Érdekességképp, ha már Lucifer: (tök libsi)
A Marilyn Manson-rajongók között sokkal kisebb arányban vannak sátánisták, mint a komolyzenét kedvelők között – állítja egy sátánizmussal foglalkozó, magyar nyelvű weblap szerkesztője, aki – Marilyn Mansonhoz hasonlóan - az amerikai székhelyű Sátán Egyházának tagja. Szerinte a „vérivó...
hvg.hu
A sátánisták nem ördögimádók - szögezi le a magyar sátánista. Szerinte a sátánizmus kapcsán divatos dolog misztikus konspirációelméleteket gyártani, „elvégre vannak, akik számára sokkal izgalmasabb úgy a világ, ha van mitől félni”. A Sátán Egyházát hivatalosan is elismeri teljes jogú vallási szervezetként az Egyesült Államok kormányzata, semmiféle állami támogatást nem fogad el, egyik célkitűzése, hogy más egyházakat is csak a híveik finanszírozzanak. A Sátáni Biblia a megjelenése óta bármely könyvesboltban beszerezhető, sohasem volt hiánycikk, Magyarországon idegennyelvű könyvek kereskedelmével foglalkozó üzletekben lehet megrendelni.
Szigeti szerint a könyvből egyértelműen kiderül, hogy a sátánizmus nem hirdeti sem a gyűlöletet, sem a szexuális szabadosságot – magyarázza. Hirdeti viszont az őszinte érzelmeket (
Lásd. a Sátáni Bibliában: "IV. Sátán az arra érdemesekkel szembeni kedvességet képviseli, ahelyett, hogy szeretetünket idegenekre pazarolnánk!",illetve "V. Sátán bosszúállást hirdet, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat.”)
Helytelenítik a nemi erőszakot (Oldaltörés)
A Sátáni Biblia tanítása szerint a szexualitással kapcsolatban mindenki maga dönt: egyaránt elfogadható a heteroszexualitás, a homo- vagy biszexualitás és az aszexualitás is, és ahogy egyesek számára a szigorú monogámia a legmegfelelőbb, mások poligámok vagy egyenesen poliamori beállítottságúak lehetnek. A Sátáni Biblia ugyanakkor „helyteleníti a nemi erőszakot, a gyermekek szexuális zaklatását, a nemi vágy állatokon történő kielégítését és bármely más hasonló cselekedetet, melyben valamely közreműködő nem szabad akaratából vesz részt, vagy ha ártatlansága, naivsága miatt megrémülhet az aktustól, illetve tulajdonképpeni akaratával ellentétes cselekedetek végrehajtására kényszerítik bármely módon."
A sátánizmus olyannak fogadja el az embert, amilyen az valójában, nem pedig amilyennek "lennie kellene" valamilyen "spirituális" mércének megfeleltetve - állítja Szigeti. „Az élet minél élvezetesebb megélésére bátorít, de figyelmeztet arra, hogy a kényszeresség és az élvezet között óriási a különbség” – magyarázza a sátánista.
Istent eszünkbe sem jut gyalázni, hiszen az univerzumot mozgásban tartó, még ismeretlen, teljességgel személytelen erőként tekintünk rá – magyarázza Szigeti. Isten kérdésével kapcsolatban a Sátáni Biblia arra a következtetésre jut, hogy mivel a történelem során annyiféle istent kitaláltak maguknak az emberek, csak azért, mert nem értették a világot, a sátánista e kifejezés alatt egyszerűen az univerzumot működtető, eddig ismeretlen erőt érti, azt az erőt, ami túlságosan személytelen ahhoz, semhogy az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozhatna.
„A sátánista önmagát tekinti istennek, mert önmaga az, aki valóban felelős a sorsáért és képes befolyásolni az életét. Jézust valóban azonosítjuk a tehetetlenség, a spirituális vágyálmokra épülő hazugságok és az önmagunkkal szembeni embertelenség szimbólumával, de különösebben nem foglalkozunk vele: minket inkább a pozitív, sikeres példák stimulálnak” – mondja pragmatikusan és hozzáteszi: Sátán természetesen sohasem személy, csakis szimbólum: a sikerorientált, valóságban élők eszméjének ’fémjele’.
Kripta, áldozat, ilyesmi (Oldaltörés)
A Sátán Egyháza ugyanakkor más csoportokat nem tekint sátánistának, mondván: ezek vagy valamelyik világvallás "ellenpólusai", akik a már létező mitológiákban egyszerűen csak felcserélik a főszereplőket, s mint ilyenek, semmiben sem különböznek az átlagos, világnézetüket igazolatlan és igazolhatatlan képzelgésekre építő személyektől, vagy pedig közönséges bűnözők, esetleg elmebetegek, akik beteges vágyaikért felelősséget vállalni nem merve "misztikus" figurák mögé rejtőznek.
Szigeti Sándor szerint a magyar kutatók által említett „sátánisták” a konzumkultúra egyszerű, ostoba áldozatai, mert azok a jelképek, amelyeket sátánistának tartanak, valójában nem kapcsolódnak a sátánizmushoz, és az a fajta viselkedés, amivel azonosulni próbálnak, csak rossz horrorfilmekben honos. Mint mondja, ezek a fiatalok jellemzően vagy kinövik ezt a primitív lázadásukat, vagy ott végzik, ahová valók: börtönben.