Most néztük meg. Egyszeri popcorn mozinak jó. Ha az ember kikapcsolja az agyát, és csak a látványra, meg a poénokra koncentrál, szórakoztató.
Ha elkezdek gondolkodni, brutálisan kilóg a lóláb, szétesik az egész (sacc per kábé az egész Wakanda-történetszál, a Vízió-Vörös boszi szenvelgés, eleve a "csak a fél Ázgárdi népséget nyírom ki" marhaság - most halt meg jó részük, a "nano-technológiás" Vasember ruha és a többi...).
Tetszett? Nem tudok egyértelmű igennel válaszolni.
Nekem a Vasember első három része., az Amerika Kapitány első része, vagy a Hangyaember nagyon tetszett, ahogy a Bosszúállók első része is. De azok még minden marhaságukkal együtt sem késztettek homlokráncolásra, valahogy úgy próbálták meg komolyan venni magukat, hogy közben csak egy-két lépéssel mentek túl a realitás határain, pont annyira, hogy még nem gondolja az ember azt, hogy valójában egy képregényt lát nagyvásznon. Valahogy nem tolták az ember képébe, hogy "hahó, ez egy fantáziavilág", még akkor sem, amikor heli-carriereket láttunk, vagy kék energiasugarakat lövöldöző fegyvereket. Tudja az ember, hogy ez irreális, de pont csak annyira feszegeti a határokat, hogy a néző még átsiklik ezen.
Az utóbbi idők Marvel filmjei (kivéve Hangyaember) már átestek ezen a horizonton, semmi hitelességet nem érzek bennük és szinte minden képkockáról ordít, hogy ez nem a mi világunk, ez nem a valóság, ez csak egy fantáziavilág, amely arról szól, hogy minél nagyobb és látványosabb harcokat hozzanak össze a vásznon. Emiatt viszont kicsit sem érzem azt, hogy aggódnom kell a főhősökért, vagy hogy sajnáljam a filmben elhalálozó karaktereket.
Azzal sem értek egyet, hogy Thanos az első mélységekkel rendelkező főgonosz a Marvel filmekben. Gyakorlatilag a legtöbb főgonosz (oké, a Thor és a Galaxis Őrzői filmeket leszámítva) ilyen volt. Obadiah Stan, Ivan Vanko, Justin Hammer, Red Skull, Dr. Zola, stb. esetében elmondható ez. Igaz a többségük nem kapott olyan kifejtést, mint Thanos, de ettől még szimplán egydimenziósnak egyiket se nevezném...