Az Afterburner podcastban Charlie "Tuna" Hainline anekdotázott egy sort. Több érdekesség is volt benne, de a legérdekesebb az, hogy Tuna az elmondása szerint tanúja volt annak, amiről volt több pletyka, de megerősítés még hiányzott: 1999-ben, Szerbia felett egy másik F-117A-t is légvédelmi rakétatalálat ért, de az a gép nem zuhant le.
Az Operation Allied Force alatt Hainline a második F-117A kiküldetésén volt, a 9th Fighter Squadron, a “Flying Knights” tagjaként, akik a Spangdahlem légibázisról indultak bevetésre. Elmondása szerint meglehetősen megterhelőek volt az általában 6 órás bevetések, nagyjából az indulás után 2 órával találkoztak a tankergéppel Magyarország felett, majd innen indultak a volt Jugoszlávia fölé, ahol általában egy adott célpontra dobták le mindkét lézervezérlésű bombájukat.
Hainline elmondása alapján ez a "Vega 31" lelövése után történt, de pontos időpontot nem említett. A feltételezések szerint 1999 április 30-áról lehetett egyébként szó. Ez esetben két F-117A repült párban, csak a cél közelében váltak szét, mivel a kijelölt célterület alig 10 mérföldre volt egymástól.
Az F-117A-k szinte mindig EF-111 Raven vagy EA-6B Prowlers elektronikai hadviselésre szolgáló gépek "szárnyai alatt" dolgoztak, mivel hiába a lopakodó képesség, a gépeken még csak radar-besugárzásjelző (RWR) sem volt, és összességében is csaknem süketek voltak, lévén a rádióantennákat is visszahúzták a géptestbe. Ezen az estén azonban nem EW gépek, hanem SEAD gépek voltak az oltalmazók, a légierő F-16CJ Wild Weasel típusai HARM rakétákkal, hogy szükség esetén rögtön el is pusztítsák a légvédelmi radarokat. Mikor Tuna már a célon volt, és csak nagyjából fél percre volt, hogy oldja a bombáit, az egyik "CJ" pilóta légvédelmi rakétaindítást jelentett be a rádión.
A visszaemlékezése szerint visszanézet a jobb válla felett Belgrád irányába, és meglátta ahogy a hatalmas (saját szavaival: Saturn V.-szerű) rakéta emelkedik a magasba, valamerre arra, amerre a másik F-117A lehetett. Majd meglátott még egy rakétát, amit éppen akkor indíthattak. Ez a rakéta viszont egyenesen felé indult el. Ilyen esetre az a szabály, hogy nem szabad az automata pilótát kikapcsolni, mivel a kézi irányítással fellépő forduló vagy bedöntés negatív (a légvédelem szempontjából pozitív) kihatással lehet a gép radarjelére, és ráadásul éppen a célon volt, így nem reagált végül semmit és ki is oldotta a bombáit. Közben látta, hogy az egyik rakéta felrobbant, a másik pedig az égbe szállt.
Tuna ezután visszaindult Magyarország felé, hogy újra találkozzon a tankergéppel, itt kellett volna összevárniuk egymást a másik F-117A géppel. De csak nem akart feltűnni. A tanker már távozni szándékozott, mivel lejárt a kijelölt időintervallum, amíg a területen kellett volna tartózkodni, de Hainline meggyőzte őket, hogy várjanak még egy kicsit, hátha megérkezik a másik Nighthawk. Végül a KC-135 operátora meglátta, hogy egy világítás nélküli F-117 közeledik hátulról. A gép állapotáról csak annyit mondott, hogy "
A repülőgépe nem volt igazán jó formában." Mikor rácsatlakozott a töltőcsonkra, a sérült gép viszont "leszakadt", így Tuna és a tanker személyzete elkezdte azt gyanítani, hogy a sérült gép csak egy hajtóművel repülhet (
és ezek alapján kommunikálni se tudtak vele - Cifu). A tanker ez után lassítani kezdett, majd ha sok melléfolyt üzemanyag árán is, de sikerült feltankolniuk a második F-117A-t.
A két lopakodó ez után visszaindult Spangdahlen felé, de út közben elvesztették egymást - ám végül a sérült gép is sikeresen leszállt. Azzal, hogy Tuna nem hagyta magára a társát, még kitüntetést is kapott.
Amit még hozzátett az esethez, hogy a légvédelmi rakétarendszerek továbbra is veszélyforrások egy lopakodóra minden harci küldetésben, a lopakodó azt jelenti, hogy nehéz felderítani és nem azt, hogy láthatattlan. Azt is hozzátette, hogy az F-117A esetén messzire elkerülnek minden "double-digit" (ie.: Sz-300 és újabb) légvédelmi rakétarendszert, de még a régebbi légvédelmi rendszerek, mint az SA-3 (Sz-125) is bizony komoly veszélyt jelenthetnek adott esetben...
Forrás