Global Combat Air Programme (GCAP) / Tempest (BAE Systems)

En elolvastam, velhetoen tobbet, mint barki itt (kapasbol nem tudom, hanyan fizettek elo $200-300/ev aron ezekre), de nem veletlenul hoztam ezt, mondvan "mindossze" harom eve mar primary partner a Saab.
Mióta GCAP lett a Tempest programból a Saab vezetője többször is elmondta hogy gyakorlatilag kiszorultak/kiszorították őket a programból.
 

A svédeket nem kihagyták a Tempestből, hanem be sem akartak szállni! :D
 

A svédeket nem kihagyták a Tempestből, hanem be sem akartak szállni! :D
Mivel a Saab viszont benne van reges-regen, kulon meghivtak mar az elejen oket mindket programba, de csak a Tempest ajanlott konkret fejlesztoi partnerseget is.
A sved kormanynak emiatt egyaltalan nem surgos, minek koltson ra, ha a Saab ugyis nyakig benne van?
 
  • Tetszik
Reactions: Vogon
UK industry reveals advanced technologies for next generation flying combat air demonstrator...

TEMPEST-EJECTION-TEST.jpg



To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
Japán a fegyverexport tilalom feloldását tervezi - írja a Japan Times


Erre leginkább a brit-japán fejlesztésű Tempest repülőgép miatt van szükség, amelyre komoly export igény mutatkozik majd várhatóan.
Ősznél előbb nem várható előrelépés az ügyben.
 
Még mindig ott tart ez a Tempest program, hogy ki száll be és ki száll ki.
Illetve van egy, a projekt pénzén futtatott animátor gárda, aki CGI pre-koncepciókat gyárt a különféle meetingek és médiamegjelenés prezijeihez.
Hat, valahogy ugy, nekem is erosen ilyen benyomasom van, hogy van egy minimalis project core, aki alapvetoen egy marketing meg business team, van talan par tervezomernok, aki egyelore mindenfele altalanos speckok alapjan rajzolgat, azt lepasszoljak a marketinges motion graphics teamnek, meg mondjuk 1-2 project risk mitigation es hasonlo papirgyarto figura es annyi.
 
Nagyjából kijelenthetjük, hogy az első generációs harcászati repülőgépek fejlesztési nehézsége mindösszesen annyi volt, hogy hogyan implementálják a sugárhajtást a második világháborús technológiába. Ez kb pár hónap - fél év megfeszített munka volt.
A második generációnál az volt a kihívás, hogy hogyan valósítsák meg a tartós, stabil szupeszonikus repülést az első generációs gépek módosításával, illetve, hogyan érjék el a kétszeres hangsebességet, ami révén egyértelműen szuperszonikus technológiának nevezhették az eredményt. Ez kb 1-3 év alatt sorozatgyártást hozott.
A harmadik generáció a szuperszonikus tartományt egyszerre bővítette fel 3 Mach-ig, miközben bejött a BVR harcképesség, a rakétafegyverzet, de még a variaszárny is, hogy valahogy csökkentsék a fel- és leszállási úthosszt. Itt jelent meg először komolyabban az anyagtechnológia fontossága is. Ez kb 3-5 év fejlesztés után már szériagyártást eredményezett.
A negyedik generáció a harmadik generáció ötvözése a manőverező légiharccal, kompexebb avionika,részben újfajta anyagtechnológia, ergonómia, rendszerintegráció - 5-10 év fejlesztés.
Ötödik generáció: rendkívül összetett követelményrendszer, drága szerkezeti anyagok, integrált fejesztés, ahol leginkébb a szoftveres összehangolás és részben a Hidegháború végi befékezés miatt a fejlesztés időtartama 15-20 év után hozott sorozatgyártást.

Hatodik generáció: 5-10 év csak a koncepció körüli vitatkozásokra megy el, ahol sokszor még az sem világos, hogy a projekt egy fegyverrendszer, vagy egy kereskedelmi - politikai termék, amihez ki kell találni a célközönséget és a marketing stratégiát.
 
Nagyjából kijelenthetjük, hogy az első generációs harcászati repülőgépek fejlesztési nehézsége mindösszesen annyi volt, hogy hogyan implementálják a sugárhajtást a második világháborús technológiába. Ez kb pár hónap - fél év megfeszített munka volt.
A második generációnál az volt a kihívás, hogy hogyan valósítsák meg a tartós, stabil szupeszonikus repülést az első generációs gépek módosításával, illetve, hogyan érjék el a kétszeres hangsebességet, ami révén egyértelműen szuperszonikus technológiának nevezhették az eredményt. Ez kb 1-3 év alatt sorozatgyártást hozott.
A harmadik generáció a szuperszonikus tartományt egyszerre bővítette fel 3 Mach-ig, miközben bejött a BVR harcképesség, a rakétafegyverzet, de még a variaszárny is, hogy valahogy csökkentsék a fel- és leszállási úthosszt. Itt jelent meg először komolyabban az anyagtechnológia fontossága is. Ez kb 3-5 év fejlesztés után már szériagyártást eredményezett.
A negyedik generáció a harmadik generáció ötvözése a manőverező légiharccal, kompexebb avionika,részben újfajta anyagtechnológia, ergonómia, rendszerintegráció - 5-10 év fejlesztés.
Ötödik generáció: rendkívül összetett követelményrendszer, drága szerkezeti anyagok, integrált fejesztés, ahol leginkébb a szoftveres összehangolás és részben a Hidegháború végi befékezés miatt a fejlesztés időtartama 15-20 év után hozott sorozatgyártást.

Hatodik generáció: 5-10 év csak a koncepció körüli vitatkozásokra megy el, ahol sokszor még az sem világos, hogy a projekt egy fegyverrendszer, vagy egy kereskedelmi - politikai termék, amihez ki kell találni a célközönséget és a marketing stratégiát.
Azert kicsit elnagyoltad a veget... az leginkabb sw lesz, de azon belul is mar containerization, rapid, CI/CD sprintek stb.
Az 5-6. gen kozott komoly technologiai ugras lesz, szerintem meg nagyobb, mint a 4.5 es 5 kozott volt.

En ma mar nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az 5. gen egy atmenetet fog kepviselni (akkor is, ha a LM profitmaximalizalas celjabol mindenkinek eladja.)
Amikor a 6. gen sw platformjai megerkeznek, akkor derul majd ki, mennyivel elorebb jarnak majd, mint a 5. gen valaha fog (illetve el tudom kepzelni, hogy kinjaban majd backportolni fog egy valag uj funkciot a Lockheed, meregdraga upgradekkel, maskulonben soha nem vesznek tole ujra gepeket, ha az osszes 6. gen vasarlo azonnal lelepi a sok F-35 tulajt...)
 
Azert kicsit elnagyoltad a veget... az leginkabb sw lesz, de azon belul is mar containerization, rapid, CI/CD sprintek stb.
Az 5-6. gen kozott komoly technologiai ugras lesz, szerintem meg nagyobb, mint a 4.5 es 5 kozott volt.

En ma mar nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az 5. gen egy atmenetet fog kepviselni (akkor is, ha a LM profitmaximalizalas celjabol mindenkinek eladja.)
Amikor a 6. gen sw platformjai megerkeznek, akkor derul majd ki, mennyivel elorebb jarnak majd, mint a 5. gen valaha fog (illetve el tudom kepzelni, hogy kinjaban majd backportolni fog egy valag uj funkciot a Lockheed, meregdraga upgradekkel, maskulonben soha nem vesznek tole ujra gepeket, ha az osszes 6. gen vasarlo azonnal lelepi a sok F-35 tulajt...)
Okát nem látom annak a hatalmas technológiai ugrásnak, ami esetleg még szóba jöhet. Az ugyanis már olyan dolgokat feltételezne, amelyek nagyságuk okán lépnének ki az emberi kontrollálhatóság territóriumából.
Már most komoly dilemma, hogy szofveresen mennyire távvezérelhető egy F-35-ös, igaz, még csak másik emberek által.
Az általad említett lehetőség egyszerűen önmaga fejlődésének gátja, enyhén hülye analógiával olyan, mint a 100Mt hatóerejű termonukleáris fegyver. Ami egyfelől teljesíti a fegyverekkel szemben elvárt rombólőerő/költség, illetve hatóerő/méret arányokat, meg is lehet csinálni, még talán jó is lenne egyetlen eszközzel végleg kikapcsolni az ellenséget, de egyszerűen túl messzire vezet nem csak a birtoklása, de már a kifejlesztése is.

A hatodik generáció vélt szoftveres előnyei már olyan területeken fognak megmutatkozni, ami felett már nem lesz józan katonai kontroll.
Emiatt viszont eljutunk oda, hogy egy "fékezett habzású" hatodik genrációs gép az valójában csak egy modernizált ötödik generációs, mint amilyen a block 4-es F-35 lenne, csak talán más kasztniba csomagolva, hogy adjanak munkát a többi szakágnak is.
És emiatt érzem azt, hogy nem sietnek a fejlesztésekkel.

Az adott aktuális mindset túlfejlesztésére számos példa akad. Ilyen lett volna a harmadik generáció "túltolása" az F-108-as, vagy a negyedik generáció TVC-s gépei.
Jelenleg a propagált marketing kiadványok szerint a vélt hatodik generáció egy szteroidozott ötödik generácó, de mindaz, amit célnak kitűznek, kétséges hatásfokú, de legalább jó drága.

Szóval az eslő kérdés leginkább az, hogy mi olyanra kell nekünk hatodik generáció, amire az ötödik nem elég sehogy sem?
 
Okát nem látom annak a hatalmas technológiai ugrásnak, ami esetleg még szóba jöhet. Az ugyanis már olyan dolgokat feltételezne, amelyek nagyságuk okán lépnének ki az emberi kontrollálhatóság territóriumából.
Már most komoly dilemma, hogy szofveresen mennyire távvezérelhető egy F-35-ös, igaz, még csak másik emberek által.
Az általad említett lehetőség egyszerűen önmaga fejlődésének gátja, enyhén hülye analógiával olyan, mint a 100Mt hatóerejű termonukleáris fegyver. Ami egyfelől teljesíti a fegyverekkel szemben elvárt rombólőerő/költség, illetve hatóerő/méret arányokat, meg is lehet csinálni, még talán jó is lenne egyetlen eszközzel végleg kikapcsolni az ellenséget, de egyszerűen túl messzire vezet nem csak a birtoklása, de már a kifejlesztése is.

A hatodik generáció vélt szoftveres előnyei már olyan területeken fognak megmutatkozni, ami felett már nem lesz józan katonai kontroll.
Emiatt viszont eljutunk oda, hogy egy "fékezett habzású" hatodik genrációs gép az valójában csak egy modernizált ötödik generációs, mint amilyen a block 4-es F-35 lenne, csak talán más kasztniba csomagolva, hogy adjanak munkát a többi szakágnak is.
És emiatt érzem azt, hogy nem sietnek a fejlesztésekkel.

Az adott aktuális mindset túlfejlesztésére számos példa akad. Ilyen lett volna a harmadik generáció "túltolása" az F-108-as, vagy a negyedik generáció TVC-s gépei.
Jelenleg a propagált marketing kiadványok szerint a vélt hatodik generáció egy szteroidozott ötödik generácó, de mindaz, amit célnak kitűznek, kétséges hatásfokú, de legalább jó drága.

Szóval az eslő kérdés leginkább az, hogy mi olyanra kell nekünk hatodik generáció, amire az ötödik nem elég sehogy sem?

Simán a megváltozott hadszíntér okozta, szoftveresen nem hozható elvárásigény.
Az F-22 meg F-35 be van lőve az európai hadszíntér távolságaira, amit tankerekkel megtámogatva kényelmesen hoznak. HH-s tervezés mindkettő végülis. Namármost viszont éppen Kína miatt a csendes az új hadszíntér, oda meg minkét vasnak rövid a lába. Vagyis nagyobb gép kell, az üzemanyag miatt - meg persze a takarékos hajtómű is húdesürgős lett.
Ezt fejeljük meg még az aktív védelem igényével - ehhez is kell a testben hely.
Végül pedig ha már új a sárkény, nem ártana az éppen az X-band LO miatt elterjedő HF környéki radarok ellen is egy optimalizált formát, ami ad újabb 10+ évet a RAM fejlesztéssel együtt.
Kb. ezzel meg is kaptuk az egész 6.th gen jelenlegi concept alapjait. Mert a 5.th gen ahogy írtad igazából fejlesztgetve hozna mindent amit kell az eredeti környezetében (Európa), de mivel az változott, így előrehozták a váltótípust. Így meg az nem lehet igazi 6.th gen az időhiány miatt - ezért is papolnak arról, hogy mikor 2030-ban a betonra kerül, a képességei nagyrésze sehol nem lesz...
 
Van a pajzs és kard fejlesztéseknek egy érdekes ága. Az ugyanis egyértelmű, ha az ellenség gépe gyors, akkor nekünk gyorsabb kell. Ha jobban manőverezik, akkor nekünk mégjobban manőverező kell. Ha nagyobb a hatótávja, akkor nekünk mégmesszebbre repülő kell, de ez idáig igazából a kard - kard elleni összevetés, a pajzs ellenében már változhatnak a dolgok.
És ebben a tekintetben vagy egy rész, hogy amikor elmegyünk a fejlesztésekkel egy elképesztően komplex és elképesztően drága valami irányába, akkor az ellenfélnek, akár a kardot, akár a pajzsot készíti ellenünk, csakazért is el kell mozdulni az egyszerűbb és olcsóbb felé. Egész egyszerűen azért, hogy értelmetlen pazarlássá silányítsa az erőfeszítésünket.
Vagyis egy rohadt drága és rohadt nagy harci rendszer egyik legjobb legyőzésének módja, ha sok és olcsó ellenféllel szemben kénytelen szembeszállni és egyszerűen nem éri meg kockáztatni a legyőzhetőséget.