K
kamm
Guest
Nem lehet ez a komplexitas ill az (abbol is adodo) eltero anyagok hasznalata miatt...?
F-35 Lightning II (Lockheed Martin)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
- Címkék
- cf-35a joint strike fighter jsf x-35
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Gondolom én naiv, hogy az az egyre tökéletesebb szimulációk, az egyre precízebb méretezés paradox módon előbb-utóbb mégis visszatud ütni.
Úgy gondolom, hogy negyven+ évvel ezelőtt nyilván nagyvonalúbban kellett méretezni ezer és egy okból; a maitól fejletlenebb anyagvizsgálati módszerek, emiatt nagyobb ráhagyással operáló minőség ellenőrzés, minőségbiztosítás, esetlegesebb tesztelések stb.
Ennek köszönhetően a "vasak" olyan irányú, jellegű, időtartamú terheléseket is kibírnak még évtizedek után is (lásd B-52, Tu-95), amikre annak idején nem számítottak.
Persze régen is voltak negatív példák, pl. Vickers Valiant, de akkoriban nem is évtizedekig húzódott a fejlesztés.
Ma már minden ki van - érthető módon - végletekig "centizve", ami ezer és egy okból jó dolog, de ha van egy káros terhelés/folyamat, amire nem tudtak/nem gondoltak tesztelni, akkor mehet az egész csodakompozit cucc a kukába...
Sokkal inkább ott üt vissza a dolog, hogy a 70-es, 80-as évek maihoz képest szerényebb tervezői filozófiája jóval több ráhagyással és túlbiztosítással operált.
Az egyre nagyobb adatbázisra épülő analitikus modellek, végeselemes számítások és kalkulált prognózisok egyre bátrabb és egyre jobban kihegyezett dizájnokat eredményeznek.
Miközben megpróbálják a virtuális térben szimulált terhelések adta várható teherbíró képességgel kompenzálni az anyagvastagságot, a hő- és egyenszilárdságot és így logikusan a költségeket is.
Az a régi alapvetés, hogy korábban, amíg a dinamikus terheléseket a statikus terhelésekhez képest 2.5 - 3x-os hatásúnak tekintették, napjainkra mintha elolvadt volna kevesebb, mint másfeles értékűre.
Nekem az tűnt fel az utóbbi évtizedekben, hogy sorra véreznek el az ismétlődő igénybevételeken, fáradásos repedéseken az amúgy mesés képességet ígérő konstrukciók. Továbbá, az amúgy köztudottan lényegesen magasabb rejtett hibamennyiséget produkáló szálerősítéses, réteges kompozitok csábítóan nagy statikus terhelhetőség mellett véreznek el idő előtt... a lényegesen magasabb rejtett hibáik miatt.
Valahogy ez a hiba hiba maradt és nem látni, hogy lesz rá megoldás.
M
molnibalage
Guest
Nézd, az EF Typhoon első szériái már kibuktak.
A klasszikus ex-szovjet MiG-29-esekkel szemben, ahol a hagyományosan óvatos orosz élettartam kalkuláció miatt utólag derült ki, hogy a 2500 óra, az lehet akár 4000 is, az első szériás Typhoon-oknál a nagy reményekkel várt 4-6000 órás élettartamról derült ki, hogy az kevesebb, mint 2500 óra.
Szériahiba? Legyen.
De ott van a Rafale M. Eleve ciki, mert ebből az alváltozatból csak annyi van, amennyit a francia haditengerészet használ. Persze, elviekben a Rafale C sárkányáról beszélünk, ami alá betettek egy erősebb orr- és főfutót és fékhorgot, meg a korróziót jobban viselő festést kapott. Tehát elviekben konverzióval, vagy gyors átállással pótolható lenne a kiesés.
És mi is derült róluk? Hogy ezek se bírják tovább 2500 óránál!
Szériahiba ez is? Aligha. Sokkal inkább a kihegyezett konstrukció, a kompozitok nagy randomitása és az a bizonyos, már említett, lényegesen magasabb előfordulási számú dinamikus terhelés.
A hajófedélzeti le- és felszállások ismétlődő igénybevételei.
A híresen fafejű és merev US Navy, amelyik az F-35C érkeztéig nem is használt kompozit konstrukciójú gépeket, talán mégse olyan ostoba, mikor évtizedekkel ezelőtt eldöntötte, hogy a hajófedélzeti üzem ismétlődő dinamikus igénybevételeinek komplex hatását ellensúlyozandó, egyszerűen ott képeznek tartalékot a gépek élettartamán, ahol a leginkább nyilvánvaló: lekorlátozták az összes típusokat 7.5 g-re.
Ez ugyanolyan régivágású üzemmérnöki attitűd, mint az oroszok hagyományosan óvatos élettartam kalkulációja, vagy az a masszív tervezői ráhagyás, ami a B-52-est, de akár az F-15E, vagy F-16C sárkányát is jellemzi.
A kompozitok lényegesen kisebb tömeg mellett azonnal nyilvánvaló, rögvest jelentkező terhelhetőségi fölényben vannak a hagyományos fém konstrukciókhoz képest.
Csakhogy az elemi szálak folytonossági hibái, a felületekre nem kifutó belső rétegekben jelentkező hibák, az egyfelől előny, másfelől hátrány irányfüggő terhelhetőség visszásságai mind megbosszulják magukat, ha random eloszlású, de ismétlődő és gyors lefutású, dinamikus terhelésekről beszélünk.
Az ezzel kapcsolatos - szerintem véleményes - tervezői, de sokkal inkább projekt menedzseri, illetve koncepcionális elvárás láthatóan kezdi megbosszulni
Az F135-ös sugárhajtómű a Rafale M egyébként csodálatos kompozit sárkányához hasonlóan mesés tulajdonságokkal bír.
A nikkel bázisú, egykristály turbina lapátok olvadási hőmérsékletéhez képest magasabb(!) a turbina előtti üzemi hőfok. Hogy lehetséges ez? Nos, a komplex bevonatolás, a fátyolhűtés 3D áramlásai segítenek ebben.
Ilyen technológiát persze manapság már visszaszármaztatnak a lényegesen konzervatívabb, régebbi dizájnú F100PW229-esekbe is EEP szérianév alatt (Enhanced Engine Package).
Ezeknél nincs is baj, nettó nyereség mérhető az élettartamon, hiszen a gázhő és így a teljesítmény nem változott, csak a lapátok kialakítása.
De az F135-ösnél ezekre a “dupla, vagy semmi” kihegyezett, “istenkísértő” üzemi paraméterekre a lényegesen jobb teljesítmény miatt volt szükség.
Aminél egyértelmű, hogyha bármi okból megsérül a bázisfémhez képest amúgy totál más jellegű bevonat, a lapát szerkezete azonnal tönkre megy.
A hajtómű élettartamát ciklusokban mérik.
A ciklus pedig maga a dinamikus terhelés.
Egy utasgépen ebből lehet egy 12 órás Budapest - New York útvonalon összesen egy darab.
Egy 8 perces F-35A bemutatón meg akár 10-16. És lényegesen nagyobb dinamizmussal, rövidebb periodicitással és szélsőségesebb amplítúdóval.
Ez a helyzet a turbinával. És a konpresszor?
Bár a 30-33-as sűrítési viszonyú F100PW229-eshez képest az F135PW100-as kissé “moderált” a maga 29-es értékével, a hajtómű levegőátfutása a kompresszor átmérőjéhez és a kétáramúsági fokhoz képest azért nem épp csekély.
A gyorsan váltakozó fordulatszám, gyorsan változó mechanikai igénybevételekkel is jár és nem csak a centrifugális erőkre kell gondolni.
A relatíve nagy levegőtömeg sűrűsége fokozatról fokozatra - hála a korszerű, tehát viszonylag alacsony fokozatszámú kompresszornak - relatíve nagy lépcsőkben emelkedik.
Emiatt a pompázshajlam nagy.
Nincs is ezzel semmi gond, mert ott figyel a mindig résen lévő FADEC és a mozgatható állólapátozással ott avatkozik be, ahol kell.
Csak ugye ez kb olyan terhelésváltozás a forgó lapátoknak (még konstans fordulatszámnál is!), mint egy műrepülőgép szárnyának, műrepüléskor. És ebből a pilóta nem érzékel semmit, így aztán önfeledten “fűrészel” a gázkarral és dicséri a konstrukciót, hogy milyen kezes, milyen gyorsan reagál mindenre.
Mi meg tapsolunk, hogy micsoda bemutató repülés, micsoda manőverek!
A lapátok meg törnek szanaszét...
M
molnibalage
Guest
Zseniális, még ezek nélkül is a világ legdrágább vadászgépie voltak ezek fajlagosan, de azért ez durva. Ez már a MiG-23-as szintet közelíti variaszárny nélkül...
Ezt a 7.5G-s korlátot sose tekintettem igazából hátránynak. Az USAF gépeket még ASF konfiban sem lehet igazán megtépni ennyire még 15000 lábon se nagyon. Akkor meg hova erőlködni...? Bár ez akkor nem abban jelentkezik, ha 9G-re méretezik, de valójában alig húzzák 7G-ig, akkor sokáig elketyegnek? Mert azért van már 10 ezer óra feletti F-16. Fogalmazzunk úgy, hogy ilyet európai gyártású vadászgép max. a tündérmesékben látott. Meg 14 ezer órás F-15E. Ezek olyan számok, amik lassan felfoghatatlan magasságban vannak. Ja, hogy az F-15E családon tudtommal még a borítást sem cserélték le kompozitra...
Hát, mennek is rendesen.
Kicsit olyan érzésem van, mint a juppigyerek, aki szétapossa a luxuskocsit, meg nem azért van X tízmilliós kocsit, hogy szervizelni kelljen. Aztán mikor beviszi a szervibe a kocsit és közlik, hogy akkor a motor kuka, akkor meg pislog.
Bár hozzáteszem, hogy igazából egy F-35A stealth bevetésben, ha túl nagy meglepetés nincs, akkor nem nagyon kell ott gázkarral fűrészelni, ha nincs dogfight.
A US Navy gépei mind 9g-s típusok, lásd a korábbi F-14A/B/D, vagy az F-18-as család. A Horneteket a finnek és a svájciak 9g-ig terhelik.
A Navy nem.
A Super Hornet is bírja a 9g-t, de az FbW lekorlátozza a gépet 7.5g Navy-standardra.
Amúgy ez elég.
Pár érdekesség: az F-16C bírja a 9g-t, a bemutatókon repülnek is ilyen terheléssel, ahogy ez része a kiképzések mindennapjainak is. De mégis igyekeznek kerülni, hiszen eleve a Viper pilótákat is úgy hívják, hogy “nyaknélküliek”. De még így is, nomeg a rendszeresen cipelt függesztmények káros hatásai (a légellenállás, tömeg és áramlási viszonyok miatti hossz- és keresztirányú húzó/nyomó illetve nyíró és csavaró igénybevételek - úgy statikusan, mint dinamikusan, lásd vibrációk) ellenére is igen hosszú a gépek élettartama.
Az F-22 10g-re van méretezve, de 9g az FbW korlát.
Ugyanakkor itt például már nem erőltetik a 9g-t ha nem muszáj, lásd légibemutatók. A parádézás limitje 7g, de ez is bőven elég. A gép hangos, a szárnyfelület nagy, a fordulókör kicsi, de a forduló sebessége lehet kisebb, akkor is lesz nagy páraképződés. Mintha 12g-vel fordulózna, de a látvány is megvan és a sárkány, illetve a pilóta gerince is meg lesz kímélve.
Az F-15-ös család egyetlen nagyobb kompozit szerkezeti eleme a kezdetektől a bórszál/epoxy gyanta kompozit vízszintes vezérsíkok. A többi elem az alumínium, acél és titán.
Bejelentették a lengyel F-35-ösök leendő állomáshelyét
Légierők | A lengyel PAP hírügynökség Mariusz Błaszczak védelmi miniszterrel közölt interjújából fény derült az ötödik generációs F-35-ös flotta leendő állomáshelyére.
K
kamm
Guest
Hat, a USAF oda jutott, hogy most mar az F-16-ot is egy clean sheet designnal akarja valtani, nem jo nekik egyetlen létező gép... ez az F-35 egyre szorul vissza a tervekben, lefogadom, hogy kb ez volt az utolso "universal" design a fegyvernemek között.
www.defensenews.com
"The Air Force has started a study that will describe its preferred mix of fighters and other tactical aircraft that will be used to help build the fiscal year 2023 budget. That result could include a brand new “four-and-a half or fifth-gen minus” fighter with capabilities that fall somewhere in between the 1970s era F-16 and stealthy fifth-generation fighters like the F-22 and F-35 joint strike fighter, said Air Force Chief of Staff Gen. Charles “CQ” Brown.
“If we have the capability to do something even more capable for cheaper and faster, why not? Let’s not just buy off the shelf, let’s actually take a look at something else out there that we can build,” Brown told reporters during a Defense Writers Group roundtable.
Brown’s comments are the first time an Air Force official has spoken about introducing another fourth-generation aircraft into the service’s fighter inventory. In January, former Air Force acquisition chief Will Roper disclosed that the service’s ongoing study will also weigh whether to buy new-build F-16s from Lockheed Martin."
US Air Force eyes budget-conscious, clean-sheet fighter jet to replace the F-16
An ongoing study will help the Air Force decide whether to add more types of tactical aircraft to its inventory.
www.defensenews.com
"The Air Force has started a study that will describe its preferred mix of fighters and other tactical aircraft that will be used to help build the fiscal year 2023 budget. That result could include a brand new “four-and-a half or fifth-gen minus” fighter with capabilities that fall somewhere in between the 1970s era F-16 and stealthy fifth-generation fighters like the F-22 and F-35 joint strike fighter, said Air Force Chief of Staff Gen. Charles “CQ” Brown.
“If we have the capability to do something even more capable for cheaper and faster, why not? Let’s not just buy off the shelf, let’s actually take a look at something else out there that we can build,” Brown told reporters during a Defense Writers Group roundtable.
Brown’s comments are the first time an Air Force official has spoken about introducing another fourth-generation aircraft into the service’s fighter inventory. In January, former Air Force acquisition chief Will Roper disclosed that the service’s ongoing study will also weigh whether to buy new-build F-16s from Lockheed Martin."
Hat, a USAF oda jutott, hogy most mar az F-16-ot is egy clean sheet designnal akarja valtani, nem jo nekik egyetlen létező gép... ez az F-35 egyre szorul vissza a tervekben, lefogadom, hogy kb ez volt az utolso "universal" design a fegyvernemek között.
US Air Force eyes budget-conscious, clean-sheet fighter jet to replace the F-16
An ongoing study will help the Air Force decide whether to add more types of tactical aircraft to its inventory.
"The Air Force has started a study that will describe its preferred mix of fighters and other tactical aircraft that will be used to help build the fiscal year 2023 budget. That result could include a brand new “four-and-a half or fifth-gen minus” fighter with capabilities that fall somewhere in between the 1970s era F-16 and stealthy fifth-generation fighters like the F-22 and F-35 joint strike fighter, said Air Force Chief of Staff Gen. Charles “CQ” Brown.
“If we have the capability to do something even more capable for cheaper and faster, why not? Let’s not just buy off the shelf, let’s actually take a look at something else out there that we can build,” Brown told reporters during a Defense Writers Group roundtable.
Brown’s comments are the first time an Air Force official has spoken about introducing another fourth-generation aircraft into the service’s fighter inventory. In January, former Air Force acquisition chief Will Roper disclosed that the service’s ongoing study will also weigh whether to buy new-build F-16s from Lockheed Martin."
Olvastam. Ritka nagy faszság. Gyakorlatilag a koncepciókavarás mintapéldánya ez is.
Az F-35 ugyanis pont ennek indult, ami ebben a cikkben is van - egy olcsó kis gépnek, ami mehet mindenhova, érdemes megnézni az X-32-esen ez a koncepció mennyire kiütközött.
Szóval megcsinálta az ipar a gépet - és akkor elkezdte a megrendelő benyögni, hogy "hát egyre kemyénebb az ellenfél" (double digit SAM rendszerek, 4+ és 5.th gen orosz/kínai eszközök), szóval a gép legyen túlélőképesebb. Ok, mondta az akkor már nyert LM és elkezdte felpimpleni az F_35-öt az előre nem várt képességekkel, ami persze azzal járt, hogy egyre bonyolultabb lett a gép. A spirál pedig megindult és most tartunk ott, hogy van egy kis-F-22 a kezdeti szuperolcsó 21. századi F-5 helyett.
És most benyögik azt, hogy akkor megint olyan gépet akarnak, ami az F-35 alapötlete volt. Mert ez az, pont ugyan az.
Aztán pedig ha elkezdik szimulálgatni a gépet a kínai légierő ellen, majd kijön, hogy akkor sok koporsó kell majd - na akkor indul majd elölről, hogy ez így kevés, legyen benne még ez meg az, hogy túléljen... és újra indul a körforgás.
Szóval faszág az egész - erre az elgondolásra ugyanis ott a drón, pont erről szól. Olcsó alternatíva a drága ember vezette gépeknek. Nem vágom mi szükség lenne erre, mikor a drón ezt a kategóriát már ki tudja váltani... főleg náluk.
M
molnibalage
Guest
Azt az álmot kergetik, hogy van olcsó szuperszonikus vadászgép. Nincs. Van drága és drágább.
Csak a baj az, hogy a drága és drágább között is szakadék van képességekben. Sőt, amikor egy F-15EX többe kerül, mint az F-35A és túlélőképessége töredék, akkor az ember elgondolkozik, hogy ember vezette gépnél a repteljesítmény, hatótáv, fegyverterhelés + avionika + túlélőképesség négyesből mit engednek el és mi az eredménye...
Ha ebből csak egyet erősen feláldoznak, akkor:
- a gép vagy nem lesz képes messzire repülni és őrjáratozni
- vagy nevetségesen kicsi fegyverterhelése lesz
- vagy impotens a gép, mert kis radar és szenzorfúzió miatt egy 30 éves F-16 szintjén lesz
- vagy túlélőképessége semmi, ha nem stealth és nincs MAWS/DAS és AESA + vontatott csali
Lehet, hogy lehetne olcsó gépet építeni, de akkor az valami A-12 szerűség lesz.
Szubszonikus, igen kicsi hatótáv és gyak. egyfeladatos csapásmérő 4 db SDB és talán 2 db AIM-120-szal.
És ennek mi lenne az ár/érték aránya?
Pedig a mókás az, hogy a Navy által is elkaszált A-6F a stealth korszak előtt valami ilyesmi lett volna.
Ma egy A-6 szerű gép mai hajóművel a világból kirepülni szubszonikusan és 12 db rakétával 3-4 órás on station BARCAP-et tolna tankolás nélkül. Fillérekért.
K
kamm
Guest
Najo, mondjuk az jellemzo a DoD-ra ugy altalaban is, hogy jodolgukban nem tudjak, mit akarjanak illetve keptelenek ket evnel elorebb gondolkodni.
Ez biztos, bar en arra nem emlekszem, hogy az F-35 valaha olcsonak lett volna hirdetve, max olcsoBBnak, mint a Raptor.
Nem tudom, szerintem a legnagyobb okorseg ez az univerzalis platform volt, mondvan az majd milyen olcso lesz - ja, hat nem az amerikai parazita military-industrial complex mellett, no meg az A-B-C kavalkadja vegul ugy megdragitotta az egeszet, hogy boven buktak mar a reven azt, amire azt hittek, a vamon megsporoljak kesobb.
Nekem meggyozodesem, hogy ez volt az utolso ilyen, szerintem a Navy tutira visszater a sajat gepekhez.
El lehet ezen filozofálgatni, de a stealth képesség összekombinálása a szupermanőverező képességgel és e kettő a tartósnak szánt hangsebesség feletti repüléssel volt az, ami aránytalanul megdrágította anno a Raptort akkor, mikor épp a kellős közepén voltak a leszerelésnek.
Az USAF akart mindenáron behozhatatlan technológiai fölényt a többi országhoz képest és így magát kergette bele egy olyan drága egyfeladatos vadászrepülőgép rendszeresítésébe, amiből aztán csak töredék mennyiséget tudott rendszeresíteni.
Ha a kilencvenes években hallgatnak John Boyd tanácsára és elvetve a Raptor-t, inkább a negyedik generációs típusokat húzzák fel, már olcsóbban megoldották volna a típusváltást.
Mert így nem késztették volna fejlettebb légvédelmi rendszerek és valamiképp hasonló stealth képességek kifejlesztésére a konkurenciát.
Illetve valami fejlesztés lett volna odaát, de messze nem olyan, amire rá lehet fogni, hogy muszáj minimum az ötödik generáció képességeiben gondolkodni.
Ez az egész techno-hajsza igazából csak az üzletről szól.
Tehát jól látszik, hogy már a Raptoron elhasalt az egész.
Úgy, hogy azóta sincsen Raptora senkinek.
Az 1995-ös JSF program viszont a Raptor árnyékában (pedig azt ekkor még el lehetett volna kaszálni) úgy akart olcsó lenni, hogy rámondták, hogy olcsó, mert kisebb, szerényebb képességű és csak egy hajtóműve van, mi több, az összes haderőnem egységes platformja lesz.
Faramuci módon, ha ekkor a mindenáron keresztül vert F-22-t faragták volna tovább F/B-22-nek és inkább azt rendszeresítik, az is költséghatékonyabb megoldás lett volna. De valóban kellett volna a kilencvenes évek végére egy alacsony észlelhetőségű Strike Eagle utód? És egy alacsony észlelhetőségű F-16C utód?
Ha erre a kettőre gondolunk, akkor egyedül a belső fegyverelhelyezés adta előnyöknek van létjogosultsága, másnak nemigen.
És a többi haderőnem? Ha elengedik a Joint Strike Fighter programnévből a Joint-ot és nem törekednek a fából vaskarika, mindenkinek ugyanúgy jó koncepcióra, akkor lényegesen olcsóbbra jött volna ki a dolog.
A US Navy-nek úgy a Tomcat-21, mind az eredeti Super Hornet sokkal jobban feküdt volna, hasonlóan az USMC-nek egy továbbgondolt Harrier.
De ebbe hol lett volna az üzlet?
Az USAF akart mindenáron behozhatatlan technológiai fölényt a többi országhoz képest és így magát kergette bele egy olyan drága egyfeladatos vadászrepülőgép rendszeresítésébe, amiből aztán csak töredék mennyiséget tudott rendszeresíteni.
Ha a kilencvenes években hallgatnak John Boyd tanácsára és elvetve a Raptor-t, inkább a negyedik generációs típusokat húzzák fel, már olcsóbban megoldották volna a típusváltást.
Mert így nem késztették volna fejlettebb légvédelmi rendszerek és valamiképp hasonló stealth képességek kifejlesztésére a konkurenciát.
Illetve valami fejlesztés lett volna odaát, de messze nem olyan, amire rá lehet fogni, hogy muszáj minimum az ötödik generáció képességeiben gondolkodni.
Ez az egész techno-hajsza igazából csak az üzletről szól.
Tehát jól látszik, hogy már a Raptoron elhasalt az egész.
Úgy, hogy azóta sincsen Raptora senkinek.
Az 1995-ös JSF program viszont a Raptor árnyékában (pedig azt ekkor még el lehetett volna kaszálni) úgy akart olcsó lenni, hogy rámondták, hogy olcsó, mert kisebb, szerényebb képességű és csak egy hajtóműve van, mi több, az összes haderőnem egységes platformja lesz.
Faramuci módon, ha ekkor a mindenáron keresztül vert F-22-t faragták volna tovább F/B-22-nek és inkább azt rendszeresítik, az is költséghatékonyabb megoldás lett volna. De valóban kellett volna a kilencvenes évek végére egy alacsony észlelhetőségű Strike Eagle utód? És egy alacsony észlelhetőségű F-16C utód?
Ha erre a kettőre gondolunk, akkor egyedül a belső fegyverelhelyezés adta előnyöknek van létjogosultsága, másnak nemigen.
És a többi haderőnem? Ha elengedik a Joint Strike Fighter programnévből a Joint-ot és nem törekednek a fából vaskarika, mindenkinek ugyanúgy jó koncepcióra, akkor lényegesen olcsóbbra jött volna ki a dolog.
A US Navy-nek úgy a Tomcat-21, mind az eredeti Super Hornet sokkal jobban feküdt volna, hasonlóan az USMC-nek egy továbbgondolt Harrier.
De ebbe hol lett volna az üzlet?
M
molnibalage
Guest
Nem értek egyet ezzel teljesen. Az F-22 flyaway ára azért irgalmatlanul magas - bár most ennyiért vesznek F-15EX-et inflácval korrigálva... - mert 187 darab készült. William Perry mondta azt egy dokumentum filmben a B-2 árára, hogy ha egy Chevy-ből csak 20 db készülne, akkor az is igen drága lenne.
És lásd F-35A úgy olcsóbb sokkal az F-22-nél, hogy repteljesítményét leszámítva minden is tud kevesebbet? Integrált EOTS, DAS és vontatott csali, sisakdisplay. Egyik sincs a Raptoron...
Akkor ma kb. semmi nem lenne AD SAM rendszerek ellen.
????
Az Sz-300PMU3 = Sz-400 mindig is tervben volt 1978-ban is. Csaka Szu összeomlása miatt jött el 2007-ben és nem 1997-ben.
A szovjet-orosz SAM fejlesztések pontosan a 4. gen gépeknek és az A-10-nek tették be a kaput, csak a Szu összedőlt. A többi poszt hh-s légvédelem is csak lekéste a show-t, de kanyarban volt a Buk-M1, Tor-M1, 2K22M is és az Sz-300V. Aki szerint ezek ellen nem kell stealth, öhm, pislogok.
Az egész Raptor történet az amerikai védelmi ipar egyik legnagyobb balfogása. A fosra sem jó Zumwaltra volt pénz, a két nevetséges fregattra is volt, de arra, hogy még gyártsanak F-22-őt, amire a feltörő Kína miatt szükség lehet, na arra nem. Az összes elbaszott Navy faszság árából lehetne alsó hangon + 2x24 gépes Raptor század. Minimum. Az, hogy nem adták el senkinek igen bölcs. Az, hogy 187 darabnál kasza, az az elmúlt 30 év egyik legbalfaszabb döntése volt, de minimum TOP5-ös.
És ezzel egyet is tudok érteni. Akár lentebb is tekerhették volna a gázhőt, a TVC-t elfelejtik és voilá, kész egy jó csapásmérő. a DAS és minden más is sanszosan elfért volna az alapvetően nagyobb gépben.
De, mára látszik, hogy de. Jenki fejjel gondolkozva nagyon is.
N+1-szer leírtam, az F-35B létjogosultsága az én szememben 0. Pont, mint a Zumwaltnak.
A USMC "önállóan mindeng megoldok" álmai nevetségesek. Kb. Szomáliával szemben vagy hasonló futottak még kategória ország ellen igen, de még ott se nagyon. A Harrier szubszonikus bármit is csinálsz vele...
Az F-14 glóriája igen magas. Elhiszem, hogy a pilóta uraknak imponált midene és a GE F110-zel jó, de a karbantartók utálták. A parancsnokok is. Linkeltem be asszem egy CV parncsnokásig vitt pilótát. Ha 2 F-14-et akartak felküldeni a szolgálata végén is mindig mellé tették a 3. gépet 50% tartaléknak. Egy fegyverrendszer hatásossága nem csak a harcászati paramétereiben merül ki.
A Tomcat-21-et nem az F-14B és D alulfinanszírozottsága és alkatrész hiánya alapján kell megítélni.
A Grumman már nem nagyon gyártott alkatrészt, az F110GE400-as pont annyira volt kehes ló, mint az USAF megfelelője, az F110GE100. Ez utóbbi miatt tartja magát a közvélekedés, hogyha a pilótákat kérdezed, ők a block 50-es F-16C-t szeretik, mert jobb vele feladatot repülni, különösen melegben, azonban, ha karbantartót, akkor bármelyik F100-as jobb, mint az F110, mert kevésbé karbantartás igényes.
És ne feledd, sok block 30-as és 40-es az USAF-nál beárnyékolja a kevés 50-est, pedig az igazán kompromittáló nem a GE129-es, hanem a régebbi GE100-as verzió.
A konkurens block 32, 42 F-16C pedig az F-16A hajtóművével repül (F100PW200/220), így erősen alulmotorizált a F110GE100-ashoz képest.
A jóval erősebb 129-esről nem is beszélve.
Viszont elnyűhetetlen, lásd F-15C, vagy holland-belga-norvég-stb F-16A gépek.
A block 52-es az egyetlen P&W hajtóműves F-16C, ahol van akkora tolóerő, mint a GE hajtóműves típusoknál.
Így, a fentiek alapján könnyen alakul ki az a közvélekedés, hogy amiben GE hajtómű van az erős, de macerás, amiben meg Pratt, az gyenge, de elnyűhetetlen.
Namármost - bár tervben volt - az F-14D nem az F110GE129-est kapta meg GE429 névvel, hanem az F-14B F110GE400-asát, ami így is jóval erősebb volt, mint a Pratt&Whiney TF30-as és sokkal üzembiztosabb is annál, de nem olyan erős, mint a 129-es és nem is annyira megbízható.
Sokat árnyalja a képet továbbá a vegyes avionika. A vége felé voltak az F-14D-k APG-70-es radarral és az F-14B-k a régebbi Hughes radarral.
Voltak a Flight Augumentation System-el szerelt példányok és a GEC Marconi-féle FbW kormányvezérlővel rendszerrel szereltek.
Össze-vissza volt a logisztika, bugerálták, kannibalizálták a gépeket.
Csak mert Dick Cheney kihúzta az F-14D Super Tomcat alól a talajt 1990-ben, pont akkor, mikor elkezdték volna felfuttatni a gyártást.
Így 2000 utánra az egész Tomcat flotta kivérzett. Az A-modellek félig korszerűsítve 2003-ban, míg a B/D gépek 2006-ban fújtak ki.
A Tomcat-21 egy alapjaiban teljesen átgondolt konstrukció lett volna.
M
molnibalage
Guest
A Super Hornet is az. Szerintem simán győzött azzal, hogy a buta politkusnak beadták, hogy ez is egy Hornet, csak egy picit más. Óccó, jó lesz, rácsapták a nagypecsétet. Ami amúgy igaz is lett, de kb. azt kellett volna felpofozni, aki a elforgatott függesztőkre is rányomta, hogy "jó lesz ez így".