Az F-35B és a QE az nem más, mint az öncélú lobbierő túlhatalmának iskolapéldája.
A B modellért síkra szállt az USMC, akiknek az AV-8B mellett nem lett volna ez létkérdés. De helyette sem.
A RAF, aki mindenáron “őrizni akarta a lángot”, azaz a Harrier + hajófedélzeti üzem kombinációt, csak mert Falkland idején is ezzel volt kénytelen operálni.
Ugyanis a Harrier/Sea Harrier páros fedélzeti megjelenése kényszer szülte megoldás volt.
A szárazföldi bázisú Harrier képességei az európai hadszíntéren nem voltak életbevágóan fontosak, viszont a brit gazdaság nehézségei miatt a hagyományos, katapultos haditengerészeti repülésről le kellett mondaniuk,
Ha nem vonja ki a brit munkáspárti kormány a hatvanas évek második felétől kezdve a katapultos repülőgép hordozóikat, akkor valószínű, hogy sem a Sea Harrier nem jön létre, se a Harrierek nem érik meg a nyolcvanas évek második felét.
Ebben az esetben a Buccaneer-eket és Phantomokat valószínűleg az F/A-18-as váltotta volna a Royal Navy-nél és a Eurofighter Typhoon típuscsaládnak is lenne ma egy hajófedélzeti változata.
Vagy a franciákkal kokettáltak volna.
Ezt már sosem fogjuk megtudni.
Végül, de nem utolsó sorban, az F-35B+QE legfőbb lobbistája maga a Rolls Royce volt.
Övé az összes legyártott B-model LiftFan System-e, továbbá a két QE osztályú hajó hajtásrendszere.
Mivel az angoloknál jóformán nulla a hazai nukleáris ipar, náluk nincs olyan szintű nukleáris beágyazottság, mint az amerikaiaknál, vagy a franciáknál, így csak annak adhatták a hajtásrendszer kifejlesztésének a jogát, akik a gázturbinákon túl mást nemigen tudnak előállítani.
Még így is különös, hogy a hajó főgépei Wärtsila dízel motorok.
Mi több, különösen furcsa, hogy a hajó főgépei a két darab, egyenként 11MW-os dízelmotor és csupán a segédüzem része a két 30+MW-os RR gázturbina.
Emiatt van az, hogy bár az amúgy hatamas brit hajók belterének jelentékeny hasznos részét foglalja el a hajtást biztosító bunkerolaj, a két főgép együttes teljesítménye csupán 15 csomós sebességet tud biztosítani.
A két segédgép hozzáadásával ez már felmehet az alkalmi 25 csomóra is, de ekkor drasztikusan esik a hajó hatótávja.
Ilyen nagy hajót fosszilis üzemre méretezni hiba volt.
További gond, hogy ez a hajtásrendszer egyátalán nem alkalmas sem a gőz-, sem az elektronmágneses katapultrendszer akár utólagos installálására sem.
A QE hajók igazából csak a Rolls Royce-nak hoztak üzletet és az USMC-nek egy plusz önigazolást, némi szövetségesi maszlag mögé bújtatva.
Vicces, de igazából a brit adófizetők pénzén hajókáznak az amerikai tengerészgyalogosok…
