. Elméletnek tehát szép.
- Aktív radaros végfázis. Ez már zizisebb, mert van vontatott csali is és steath cél ellen olyan pontosan kell vinni a rakétát végfázisig, hogy nem stealth célhoz képest a befogási távolság nagyon kicsi. Mert ezt mondja az antenna egyenlet. Mechanikus legyezéssel és vontatott csali esetén igen sanszos, hogy a szinte 0 pásztázási idő mellett nincs lehetőség semmiféle cél-zavar diszkriminációra. Ha a cél sebessége M0.9 és mondjuk 8 km magasan repül, akkor egy 1-2 tonnás rakéta 50-100 km között még bőven M4 sebességgel repül. A relatív célsebesség laza 1200-1500 m/s úgy, hogy a befogási távolság lehet kb. 2-3 km. Túl sokat pásztázni nem lehet...
Az Sz-350 Vityáz a saját kisebb rakétáival és az Sz-400 lehet ilyenre képes az 40N6-tal elvi szinten a képességeik és a technika alapelve alapján. Ezt most áll hadrendbe, van belőle egy maroknyi. Nagy távolságon (100 k+m), ha még céljel is, akkor arra számítani, hogy az tartós egy steath gép ellen botorság. Amint bármi észleli az indítást lehet minimalizálni az RCS-t irány változtatással és a rakéta annyival fog mellémenni az utolsó ismert pozíció és prolongálás alapján, hogy a büdös életbe nem fog az semmire ráfogni a végfázisban.
Az F-117 és B-2 esetén szubszonikusan valósították meg a kis RCS-t, de ma már meg úgy is, hogy lényegesen kisebb aerodinamikai kompromisszumokat kell tenni.