Hadtörténelem (egyéb konfliktusokkal, háborúkkal kapcsolatos hadtörténeti érdekességek)

[Wilson]

Kilőtt grúz harckocsi 2008 augusztusa Illusztráció: respublikarso.org

 

[Wilson]

Páncélozott járőrkocsi, amely egy pár M3A1 Scout páncélozott személyszállító járműből készült, és amelyet a francia hadsereg használt az algériai vasútvonalon való járőrözésre; 1956.

 

[Wilson]

FN DBT gránátvető (Belgium. 1935).

A tüzérségi lőszerek egyik legszokatlanabb darabja. Ez a belga DBT gránátvető, amelyet 1935-ben fejlesztett ki az FN. Ez a fegyver szinte minden tekintetben egyedülálló, kezdve azzal, ahogyan az energiát a lövedékre továbbítja. Igen, puskapatront használ. Csakhogy ez nem egy üres töltény, ahogy az ilyen esetekben szokás, hanem egy éles töltény. Miért és hogyan tervezték így...

Miért - ez érthető, nem kell kétféle lőszert hordani, nem kell attól félni, hogy stresszelnek, hogy vaktöltény helyett éles töltényt helyezel be, és helyben felrobbansz,, de érdekes, a hogyan is. A lényeg az, hogy töltött helyzetben a lövedék a 600 grammos 50 mm-es gránát alján lévő speciális bevágásban pihent. A lövedék nem hatol át a gránát viszonylag vékony talpán.

A következő rész a szokásos eset: a lövedék sebessége 75 m/s, és 45°-os dőlésszögnél a lövedék maximális útja 600 méter. Az emelési szög rögzített volt, és a puskapuskán lévő nyíláson keresztül a puskapuskán lévő lőporgázok egy részének a puskától való eltávolításával lehetett a szöget csökkenteni. A célzás során egy speciális gyűrűt kellett elfordítani a kívánt távolságjelzésig, amely megnyitotta a gázkibocsátáshoz szükséges keresztmetszetet.

A gránát TNT és salétrom keverékével van töltve. Tojás alakú burkolata öntöttvasból és acélból készült, és sárgára van festve. Átmérője 50 mm, hossza 190 mm, súlya 600 gramm. A fegyver percenként 20 lövést tud leadni, maximális hatótávolsága 600 méter, kezdősebessége 75 méter/másodperc.

A gránátvető neve DBT, és három feltalálójának nevén alapul: Denys, Bertrand és Troisfontain. Két szabadalmat 1934. március 20-án Brüsszelben jegyeztetett be Denys vezérőrnagy a belga kormány nevében. E szokatlan gránátvetőből két példány maradt fenn: az egyik a brüsszeli Királyi Hadsereg Múzeumában, a másik pedig az Egyesült Királyságban, a nottinghami Pattern Roomban.

A háború alatt a németek által zsákmányolt DBT gránátvetők egy részét átnevezték 5 cm-es Granatwerfer 201(b)-re, de alig használták őket.

 

[Wilson]

Harckocsik a Dongdangért vívott csata után: 62-es típusú könnyű harckocsik és egy T-34-85-ön alapuló vontató. 1979

 

[Wilson]

Távol-keleti "küldetés"......

Egy brit Centaur harckocsi tornya, amelyet lőállásként szereltek fel a Hanoi melletti erődítményekre; ~ 1950-es évek elején.

A Centaur harckocsikat a britek 1945-ben adták át a franciáknak. Az 1945. január 1-jén Reimsben felállított 4. lovasezredhez 12 Mk.VII-es harckocsit adtak át. A brit harckocsik 1946-ig álltak szolgálatban, ekkor selejtezték őket, és az ezred állítólag kapott néhány zsákmányolt német Pz.V Panther harckocsit.

A Centaur harckocsikat később szétszerelték, és tornyaikat az úgynevezett "Line de Latre" erődítményeinek építéséhez használták fel. A Hanoi és Haiphong körüli erődítési vonalat és a köztük lévő közlekedési útvonalakat az 1950-es évek elején építették ki de Latre de Tassigny tábornok kezdeményezésére, aki 1950 decemberében lett Francia-Indokína főbiztosa.

A védelmi vonal 250 erős pontból állt, egyenként 3-6 darabból, amelyek ellenálltak egy 155 mm-es ágyú közvetlen találatának, és legalább egy 10 fős gyalogos osztagnak; a csoport állandó tüzelőpontjait úgy helyezték egymásra, hogy kölcsönös tűztámogatást biztosítsanak. A DOT-okon kívül a rendszer a gátak és megerősített tüzérségi állások rendszeréből állt. Az erődítménycsoportokat olyan utak kötötték össze, amelyek közepes méretű harckocsiknak is ellenálltak.

A Line de Latre az észak-indokínai francia katonai műveletek támaszpontja lett, de nem tudott teljes biztonságot nyújtani Hanoi térségének - a vietmính csapatok behatoltak az építménycsoportok közötti résekbe.

 

[molnibalage]

1905. Az orosz Szahalin sziget egyik védője a japán-orosz háborúban

Napi érdekes - 395

Sziasztok! Remélem jól telt a nyár mindenkinek. Igen, mától teljes gőzzel robog az oldal, mindjárt itt az első Napi érdekes. Vágjunk is bele!1884. A brit Kendall Green biciklis klub tagjai

ritkanlathatotortenelem.blog.hu

 

[Wilson]

Handgranaten-Schnellwerfer M.17, az első sikeres gyorstüzelő gránátvető.​

A Handgranaten-Schnellwerfer M.17 néven ismert osztrák-magyar pneumatikus gránátvető (1917 vége) az egyik első sikeres* típusú gyorstüzelő gránátvető, de még nem volt automata. Schnellwurfgranaten M.17 gránátot használt.
A Handgranaten-Schnellwerfer M.17 lőtávolsága kb. 250 méter volt, de nagyon csendes volt.




Colonelcassad

 

[phaidros]

1905. Az orosz Szahalin sziget egyik védője a japán-orosz háborúban

Napi érdekes - 395

Sziasztok! Remélem jól telt a nyár mindenkinek. Igen, mától teljes gőzzel robog az oldal, mindjárt itt az első Napi érdekes. Vágjunk is bele!1884. A brit Kendall Green biciklis klub tagjai

ritkanlathatotortenelem.blog.hu

Azért ez elég komoly viselet. De ami jó, az jó... még ma is. Van ugye a vágás védő kesztyű a henteseknél, meg van testet védő.

Láncing a kommandósoknak - Toochee

A golyóálló páncéllal együtt már tényleg úgy festenek mint a lovagok. Német rendőröket az elmúlt évekbe...

toochee.reblog.hu

 

[Ruby de Puteaux]

Az Afgán Királyi Hadsereg története.

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

3. féltől származó sütik elfogadása

Hruscsov elvtárs látogatása 1955-ben.

 

[Wilson]

Az elpusztíthatatlan katona, aki őszintén élvezte a háborút​

2021. szeptember 30. 10:00 Paul Skates

Sir Adrian Carton de Wiart közel hat évtizedes szolgálati ideje alatt harcolt a búr háborúban, az első és a második világháborúban, repülőgépét lelőtték, volt hadifogolytáborban, ahonnan megszökött, golyót kapott a koponyájába, a csípőjébe, a lábába, a bokájába, de még a fülét is megroncsolta egy lövedék. Az altábornagyi rangig jutó, Viktória-kereszttel kitüntetett férfi csak az első világháborúban nyolc alkalommal sérült meg, társai elmondása szerint a somme-i csatában a gránátok szegét a fogával húzta ki, s megmaradt kezével dobta el. Önéletrajzi kötetében így írt: „őszintén szólva élveztem a háborút”.

Vissza Afrikába​

Az 1880. május 5-én Brüsszelben arisztokrata családba születő Adrian Carton de Wiart gyermekkorát Belgiumban és Angliában töltötte, mostohaanyja 11 éves korában küldte a ködös Albionba, ahol a bentlakásos római katolikus iskola, az Oratory School padsorait koptatta. 19 éves volt, amikor először tapasztalhatta meg a háború ízét: kalandra vágyva abbahagyta tanulmányait, s Dél-Afrikába utazott, hogy csatlakozzon a brit hadsereg második búr háborúban küzdő egységeihez.

A viktoriánus kor végét jelző búr háborúkban az Egyesült Királyság állt szemben az Oranje Szabadállammal és a Transvaal Köztársasággal. A három évig tartó második búr háború 1902. május 31-én a pretoriai békével fejeződött be, amelynek eredményeként London annektálta a holland származású afrikai telepesek két államát.

Mivel még túl fiatal volt, továbbá nem rendelkezett brit állampolgársággal – és édesapja hozzájárulását sem kapta meg –, Carton de Wiart magát 25 évesnek hazudva („Trooper Carton” álnév alatt) lépett be a seregbe. A tűzkeresztségen átesett ifjút a harcok során két golyó is eltalálta a hasán, illetve az ágyékán, ami miatt haza kellett térnie Angliába. A legtöbb embernek ez a kellemetlen élmény örökre elvette volna kedvét a háborúsditól, azonban Carton de Wiart alig várta, hogy ismét a frontra kerüljön. Erre azonban csak 15 év múlva került sor.

Az 1904–1914 közötti időszak Carton de Wiart pályafutásának csúcsa volt: miközben sokat lovaspólózott, 1904-ben Henry John Thoroton Hildyard főparancsnok segédtisztje, majd három évvel később VII. Edvárd angol királynak hűséget fogadva brit alattvaló lett. 1908-ban elvette Friederike Maria Karoline Henriette Rosa Sabina Franziska Fugger von Babenhausen grófnét, akitől két lánya született.

Az első világháborúban Wiart már brit állampolgárként vett részt, s kezdetben a kelet-afrikai szomáliföldi tevés alakulatok kötelékében az ellenséges dervis állam erői (és vezetője, Mohammed Abdullah Hasszan, az „Őrült molla”) ellen küzdött. Egy erődítmény megrohamozása során golyót kapott a karjába és az arcába is, aminek következtében elveszítette bal szemét és fülének egy részét. A harcok során nyújtott teljesítményéért viszont 1915. május 15-én megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrend (Distinguished Service Order) kitüntetést.

A Carton de Wiart mellett szolgáló Lord Ismay 1964-ben ekként idézte fel emlékeit: „Szörnyű fájdalmai lehettek, az orvosok semmit sem tudtak tenni a szeme világának megmentéséért, gyakorlatilag haldoklott, s mi nem akartuk magunk mellől elengedni. Miután jobban lett, úgy gondolom, szemének elvesztését áldásnak tartotta, hiszen így visszakerülhetett Európába, ahol – mint mondogatta – az igazi küzdelem zajlott”.

A kórházban saját pizsama várta​

A férfi visszatért Angliába, s egy Park Lane-i idősek otthonában lábadozott, ahová egyébként minden egyes alkalommal visszakerült, ha újabb sérülést szerzett. Mivel ez rendszeressé vált, az ápolónők mindig a saját pizsamájával és egyéb tárgyaival várták a nyolc alkalommal is visszatérő katonát. Carton de Wiart hamarosan üvegszemet kapott, amelyet sohasem bírt elviselni, s a szóbeszéd szerint egy alkalommal annyira törte a szemüregét, hogy kidobta a taxiból. Ezt követően kezdett fekete szemfedőt viselni.

1915 májusában már a nyugati fronton látjuk viszont, ahol három gyalogsági zászlóaljat és egy dandárt irányított. A második ypres-i csatában az ellenséges németek által megindított tüzérségi támadás két ujját is letépte, és súlyos sérülést szenvedett a bal karján. Kezdetben a sebészek nem akarták levágni a kezét, ám az év végén végül mégis az amputáció mellett döntöttek. A kedvét ez sem szegte különösebben: „Őszintén szólva élveztem a háborút; sok rossz és jó pillanatot szerzett nekem, ahogyan bőséges izgalmakat is” – írta Happy Odyssey (Boldog Odüsszea) című önéletrajzi kötetében.

„A sérülései és testi fogyatékosságai sohasem hátráltatták, sokkal inkább inspirálták őt. Igazi példa a mai katonák számára” – mondta róla Thomas O'Donnell zászlós, aki a Scots Guards első zászlóaljával teljesített szolgálatot Afganisztánban.

Miután Carton de Wiart még egyszer meggyőzte a csodálkozó orvosokat alkalmasságáról, 1916-ban a gloucestershire-i ezred nyolcadik zászlóalja élén a somme-i csatában valóságos legendává vált. A szemfedős, bajszos, félkezű parancsnoknak a beszámolók szerint olyan kisugárzása volt, hogy katonái félelme elmúlt. A La Boiselle faluért folyó heves harcok közepette a másik három antantvezetőt kiiktatták a németek, így az összes egység Carton de Wiart irányítása alá került, aki a személyesen vezetett támadásokkal végül megtörte a német ellenállást. Tetteiért kapta meg 1916-ban az altisztek és közkatonák számára alapított Viktória-keresztet.

Néhány történész szerint Carton de Wiart – aki a harmadik ypres-i csatában csípőlövést kapott, Cambrai-nál lábon, Arrasnál pedig fülön lőtték, míg a Somme mentén folyó harcok során a koponyáját is találat érte – bátorsága időnként a nemtörődömség határát súrolta, és sokszor átgondolatlan utasításokat osztogatott. Timothy Bowman, az első világháború történetét kutató szakember szerint a parancsnok bátor katona és hatékony, valamint jól képzett vezető volt, azonban az a „szokása”, hogy állandóan az első sorban akart küzdeni, s ezért gyakran meg is sérült, nem sok jót ígért arra nézve, hogy egy egész hadosztályt is képes lenne-e irányítani.

​

 

[Wilson]

Még a hatvanas éveiben is​

Hiába a 4 évnyi értelmetlen, több mint 16 millió halottat maga után hagyó esztelen öldöklés, Carton de Wiartra várt még egy háború. A lengyeleknek ugyanis nagy szüksége volt a több fegyveres konfliktust megjárt brit tapasztalataira, aki így hamarosan Kelet-Európában találta magát.

Az ukrán és a lengyel nacionalisták közötti ellentétek elsimításán dolgozó veterán a szovjet–lengyel háborúról jelentett, többször járt a frontvonalon, és rendszeres kapcsolatban volt a pápai nunciussal, Achille Ratti bíborossal, a későbbi XI. Piusszal. Hamar kivívta a lengyelek szimpátiáját, amiért elismerte Varsó igényét Kelet-Galíciára, valamint szoros kapcsolatot ápolt a lengyelek vezetőjével, Piłsudski marsallal.

Az újjászülető Lengyelország hadserege nagy győzelmet aratott: a győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, amelynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték. A lengyelek győzelmével a brit katonai misszió is befejezte munkáját, Carton de Wiart 1923. december 19-én szerelt le tiszteletbeli vezérőrnagyi rangban.

1924 és 1939 között Carton de Wiart békében élt Lengyelországban (prostyńi birtokáról évente járt vissza Angliába a téli hónapokban), az idilli éveknek azonban az 1939. szeptember 1-jén kezdődő lengyelországi hadjárat véget vetett. A második világháború kitörése után visszatért Angliába, és kinevezték a lengyelországi brit katonai misszió vezetőjévé, de küldetése nem sokáig tartott: ahogy a lengyel ellenállás egyre gyengült, Carton de Wiart evakuálta a brit misszió és a lengyel kormány tagjait. Autókonvoja a román határ felé vette az irányt, miközben az úton a Luftwaffe támadta, s miután a kelet-európai országban nem érezte biztonságban magát, a letartóztatásától tartva – hamis papírokkal – repülőre ült.

1940 áprilisában Norvégiába küldték, ahol a namsosi – rosszul előkészített – angol–francia partraszállást és Trondheim városának haditengerészeti támadását kellett levezényelnie, de a hadművelet a szövetséges csapatok evakuálásával végződött. Carton de Wiart később egy rövid ideig Észak-Írországban állomásozott, majd 1941 áprilisában Jugoszláviába rendelték, azonban repülőgépét lelőtték a Földközi-tenger fölött. A zuhanást szerencsésen túlélte, ám mikor kiúszott a partra, az olaszok elfogták.

Jóllehet ekkor már a hatvanas éveiben járt, Carton de Wiart többször is próbált megszökni a fogolytáborból. Egy alkalommal sikerült átmásznia a kerítésen, s nyolc napig – olasz parasztnak öltözve – bujkált az erdőkben, azonban öltözékével, valamint a megcáfolhatatlan ténnyel, miszerint távolról sem nézett ki olasznak, és olaszul egy árva szót sem tudott, hamar feltűnt a hatóságoknak, ismét elfogták.

​

1941 és 1943 között volt olasz hadifogságban. '43 augusztusában váratlanul kiszabadult, a római kormány ugyanis őt bízta meg azzal, hogy juttassa el a brit hadseregnek az olasz–angol különbékéről szóló üzenetet. Mikor Lisszabonba ért, visszament Londonba, de sok nyugta nem volt: előbb részt vett az 1943-as kairói értekezleten, majd Kínába küldték, ahol Winston Churchillt képviselte a Csang Kaj-sek kínai vezetővel történő tárgyalásokon egészen 1947-ig.

Churchill valóságos csodálója volt Carton de Wiartnak, a „lovagiasság és a becsület élő példájaként” emlegette, s kérésére még az önéletrajza előszavába is írt néhány sort. Mikor 1945 júliusában Clement Richard Attlee váltotta Churchillt a kormányfői bársonyszékben, arra kérte Carton de Wiartot, hogy maradjon Kínában. Carton de Wiart 1947 októberében vonult nyugállományba tiszteletbeli altábornagyi rangban.
A nyughatatlan katona 1947-es nyugdíjazása után az írországi Cork megyében telepedett le, ahol szabadidejének zömét horgászattal töltötte. 1963-ban, 83 éves korában távozott az élők sorából.

Az elpusztíthatatlan katona, aki őszintén élvezte a háborút

Sir Adrian Carton de Wiart közel hat évtizedes szolgálati ideje alatt harcolt a búr háborúban, az első és a második világháborúban, repülőgépét lelőtték, volt hadifogolytáborban, ahonnan megszökött, golyót kapott a koponyájába, a csípőjébe, a lábába, a bokájába, de még a fülét is megroncsolta...

m.mult-kor.hu

 

[gacsat]

Még a hatvanas éveiben is​

Hiába a 4 évnyi értelmetlen, több mint 16 millió halottat maga után hagyó esztelen öldöklés, Carton de Wiartra várt még egy háború. A lengyeleknek ugyanis nagy szüksége volt a több fegyveres konfliktust megjárt brit tapasztalataira, aki így hamarosan Kelet-Európában találta magát.

Az ukrán és a lengyel nacionalisták közötti ellentétek elsimításán dolgozó veterán a szovjet–lengyel háborúról jelentett, többször járt a frontvonalon, és rendszeres kapcsolatban volt a pápai nunciussal, Achille Ratti bíborossal, a későbbi XI. Piusszal. Hamar kivívta a lengyelek szimpátiáját, amiért elismerte Varsó igényét Kelet-Galíciára, valamint szoros kapcsolatot ápolt a lengyelek vezetőjével, Piłsudski marsallal.

Az újjászülető Lengyelország hadserege nagy győzelmet aratott: a győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, amelynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték. A lengyelek győzelmével a brit katonai misszió is befejezte munkáját, Carton de Wiart 1923. december 19-én szerelt le tiszteletbeli vezérőrnagyi rangban.

1924 és 1939 között Carton de Wiart békében élt Lengyelországban (prostyńi birtokáról évente járt vissza Angliába a téli hónapokban), az idilli éveknek azonban az 1939. szeptember 1-jén kezdődő lengyelországi hadjárat véget vetett. A második világháború kitörése után visszatért Angliába, és kinevezték a lengyelországi brit katonai misszió vezetőjévé, de küldetése nem sokáig tartott: ahogy a lengyel ellenállás egyre gyengült, Carton de Wiart evakuálta a brit misszió és a lengyel kormány tagjait. Autókonvoja a román határ felé vette az irányt, miközben az úton a Luftwaffe támadta, s miután a kelet-európai országban nem érezte biztonságban magát, a letartóztatásától tartva – hamis papírokkal – repülőre ült.

1940 áprilisában Norvégiába küldték, ahol a namsosi – rosszul előkészített – angol–francia partraszállást és Trondheim városának haditengerészeti támadását kellett levezényelnie, de a hadművelet a szövetséges csapatok evakuálásával végződött. Carton de Wiart később egy rövid ideig Észak-Írországban állomásozott, majd 1941 áprilisában Jugoszláviába rendelték, azonban repülőgépét lelőtték a Földközi-tenger fölött. A zuhanást szerencsésen túlélte, ám mikor kiúszott a partra, az olaszok elfogták.

Jóllehet ekkor már a hatvanas éveiben járt, Carton de Wiart többször is próbált megszökni a fogolytáborból. Egy alkalommal sikerült átmásznia a kerítésen, s nyolc napig – olasz parasztnak öltözve – bujkált az erdőkben, azonban öltözékével, valamint a megcáfolhatatlan ténnyel, miszerint távolról sem nézett ki olasznak, és olaszul egy árva szót sem tudott, hamar feltűnt a hatóságoknak, ismét elfogták.

​

1941 és 1943 között volt olasz hadifogságban. '43 augusztusában váratlanul kiszabadult, a római kormány ugyanis őt bízta meg azzal, hogy juttassa el a brit hadseregnek az olasz–angol különbékéről szóló üzenetet. Mikor Lisszabonba ért, visszament Londonba, de sok nyugta nem volt: előbb részt vett az 1943-as kairói értekezleten, majd Kínába küldték, ahol Winston Churchillt képviselte a Csang Kaj-sek kínai vezetővel történő tárgyalásokon egészen 1947-ig.

Churchill valóságos csodálója volt Carton de Wiartnak, a „lovagiasság és a becsület élő példájaként” emlegette, s kérésére még az önéletrajza előszavába is írt néhány sort. Mikor 1945 júliusában Clement Richard Attlee váltotta Churchillt a kormányfői bársonyszékben, arra kérte Carton de Wiartot, hogy maradjon Kínában. Carton de Wiart 1947 októberében vonult nyugállományba tiszteletbeli altábornagyi rangban.
A nyughatatlan katona 1947-es nyugdíjazása után az írországi Cork megyében telepedett le, ahol szabadidejének zömét horgászattal töltötte. 1963-ban, 83 éves korában távozott az élők sorából.

Az elpusztíthatatlan katona, aki őszintén élvezte a háborút

Sir Adrian Carton de Wiart közel hat évtizedes szolgálati ideje alatt harcolt a búr háborúban, az első és a második világháborúban, repülőgépét lelőtték, volt hadifogolytáborban, ahonnan megszökött, golyót kapott a koponyájába, a csípőjébe, a lábába, a bokájába, de még a fülét is megroncsolta...

m.mult-kor.hu

Miért tiszteletbeli?

 

[Wilson]

Miért tiszteletbeli?

Jó kérdés...

 

[Masztiff]

Promotions​

1916-07-18	Temporary Lieutenant-Colonel
1917-01-12	Temporary Brigadier-General
1920-07-27	Brevet Colonel
1921-01-01	Local Major-General
1922-06-21	Colonel (Dated back to 1920-07-27)
1923-04-01	Reverted to Colonel
1923-12-19	Granted the honorary rank of Major-General
1939-11-28	Local Major-General
1940-11-28	Temporary Major-General
1944-10-09	Acting Lieutenant-General
1944-10-09	War Substantive Major-General
1944-10-09	Temporary Lieutenant-General
1947-10-03	Granted the honorary rank og Lieutenant-General

https://generals.dk/general/Carton_de_Wiart/Adrian/Great_Britain.html

 

[szzsolt81]

Soviet Naval Battles during Civil War (re-done) - Soviet-Empire.com U.S.S.R.

 

[molnibalage]

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

3. féltől származó sütik elfogadása

 

[Wilson]

Ötméteres teherautó Škoda 6MT/6MTP6.....​

Škoda 6MT,

1934-ben a Skoda cég tervezői bemutatták a Škoda 6MT autót és annak összkerékhajtású 6MTP6-os változatát, még akkoriban is teljesen szokatlan elrendezéssel: léghűtéses boxermotorral, 3650 cm³ térfogattal és 43 LE teljesítménnyel. . közvetlenül egy nagyon rövid kabin alatt / mögött található. Olyan alacsony, hogy még normál oldalajtót sem kapott. a vezetőajtó elöl, a fülke bal (személy, jobbkormányos) részében helyezkedett el.​

Škoda 6MTP6 37 mm-es páncéltörő fegyverrel

A gép hossza mindössze 5040 mm. Egy összkerék-meghajtású hatkerekű jármű alapjának lecsökkentése természetesen rendkívül hasznosnak bizonyult a szempontból. terepjáró képesség, ami a gép fegyverhordozóként való használata esetén rendkívül hasznos volt. Kezdetben géppuskahordozót szerettek volna beszerezni, de a jármű paraméterei
(2000 kg teherbírás és 3 tonnáig terjedő húzóerő) lehetővé tették a kísérleteket tüzérség felszerelésével - egy 37 mm-es Škoda vz páncéltörő fegyverrel. .34 UV .​

40 mm-es légelhárító fegyver egy Škoda 6MTP6 hátuljában

Még egy 40 mm-es gyorstüzelő légvédelmi ágyúval is próbálkoztak . Azonban még a kísérletek sem jártak sikerrel - akkoriban még nem volt világos az ilyen megoldások értelme, és amikor végre sikerült - a Škoda 6MTP6 futóműve már reménytelenül elavult.​

Colonelcassad

 

[Galthran]

Young Polish Lwów Eaglets during the Polish-Ukrainian War, 1918

 

[Király Fika]

Nem tudom, hogy erről a videóról délkeleti szomszédaink mit mondanának:

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

3. féltől származó sütik elfogadása

Mint ahogy a viccben van:
Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát-medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje! Üvöltve kifakad:
- De hiszen akkor mi még itt sem voltunk!
Ez nem a gyűlöletkeltés része, pusztán történelem.

 

[aquarell]

A Gallipoli elleni hadműveletet az Admiralitás Első Lordja (valami Winston) javasolta, aki bele is bukott, amikor az angolszászokat (az antant erőit) szétverte egy török ezredes (valami Musztafa Kemal), aki később is folytatta ezt a szokását.

Volt ott pár német tiszt is...