Az F-22 sztori sajna már lefutott, de részint a Hidegháború utáni békekor egyik eredménye volt a Hi-Lo mix ATF/JSF gépek közül az utóbbit megnyomni, miközben a költségvetés erősen limitált volt.
Az ötödik generáció csúcstípusa mindig is a Raptor volt, míg az F-35 eredetileg nem lett volna más, mint az F-16-os, F-18-as, a Harrier és az A-10-es leendő váltótípusa.
Leszámítva a programnévben található “Joint” miatti Navy és USMC típusokat, a korábbi USAF Hi-Lo mix F-15/F-16 analógiájára, míg az Eagle váltótípusa az F-22 volt, a 16-ost váltó F-35A-val szembeni (akkoriban) kulcsfontosságúnak determinált összes 5gen képesség közül (szupercirkálás, stealth, szenzorfúzió, kimagasló repteljesítmény, stb) jóformán mindegyiket szerényebbre tervezték.
Eredendően tehették, mert a lényegi potenciált képviselő Raptor eredeti darabszáma mellett ez belefért volna.
Ahogy az is, hogy a Strike Eagle mintájára az igazán csúcs 5gen harcászati csapásmérő platformja is az F-22 legyen. Ez lett volna az F/A-22, vagy az FB-22.
Ezzel szemben két fordulat is bekövetkezett.
A 2001 utáni terrorizmusellenes hangulat jegyében a military-industrial complex soha nem látott fejlesztési pénzeket tudott behúzni, az egyre brutálisabb lobbimunkájának és soha korábban nem látott beágyazottságának köszönhetően. Mégpedig adninisztrációról- adminisztrációra zsinórban.
Így lett a technológiailag eredendően szerényebbre szánt A-G fókuszú F-35-ösből egy mára már a Raptort is felülmúló képességű 5+, vagy 5.5 generációs multirole platform.
És ez nem csak a JSF gépeinek a képességbővülésével magyarázható, hanem az eredeti ambíciózus (hidegháborús) koncepcióhoz képest rossz csillagzat alatt született és alávágott darabszámú, problémás üzemű és fajlagosan költséges F-22-es fokozatos elmaradása is közrejátszott.
Ugyanis dacára annak, hogy tisztán aerodinamikai és energetikai oldalról a Raptor akár még a Strike Eagle szerepét is átvehetné, az alig 180+ darabszámban operáló flotta mellett egyszerűen elment a világ.
Az összképet árnyalja ugyan, hogy az F-22-es nettó képességei még mindig élvonalbeliek (de csak ha a légifölény kivívásáról beszélünk), azonban a most kezdődő upgrade nagy része is csak felzárkózás lesz, de nem csak az F-35-öshöz, de bizonyos téren még az F-16V-hez képest is.
A Raptorban sokkal több potenciál volt, mint amit végül kihoztak belőle és ebben végül a legnagyobb lúdas maga a szerény összdarabszám volt. Ugyanis az eredményezte a többi problémát.
Az pedig egy külön kérdés, hogy 2011-ben, mikor már jól látszott, hogy az amúgy még exportra is gyártott F-35A milyen képességekkel is lesz felszerelve, miért kellett a Raptor gyártósort beszántani?