Harckocsi páncélok és lőszerek

[speziale]

1985-ben komoly változások jöttek…



ekkor jelent meg a T-72AV kontakt-1, a T-80BV kontakt-1 és átdizájnolt UFP-vel, valamint a T-72B



„The first T-72AV tanks entered service in 1985 after their scheduled overhauls in late 1984, and after 1985, most T-72A tanks had received ERA during scheduled repairs. By the end of the year, a supply of Kontakt-1 kits had been established to tank repair facilities across the USSR to upgrade existing tanks of all models, and the first T-72AV tanks entered service in 1985 after their scheduled overhauls in late 1984.”



a legkönnyebb a dolgunk a T-72AV-vel…

a Kontakt-1-el immunis lett a 120mm Heat ellen, 1 lövés erejéig…ugyanis egy ATGM vagy egy 120-125mm-es HEAT lövedék nagyon masszívan le tudta bontani….meg a közelben tartózkodó gyalogságra is elég veszélyes lett így

a kontakt-1 KE lövedék ellen minimális védelmet ad, és mivel a T-72A még a 16mm-es előtéttel is nagyon messze volt a DM23 átütési értékétől, ezért a DM23-al ezt továbbra is át lehetett lőni

A t-72B már komolyabb dió…

Itt megjelent a 60-10-10-20-20-50-es páncél, a belső elemek HHS acélból….amit lehet tudni, hogy a Reflektion-1 programban fejlesztett spaced armor (60-15-15-15-50) kb. 1,18-as ME koefficienssel rendelkezett. ez 170*1,18=200mm nominális vastagságot jelent 68 fokban

amennyiben nekiállunk RHA matekozni, akkor: 110*1,09 (2 rértegű spaced armor)+ 20*1,09 (2rétegű spaced armor)*1,25 (HHS módosító)+40*1,09*1,25= 201mm RHA

amit szintén tudunk, hogy lőttek rá 3bm32 Vant-al, és csak a „maximum permissable velocity” mellett tudtak elérni „some degree of penetration”-t….ez a tankograd adatai szerint 1750 m/s kezdősebességet jelent…a Vant esetében 68 fokban 330 bhn-es RHA-ba 201mm RHA….vagyis elég jól összeérnek a számok

ez nyilván azt jelenti, hogy a DM23 ezt nem tudta átlőni

ugyanerre kalkulálva az 1987-ben megjelent DM33 átütése 2 km-en 205mm 68 fokban

a HEAT elleni védelmére a források 1,2szeres ME hatékonyságot írnak. ez azt jelenti, hogy 170mm*2,68*1,2=546mm….a HEAT esetében elég nehéz megmondani a pontos átütési értéket…amit tudunk, hogy az 1972-es Milan a built-in stand-off távolságban 5,5 átütés/warhed diameter mutatóval bírt….ez alapján a 120mm HEAT átütése 570-580mm körül lehet

és végül a legbonyolultabb a T-80 BV…

ehhez tudnunk kellene a textolit ME értékét, de ahogy a korábban berakott chart-on látszik ez egyáltalán nem nyilvánvaló…

ha abból indulunk ki, hogy a Hetz 60 fokban mért 165mm-es átütése kb. 130mm 68 fokban, akkor az ME számítás:

130-110*1,09=11, valamint 105*(1,8/7,85)=24…11/24=45%....

mivel a T-80BV esetében az átrendezés kiváltója az volt, hogy rájöttek, hogy a modern apfsds-ek ellen nem ér sokat a textolit, ezért feltételezhetjük, hogy az új elrendezésben ez jelentősen nőtt….mondjuk 0,9-re

így kiszámolva= 50*1,13 (3 rétegű spaced armor módosító)+35*(1,8/7,85)0,9+50*1,2 (RHA módosító)*1,13+35(1,8/7,85)*0,9+50*1,13=193mm

azt tudjuk, hogy amikor ezt tesztelték a 3bm32 ellen gyengébben teljesített, mint a T-72B páncélja, és itt „normál kondíciók” között átlőtték….

ezt a DM23 kb. 800 méterről át tudta lőni

A HEAT elleni védelme figyelembe véve a textolit kb. 2szeres tömeghatékonyságát kb. 570mm-re adódna…ez is nagyon a határeset kategória



összegezve:

1979-1985 között a Leopard 2-nek folyamatosan volt olyan KE és HEAt lövedéke, amellyel ki tudta lőni legalább a szovjet tankok UFP-jét 2 km-ről

az 1985-ben megjelent T-72AV összességében nem volt nagy változás, csupán 1 lövés erejéig immunissá vált a HEAT-ra…a T-72B és T-80bv ellen nem volt hatékony KE fegyvere; a T80 bv-t 7-800 méterről tudta kilőni, a T-72b viszont sehogy….a HEAT-al való kilövés is nagyon valószerűtlen, főleg a T-80bv esetében

természetesen ezek a megállapítások szemből történő célleküzdésre vonatkoznak

 

[fip7]

Ezzel szemben a 120mm-es DM23 adatait használva a longrod kalkulátorba 60 fok mellett 481mm LOS jön ki (ez takkra megegyezik a forrásokban szereplő 240mm nominális átütéssel). 68 fok esetében viszont 514mm LOS…vagyis 7%-kal nagyobb.

A tiéd téves adat!
120 mm DM23-as:
Áthatoló nehézfémmag mérete : 32X360 WHA rúd 17600 kg/köbméter sűrűség (93W-4NI-3CU) , 1650 m/s a torkolatnál, kb. 150 m/s-t lassul 2 km-en.
Longrode átütési adatok 300 HB-s céltárgyban NATO 60 fok:
0 méter : 460 mm KE
2000 méter: 410 mm KE
69 fok 2 km: 442 mm KE
30 fok 2 km: 363 mm KE
0 fok: 2 km: 351 mm KE
És itt most egy mai modern első osztályú ötvözet adatait adtam meg. (Sima L23 valós ötvözete 17400 kg/köbméter volt)

Ha a harckocsik páncélját RHA-ban méred (és szemmel láthatóan azt is rosszul, mert a 42 SM az biza RHA minőség), akkor legyél oly kedves és lőszerek adatait is pontosan ad meg, és a céltárgy is legyen 300 HB-s, mert ez így ismét komolytalan a részedről.
E mellet a német lövedék "hivatalos" adatának nem fogadnám el a német páncélosblog nevű forrást ahonan 240 mm 60 fok (480 mm 0 fokra vetítve) származik.

egyébként a textolit hatékonysága nagyon kérdőjeles volt modern apfsds-k ellen...

Miután nem azok miatt lett betéve a páncélzatba....

De nincs hangulatom kirészletezni az egész mondókádat.
Megadom itt a gyári 300 HB-s RHA egyenértékeket az orosz tankoknál, a HEAT-okat is ebben adták meg.
T-72:
Teknő: 330 mm KE 450 mm CE Torony: 390 mm KE/CE (Saját értékeim a HH-s írásomban a T-64A-ra 327/391)
T-72A:
Teknő 360 mm KE 500 mm CE (1982 400/540) Torony: 410 mm KE 500mm CE
T-80B (1982):
Teknő 450 mm KE Torony: 580 mm KE
T-72B/S:
Teknő: 520 mm KE Torony: 520 mm KE (Saját értékeim a HH-s írásomban a T-72B-re 507/481)
T-80U:
Teknő: 620 mm KE Torony: 620 mm KE (Saját HH-s a toronyra 683 mm)

Ezeket az értékeket vesd össze az 1983-as DM23-as értékeivel. Ami:
NATO: 69 fok 2 km: 442 mm KE
NATO: 30 fok 2 km: 363 mm KE
Előbbi a teknők páncélszöge, utóbbi kb. a lekerekített toronyé.
Ez alapján csak a teknőre veszélyes a lövedék kb. a T-80B-ig.
Viszont a T-62-es 65%-os felületek kilövi a leopárdot a DU rúddal, ami a fentihez hasonló eredmény.
KB. ugyan ezt tudja az összes felsorolt tank a 3BM22-vel.
A T-72A-tól kezdve meg ha van 3BM42 vagy 3BM32 akkor a leopárdnak 100%-os felületen reszeltek.

A 120/Dm13-al nem is értem mit számolgatsz, annak az áthatolása maximum a T-72A teknőjéig veszélyes a plusz páncélzat előtt, de ezt a Hetz-6 is tudja.
(Hetz-6 kb. 2 km 350 mm KE 60 fokos lemezen. Ez kb. 380 mm KE 69 fokosan)

De hogy legyen itt egy szög pontos adat is, az angol L23A1-es behatolási teljesítménye NATO 69 fokon 435 mm RHA.
Ez egy valós mért adat! A DM23-as kb. ugyan ezt tudja.
A 105 mm-s DM12 HEAT 430 mm NATO 60 fokon.

A német T-72M (pótpáncélos) teszten a 105 mm-s DM 33 (HETZ-6) nem ment át a teknőn, a tornyon is csak oldalszögben 1500 méterről.
Ezt a fenti adatok visszaigazolják.
A 105 mm-s DM12-es HEAT a testen átmegy, a tornyon nem.
Ez a teknő esetén nem igazoja vissza az adatot, de a páncél védelme 0 fokos becsapódásra van megadva.
Már 6 fokos becsapódási szög esetén is van esély az átütésre az meg összejön 2 km-en, szóval mindél messzebbről jön a HEAT, annál nagyobb az íve, annál hatékonyabb a teknőfrontpáncéllal szemben, hiszen annak annál kisebb a védelmi szöge.
Viszont a torony sebezhetetlen volt a teszten a lőszerrel szemben. Ezt is igazolják az adatok.

 

[Mark1993]

Az azért elég érdekes, hogy a Leopard 1 megjelenése után már nem nagyon vettek más harckocsit nyugaton azok akik nem fejlesztettek saját harckocsit.
Minden olyan összehsonlító teszten amit elvégeztek a Leopard 2 nyert. Ez tény még akkor is, ha szereted elhalgatni valamiért. Nem én mondom, nem te mondfod, hanem objektív tesztek mondják.

A Leó 1-es rendszeresítőknek fussunk újra, historizálva ? És az M60-as Patton-ét is ?

Leó 2-esnél találtam egy újabb, 5. tendert, az kivételesen független volt, és nem kedvezett a Leónak, de behozhatom az illő topic-ba.

 

[dudi]

A Leó 1-es rendszeresítőknek fussunk újra, historizálva ? És az M60-as Patton-ét is ?

Leó 2-esnél találtam egy újabb, 5. tendert, az kivételesen független volt, és nem kedvezett a Leónak, de behozhatom az illő topic-ba.

Mind független volt attól, hogy neked nem tetszett.

 

[Mark1993]

Mind független volt attól, hogy neked nem tetszett.

A Brit tenderen a Chally nyert, pedig sokmindent felvonultattak a Chieftain Mk 10 Stillbrew lehetséges utódjaként, Leó 2-es, Vickers Mk 7/2, és az M1A1 Abrams, a 120-ast, nem a 105-ös öregedőt. A harckocsizóknak az Abrams tetszett volna. Vagy a NATO standard Chally 1.

A Svédre lényegében a prototípus Leclerc-et küldték, az Abrams nagyon jó, csak nem engedték egy NATO-n kívüli államnak modolni, ők nem olyanok, mint a Koreaiak, az alapverziós T-80U-val azzal nem lehet normálisan rükvercelni, a tesztpéldány éjjellátója gyakran meghibásodott, és végülis egy Nyugat fele húzó államban Szovjet fegyverzet ?

A Görögnél egyformán jónak találták a Leó 2-est, az Abrams-et, és a Leclerc-et, és a vegyesflották hívei, de szembe köszön a valóság, és 60-as évekbeli múzeum és kohószökevények vannak Abrams-ek helyett, csakhogy Miért ? Párhuzamos Leó 2 és Abrams flottában gondolkoztak.

A Törökök a Leó 2A5-ösnél alább nem adták, mellé versenytársnak a T-84-120-as Jatagán, és földrengés miatt Leó 2A0 - A4, amit házilagosan modernizálgatnak, tanultak a kudarcból.

És újdonság erejével Peruban is rendeztek tendert, azt nem a Leó 2-es nyerte, de holnap bővebben.

Milyen más tenderek vannak még ?

 

[speziale]

És akkor nézzük meg kicsit a Leopard védettségét a szovjet fenyegetettségekkel szemben…

mindenféle számolgatás előtt 2 konkrét teszt:



tankograd-ról:

„3BM-22 would have been inadequate against the Leopard 2A0 and M1 Abrams even at short ranges. After the reunification of Germany, tests were conducted using the 3BM22 rounds that had been supplied to East German T-72M and T-72M1 tanks as the most advanced ammunition exported from the USSR. It was found that the front armour of the Leopard 2A4 provided full protection against 3BM22”

a full protection a szövegkörnyezet alapján teljesen egyértelműen azt jelenti, hogy a 3bm22 nem tudta sehol átlőni a frontpáncélt…ha figyelembe vesszük azt, hogy a németek a B-tech és C-tech páncél esetében is azt írták elő védettségként, hogy 200m-ről legyen védett a 105mm-es „38mm magos apfsds” (B-tech), illetve a 120mm DM23 ellen (C-tech), akkor a fenti szövegből elég logikusan következik az, hogy a full protection azt jelenti, hogy 200m-ről nem tudta átlőni

a másik teszt pedig a már nagyon jól ismert svéd teszt….ezzel kapcsolatban már számos esetben kifejtettem 2 dolot:

• az egyik teljesen alap formál logikával kikövetkeztethető dolog: mivel 30 fokos oldalszög esetén nőtt a legalább 400mm-el védett felület 20 fokhoz képest, ezért az kb. elképzelhetetlen, hogy – a tank egyébként elvileg legjobban védett része – a torony frontpáncélja ne legyen legalább 400mm-nyi védettségű….ez pedig 460mm-nyi védelmet jelentene 0 fokból
• a másik nagyon fontos dolog, hogy ezt a tesztet dm33 ellen végezték, ami nemcsak egy modern apfsds volt, de már NERA elleni képeséggel rendelkezik.

X-ray

először is nézzük meg mennyi lehet a páncélátütése a 3bm22-nek. Erről sajnos nagyon különféle infók keringenek a neten, szóval eggyel hátrébb lépve induljunk ki a 3bm15-ből, ugyanis itt olyan helyről van forrás az átütésére, amire jobbat nyilvános forrásban aligha lehet találni:

Penetration at 2.0 km:
400mm at 0°
200mm at 45°
150mm at 60°

These figures come from a Soviet GRAU document and are corroborated by the penetration data presented in "Particular Questions of Terminal Ballistics" 2006 (Частные Вопросы Конечной Баллистики) published by Bauman Moscow State Technical University on behalf of NII Stali



ami miatt nekünk érdekes a 3bm15 az az, hogy ennek a felépítése nagyon-nagyon hasonló a 3bm22-höz. Ugyanaz az átmérő, ugyanaz a WC páncéltörő mag, annyi a különbség, hogy a 3bm22 10mm-el hosszabb, illetve olyan páncéltörő fejet kapott, ami döntött páncélon jobban teljesít…

amit tudunk, hogy a 3bm15 tömege 3,9kg, torkolati sebessége pedig 1780m/s. A 3bm22 tömege: 4,485 kg, torkolati sebessége 1760m/s. Ez alapján a torkolati energiája 12,5%-kal több mint a 3bm15-é.

Kotsch forrása alapján a 3bm15 lassulása 130m/s/km…a 3bm22-re én őszintén nem találtam megbízható forrást….amit láttam az 105m/s/km…azonban ha figyelembe vesszük, hogy a 3bm22 nagyon hasonló volt a 3bm15 felépítéséhez ez nehezen hihető számomra….szóval én most 120m/s/km lassulással számolok majd

ez alapán a 3bm22 energiája 2 km-en 15%-kal nagyobb mint a 3bm15-é, vagyis ez alapján az átütése 0 fokban 460mm-re adódna…ez alapján a sok helyen felbukkanó 380mm-es érték egyértelmű hülyeség….ezzel szemben a Moszkvai Műszaki egyetem tankönyve valszeg irányadó:



Penetration at 2.0 km:
470mm at 0°
220mm at 60°

From page 587 of the textbook "Учебник Средства Поражения И Боеприпасы" published by the Bauman Moscow State Technical University.



ez alapján egyébként a 3bm22 nominális átütése a LOS érték 50%-a helyett 47%-ra romlik….szemben a 3bm15 150/400=37,5%-val

a fentiek alapján mennyi lehet 200 méteren a 3bm22 átütési értéke? az energiavesztés alapján 30-32%-kal több, vagyis olyan 600-610 mm….

És ezzel nem tudták átlőni a Leopard 2-t! Nézzük meg, hogyan lehetséges ez:

fip dokumentumában benne van a Leopard 2 torony metszet rajza…

az alapján a következő a felépítés:

30mm RHA+ 2*30mm NERA (60 fokban döntve + 4mm keménygumi+4mm bulging plate) + 25mm HHS+2*15 NERA (+1,5mm keménygumi+1,5mm bulging plate)+ 25mm HHS+ 2*15 NERA (+1,5mm keménygumi+1,5mm bulging plate) + 25mm HHS + 2*30mm NERA (60 fokban döntve + 4mm keménygumi+4mm bulging plate) + 35mm RHA

mivel a 3bm22 átütési értéke 60 fokban 0,47-es szorzóval van, ezért a döntött páncélt nem 2szeres hanem (1/0,47)=2,12-es szorzóval veszem figyelembe. Továbbá a szovjet tankok teknőjénél használt módszertan alapján a 3*25mm HHS az 3 rétegű spaced armor-ként viselkedik, vagyis az RHA 1,25-ös módosítón felül kapnak még egy 1,13-as szorzót is.

A NERA blokkokat itt 1,4-es szorzóval veszem figyelembe….a 2 lap önmagában spaced armor, 1,09-es szorzóval. A bulging plate és keménygumi kb. 15%-kal növeli a NERA lapok tömegét. Vagyis ez eddig 1,09*1,15=1,25…továbbá itt nyíró erők is fellépnek amire ezek a kompozit nyilak nagyon érzékenyek…ezért velük szemben hatékonyabb a NERA (egyébként ez az 1,4-es szorzó szerepel Hpasp táblájában is)

Ez alapján: 30+2*30*2,12*1,4+3*25*1,25*1,13+4*12,5*1,4+2*30*2,12*1,4+35=599 mm, merőlegesen a frontpáncélra….(ez ugye 35 fokos szöget jelentene, valószerűtlen, hogy 35 fokig tesztelték volna, valószínűbb a 25 fok, ami már 600mm feletti LOS-t jelentene)

vagyis, ha jól számoljuk el a dolgokat, akkor bizony egyáltalán nem kell hitetlenkednünk az eredményen



és akkor mi van a svéd teszttel….ott ahogy írtam DM33-al teszteltek….ami már NERA elleni kialakítást kapott, illetve 60 fokban döntött páncélon 17%-kal nagyobb LOS-t ért el mint 0 fokban döntötten. Magyarán itt a 60 fokban döntött NERA-t a LOS szorzó 2 helyett (2/1,17)=1,7-es kell szorozni….és nyilván a NERA hatékonysága is masszívan lecsökken…a következő számításban a NERA blokkok hatékonyságát 1-nek véve 425mm védelem jön ki…

mivel a svéd tesztből azt nem tudjuk, hogy a 4 és 500mm között védett részek pontosan mennyik…magyarán ez lehet 401 és 499mm között bármi, ezért simán benne van a pakliban ez az érték. mivel a dm33 átütése a longrod kalkulátor alapján kb. 3,5%-kal nagyobb, mint merőlegesen, ezért ha frontból vagyunk kíváncsiak a torony front védelmére akkor nem a szögfüggvényből adódó 1,155-el, hanem csak 1,115-el kell szorozni…ami 474mm…

Hozzátartozik, hogy a Leopard 2 páncéljának pontos összetétele nem ismert…nem tudjuk, hogy hol és mennyi HHS acélt, és milyen keménységben alkalmaztak benne. Arról azért lehet forrásokat találni, hogy maga az alappáncél 380 bhn keménységű acélból készült, ami így az első és hátsó páncélok (30+35mm) esetében még egy 1,07-es szorzót jelentene…de azt sem tudjuk, hogy a 3*25mm-es blokk-ban valóban használtak-e HHS, és ha igen milyen keménységűt (én 500 bhn keménységgel számoltam)

és végül arról sincsen infónk, hogy a Leopard páncéljában lévő NERA blokkok mindegyikében miért állnak máshogy a NERA lapok…különösen az az érdekes, hogy az első és hátsó blokkban is ugyanúgy 60 fokban döntött NERA lapok vannak, csak az egyikban +60 a másikban meg -60 fokban döntve…nyilván ez sem véletlen, de, hogy ez pontosan mit és hogyan ad hozzá a védelemhez arról semmi infónk sincs

a fenti és a T-széria teknőjére történő számolgatások szerintem elég jól mutatják, hogy valójában az XY lőszer átlővi az AB páncélt kérdés esetében a mindenféle sima RHA nézegetések elképesztően fals eredményt tudnak adni

mindenesetre a 3bm22 1977-ben állt szolgálatba…ezt követte 1983-ban a szintén eléggé hasonló felépítésű 3bm26, majd 1987-ben a 3bm32….a következőkben majd ezt nézzük sorra

 

[speziale]

X-ray

az előbb valamiért nem tette be a röntgen képet a DM33-ról

 

[speziale]

és még 1 javítás:

"mivel a dm33 átütése a longrod kalkulátor alapján kb. 3,5%-kal nagyobb, mint merőlegesen, ezért ha frontból vagyunk kíváncsiak a torony front védelmére akkor nem a szögfüggvényből adódó 1,155-el, hanem csak 1,115-el kell szorozni…ami 474mm"

helyett:

"mivel a dm33 átütése 30 fokban (tesztelt szög) a longrod kalkulátor alapján kb. 3,5%-kal nagyobb, mint merőlegesen, ezért ha frontból vagyunk kíváncsiak a torony front védelmére akkor nem a szögfüggvényből adódó 1,155-el, hanem csak 1,115-el kell szorozni…ami 474mm"

 

[LMzek 2.0]

@speziale : "…különösen az az érdekes, hogy az első és hátsó blokkban is ugyanúgy 60 fokban döntött NERA lapok vannak, csak az egyikban +60 a másikban meg -60 fokban döntve…nyilván ez sem véletlen, de, hogy ez pontosan mit és hogyan ad hozzá a védelemhez arról semmi infónk sincs..."

A két ellentétes döntésű NERA-lap által keltett "elhúzó-erő" ellentétes, az összeadódó erős, ellentétes irányú erők=>feszültségek nyírják=>eltörik nyilat, a szegmentáltból (pl.) két rövidet "csinál", a második már nem az első által megkezdett/előkészített úton halad, hanem a törés után --a légrésen áthaladva módosul a pályája-- a feszültség miatt fel-, vagy lehúzva azt, új utat kezd vájni magának és nem előző szegmens által kivájt úton halad.
...de láttunk olyan szimulációkat is, ahol a feszültség miatt az egész nyilnál kisebb szegmens "elkanyarodott" és "lapjára" érkezett a páncéllapra=> védelem sikeres.


Kb.
Nekem ez a --lehetséges-- logikája és oka.


.

 

[speziale]

A számításokat folytatva és a szakirodalmat olvasva módosítások szükségesek a korábbi számításokhoz képest

Egyrészt az acél keménységének hatását jelentősen túlbecsültem. A Lanz-Odermatt egyenlet alapján a következő módosítók adódnak, a 300 bhn-t alapnak véve:

270/400/450/500 bhn esetében a szorzók= 0,965/1,074/1,086/1,094

Továbbá találtam egy svéd lövészeti tesztet, ahol az RM 105mm-es ágyúját és a KE38-at (=120 mm-es DM13 proto) tesztelték. Ezen a teszten a DM13 1325 m/s sebesség mellett tudott átütni 156mm acélt 60 fokban döntve. Amiért ez lényeges, mert fel van tüntetve, hogy ez 270 bhn keménységű acélon tesztelték. Mivel a DM13 sebessége 2km-en 1500 m/s ez alapján a lőszer átütése 200mm 270 bhn keménységű acélban (a longrod-al én 210mm-et kalkuláltam, de a DM13 még nem teljesen monolit nyíl volt, szóval ennyi eltérés belefér).

Ez alapján feltételezhető, hogy a Hetz 165mm-es átütése is 270 bhn-re vonatkozik. Ezt figyelembe véve a Hetz átütése 68 fokban és 300 bhn-ben (T-72 teknőjének keménysége)=165*0,965/(1,34/1,07)=127mm. A DM13 hasonlóan módosított értéke 154mm, a DM 23-é pedig 185mm

Ez alapján a 105mm textolit védőértéke 7mm, ami 0,3-as ME-nek felel meg…amennyiben figyelembe vesszük a korábban ezzel kapcsolatban berakott ábrát, azt gondolom, hogy nem sok csodálkoznivaló van ezen

Szóval a védőértékek (zárójelben, hogy mi lövi ki):

T-72A (1979-től): 127 mm (DM13: 1979, DM23: 1983)

T-72A (1983-tól): 127mm+16mm HHS= 127+16*1,094=145 mm (DM13: 1979, DM23: 1983)

T-72AV (1985-tól): 145mm + Kontakt-1 ERA: ezt nehéz megmondani, de ez nagyon közel kerülhetett a DM13 2km-es perforation limitjéhez, de 1,5 km környékén még jó lehetett, a DM23-nak meg sima liba

T-80B (1978-tól): 127mm + (105*1,074 (RHA módosító)-110)= 130mm (DM13: 1979, DM23: 1983)

T-80B (1980-tól): 127mm + (105*1,086 (RHA módosító)-110)= 132mm (DM13: 1979, DM23: 1983)

T-80B (1983-tól): 132mm + 16mm HHS= 132+16*1,094=149 mm (DM13: 1979, DM23: 1983)

T-80B (1985-tól): 132mm + 30mm HHS= 132+30*1,094=164 mm (DM23: 1983)

T-80BV (1985-tól): 50-35-50-35-50 felépítésben: 3*50*1,13 (spaced armor)+100*1,086 (első-hátsó lap RHA módosító)+50*1,094 (középső lap RHA módosító)+2*7 (textolit, 0,9-es ME-t használva)=199mm (DM33: 1987, DM23: 300 méterről, de a gyakorlatban a kontakt-1 miatt feltehetően nem tudta kilőni)

A T-72A improved, és T-72B számítása azonban az olvasottak alapján meglehetősen bonyolult, és igazándiból nagyon sokféle számmal lehet találkozni…

induljunk ki konkrét lövészetből, amit írtam már, hogy a 3bm32 a „maximum permissable” sebesség mellett tudta átütni a T-72B-t…a 3bm32 kalkulált értéke a longrod alapján 68 fokban 300bhn keménységben: 208-210mm. Ugyanezen tesztről lehet tudni, hogy a T-80BV páncélelrendezése gyengébb védelmet adott, mint a T-72B-é, és, hogy „normál” hajtótöltet használva is ki tudták lőni (a fenti szám alapján kb. 600 méterről tudta átlőni)

Ez egyébként 1,225-ös ME-t jelentene a páncélra nézve…sok helyen lehet 1,2-es értékkel találkozni, de azok „mikéntje” nem igazán derül ki

ugyanakkor a Reflection-1 program keretében végzett teszt 6*19mm páncél köztük 25mm légréssel, az egész 65 fokban döntve (ez hasonlít a T-72A improved 15mm páncél+12mm légrés felépítésére), azt találták, hogy egy ilyen felépítés tömeghatékonysága 1,26-szoros. a kevesebb lap és kisebb légrés miatt azonban feltehető, hogy a ténylegesen beépített elrendezés hatékonysága ennél kisebb.

Ha abból indulunk ki, hogy a T-72b páncélja közel 210mm védettséget ad, miközben a T-72A páncélja textolit nélkül kb. 120mm-t, ez azt jelenti, hogy a beépített 10-10-20-20 páncél tömeghatékonysága elvileg elképesztő (210-120)/60=1,5….ez az érték nagyon nehezen hihető, még akkor is ha a 60mm-t a HHS lapok miatt 1,094-es szorzóval veszem figyelembe (ekkor 1,37 a tömeghatékonyság). ezért feltételezhető, hogy a T-72B esetében az páncélzat 60-50mm-es elemein is erősítettek. 400 bhn keménységű BTK-1 acélt feltételezve a tömeghatékonyság 1,23-ra csökkenne, ami már elég ésszerű a Reflektion-1 program eredményei alapján

ha feltételezzük, hogy a T-72A improved esetében az elrendezés még kicsit rosszabb hatékonyságot adott, akkor 1,2-es szorzót használva a 3*15mm HHS lap 59mm-t ad az alap 60-50-es elrendezéshez

Tehát:

t-72B (1985-től): 210mm (DM33 1,8-2km-ről; 1987)

T-72A improved (1984): 110*1,09 (spaced armor módosító)+59mm=179mm, amennyiben feltételezzük, hogy már itt is áttértek a BTK-1 acélra, akkor 187 mm (DM23: 1983; utóbbi érték már nagyon a DM23 perforation limitje, így valószínűbb, hogy inkább csak 1500 méterről volt biztosított a leküzdése)

Nézzük mi van a Leoparddal:

amit tudunk, hogy a Leopard teknőjét úgy tervezték, hogy ellenálljon 1500 méterről a 120mm-es DM13-nak…ez azonban a minimális védelem, nem tudjuk, hogy ezt mennyivel „teljesítette túl”

A DM13 átütése 1500 méteren 68 fokra és 300 bhn-re átszámolva: 161mm

vagyis a Leopard 2 B-tech páncél (1979-től) nagyobb védelmet adott, mint a T-72A, T-72A+HHS, T-72AV, és T-80B+16mm HHS. Az 1985-ben bevezetett T-80B+30mm HHS adott minimálisan nagyobb védelmet

A T-72A Improved (1984), és a T-80BV és T-72B voltak azok, amik már egyértelműen erősebb teknővel rendelkeztek.

Az 1988-tól megjelenő C-tech páncél védelmi követelménye 200m-ről írt elő védettséget a DM23-al szemben. Ilyen távon a DM23 átütése 201mm. Vagyis a Leopard 2 C-tech teknő védelme a T-80BV-jével egyezett meg, a T-72B-nél valamivel gyengébb volt. Ez alapján egyébként az is kijelenthető, hogy a 3bm32 csupán 500-600 méterről tudta kilőni az 1988-ban megjelenő C-tech Leopard teknőjét.

Azt tesztelésből tudjuk, hogy az 1977-ben szolgálatba állt 3bm22 nem tudta átlőni 200 méterről a Leopard 2-t. A szovjetek természetesen összehasonlították az M111 és 3bm22 teljesítményét. Ez alapján a tankograd szerzője azt írja, hogy a 3bm22 valószínűleg nem tudta átlőni a 16-60-105-50-es páncélzatot point blank távolságon (a 16mm HHS páncél a Hetz átütését 500méterre csökkentette, erre van forrás, viszont a szovjetek arra a következtetésre jutottak, hogy a 3bm22 ugyanazt az átütést, mint a Hetz, kisebb távon éri csak el). Márpedig a 16-60-105-50-es páncél gyengébb, mint a Leopard 2 teknője

Mivel az 1983-ben megjelent 3bm26 ugyanazt az acélpenetrátort és páncéltörő magot használja, mint a 3bm22, annyi különbséggel, hogy a páncéltörő magot itt a lövedék hátuljába rakták, ezért egy átdizájnolt acél páncéltörő fejet kapott. A 3bm26 mozgási energiája 1500 méteren kb. 5%-kal nagyobb, mint a DM13-é, viszont kialakítását tekintve sokkal kevésbé modern, ezért nem nagyon valószínű, hogy 1500 méterről ki tudta volna lőni a Leopard 2 teknőjét

A 3bm42 és 3bm32 összehasonlító tesztjei alapján az összetett 7-rétegű páncélt 30 fokban döntve a 3bm42 3800, a 3bm32 pedig 3200 méterről lőtte át. Ugyanezt 60 fokban döntve 3300 és 3200 méterre módosulnak az értékek. ez azt jelenti, hogy ugyanazt a célt a 3bm42 30 fokos döntés esetén kb. 8%-kal kevesebb energiával tudta átlőni. 60 fokos döntés esetén 2,5% az eltérés. Ez alapján a Leopard 2 C-tech teknőjének alsó részét kb. 1500 méterről át tudta lőni a 3bm42, míg a teknő felső 15 fokban döntött részével szemben rosszabb volt a teljesítménye, mint a 3bm32-é.

Összefoglalva:

a korábbi megállapítás, hogy 1985-ig mind HEAT, mind KE lövedékkel ki tudta lőni a Leopard 2 az éppen aktuális T-72 és T-80 variánsok teknőjét 2km-ről továbbra is áll. Az 1985-ben megjelent T-80B 30mm-es HHS-el szintén nem okozott gondot, a T72AV-vel szemben pedig csak a KE maradt hatékony eszköz (vagy 2 HEAT). Azonban a T-80BV és T-72b leküzdéséhez 1987-ig a DM33 rendszerbe állításáig nem volt megfelelő lőszere a Leopard-nak. Egyedül a Heat lőszer lehetett hatásos, de erősek a kérdőjelek, és legalább a T-80BV esetében az első Heat találattal szemben biztosan immunis volt

Ezzel szemben a szovjet tankok sem HEAT-al, sem KE-vel nem tudták kilőni a B-tech Leopard teknőjét 2 km-ről, egészen 1987-ig a 3bm32 megjelenéséig. Az 1983-ban rendszerbe állított 3bm26-al talán 1-1,5 km-ről volt biztosítva a célleküzdés.

Az 1988-ban megjelent C-tech páncélzattal a Leopard 2 leküzdése még a 3bm32-vel is csak 500-600 méteren belül volt biztosított. Az 1988-ban megjelent 3bm42-vel a teknőfront alsó része kb. 1500 méterről leküzdhető volt, a teknő felső része viszont 500 méterről sem.

 

[fip7]

Egyrészt az acél keménységének hatását jelentősen túlbecsültem. A Lanz-Odermatt egyenlet alapján a következő módosítók adódnak, a 300 bhn-t alapnak véve:

270/400/450/500 bhn esetében a szorzók= 0,965/1,074/1,086/1,094

A 42SM (300 HB) és a BTK-1 (400 HB) között a szovjet mérések szerint merőleges páncélnál 8%, döntött páncél esetén 10% a védelmi különbség.
Konkrétan kimérték. Maga a gyártó.
Ha megnézed a szakirodalmat, (vagy HASP gyűjtését), akkor látni fogod , hogy az 500 HB fölötti páncél acélok akár 20% fölötti különbséget is tudnak.

Ez alapján feltételezhető, hogy a Hetz 165mm-es átütése is 270 bhn-re vonatkozik.

És ez még egy kemény célpont volt. Gyakran megesett a NATO-nál, hogy 240-260 HB-s acélokban mértek.
Persze amikor én írtam erről akkor le lettem szólva általatok

Ez alapján a 105mm textolit védőértéke 7mm,

Ami valójában 20 mm....
És mivel mindenben hasonlóan tévedsz, ennek megfelelően amit számolsz az végig hibás.
Eleve a szovjet és a nyugati mérési metódusok közötti különbséggel sem vagy tisztában.
Ezekről is írtam már annó, ez is figyelmen kívül van hagyva nálad.

amit tudunk, hogy a Leopard teknőjét úgy tervezték, hogy ellenálljon 1500 méterről a 120mm-es DM13-nak…ez azonban a minimális védelem, nem tudjuk, hogy ezt mennyivel „teljesítette túl”

Semennyivel. Vágyvezéreltség a részedről ismét.

vagyis a Leopard 2 B-tech páncél (1979-től) nagyobb védelmet adott, mint a T-72A, T-72A+HHS, T-72AV,

És ez megint nettó hazugság. Persze te a magad módján ezt számoltad ki.
Veled ellentétben a lengyelek meg kimérték valós harckocsikon.
Az ő állításuk az volt, hogy a lengyel T-72M1-ek páncélvédelme jobb,mint a Leopárd 2A4-es harckocsiké.
Alapból jobb a kinetikus védelme, ERAWA-1-el pedig a kumulatív is. Minden másban a Leopárdot találták modernebbnek, a páncélzatban viszont nem...
(És nem nem a PT-91-ről írtak, hanem a T-72M1-ről!)

Azt tesztelésből tudjuk, hogy az 1977-ben szolgálatba állt 3bm22 nem tudta átlőni 200 méterről a Leopard 2-t. A szovjetek természetesen összehasonlították az M111 és 3bm22 teljesítményét. Ez alapján a tankograd szerzője azt írja, hogy a 3bm22 valószínűleg nem tudta átlőni a 16-60-105-50-es páncélzatot point blank távolságon (a 16mm HHS páncél a Hetz átütését 500méterre csökkentette, erre van forrás, viszont a szovjetek arra a következtetésre jutottak, hogy a 3bm22 ugyanazt az átütést, mint a Hetz, kisebb távon éri csak el). Márpedig a 16-60-105-50-es páncél gyengébb, mint a Leopard 2 teknője

Az utóbbit miből sikerült megszülni? Lásd. fentebb lengyel állítást!
A T-72A+HHS teknő páncélt konkrétan nem tudta átlőni a 3BM22. Az egész tank védve volt a 3BM22 ellen!

Azt tesztelésből tudjuk, hogy az 1977-ben szolgálatba állt 3bm22 nem tudta átlőni 200 méterről a Leopard 2-t.

Forrás a teszteredményekre?
És melyik verzióra lőttek? B techre vagy C techre?
Egyébként a fő páncél modulokon szerintem se ment át a 3BM22, viszont a B tech esetén a felület 65%-a (svéd mérés) nem a fő páncél modulból áll.

 

[speziale]

Mielőtt folytatnám a T-72/t-80/Leopard 2 összehasonlítását, térjünk ki pár szó erejéig a lőszerekre, ugyanis ezekkel kapcsolatban is nagy a katyvasz, mivel a neten nagyon sokféle szám kering, sokszor nem összehasonlítható módszertan alapján, ezért „mindenki azt olvas ki belőle, amit szeretne” esete áll fenn…

Először is pár gondolat a módszertanról. A NATO-ban a lőszerek átütésére azt az értéket adják meg amit a lőszerek fele elér. ez az elsőre nagyon szarul hangzó dolog valójában egy nagyon egyszerű statisztikai dolgot takar: ez a medián középérték, és ha a lőszerek teljesítményére normális eloszlást feltételezünk, akkor a várható érték is. A szovjetek ezzel szemben azt az értéket adják meg, amit a lőszerek 80%-a elér. Gyanítom, hogy ez valójában a várható érték- 1 szigma érték. De lássuk mit jelent ez, és hogy mennyire lehet összehasonlítani a 2 értéket.

ez itt a normális eloszlás eloszlásfüggvénye:

Az oroszok által használt módszertan 1 szigmás (szórás) értéke a fenti ábra alapján -1-et, a NATO módszertan 0-át jelentene. Azonban mivel nem ismerjük a lőszerek szórását (itt most nem a pontosságról, hanem a gyártásminőségben, meglévő szórásról beszélünk (itt ráadásul nemcsak a lőszer minőségében lévő szórás ami fontos, hanem az acélé is amin mérik a teljesítményt)), ezért nagyon nehéz megmondani, hogy a 2féle megközelítés között mennyi az eltérés. Mi van akkor, ha pl. megnő 2szeresére a szórás (azért a szovjet ipar képességeit ismerve ez egyáltalán nem kizárható). Ebben az esetben ugyanúgy 0 várható érték mellett a görbe „kilapul”, és az 1 szigma szórás -2-höz kerül. Ez ugye azt jelentené, hogy amíg az előbb a NATO módszertan 0 mellett a szovjet módszertan -1-et mutatott volna, addig most a 0-s NATO módszertanhoz -2-es szovjet módszertan tartozna.

Persze a dolog szépsége az, hogy sok neten elérhető orosz forrás ettől még nem feltétlenül a szovjet módszertan szerinti értéket adja meg. Rögtön álljon is itt egy példa:

a 3bm22 átütési értékei:

Penetration at 2.0 km:
470mm at 0°
220mm at 60°

From page 587 of the textbook "Учебник Средства Поражения И Боеприпасы" published by the Bauman Moscow State Technical University.

Penetration at 2.0km:
420mm at 0°
170mm at 60°

Guaranteed penetration according to the tactical-technical characteristics

Ezért hasznos, ha az ember megpróbálja jól „bekalibrálni” a longrod kalkulátort, mert akkor kikerülhetőek ezek a mindenféle félremagyarázások.

A korábban már említettem a svéd ágyú/lőszer tesztet, ami egy elég jó validálást ad…

Ebből megtudhattuk azt is, hogy 270 bhn keménységű acélban a DM13 1385 m/s sebesség határnál képes átlőni 300mm 10 fokban döntött páncélt. Ez jó validáció arra, hogy mit tud a lőszer merőleges acéllap ellen. Ez alapján 2km-en a DM13 átütése 270 bhn-es acélban (1500 m/s sebesség) kis kerekítéssel 358mm. Ahogy azt korábban leírtam 60 fokban döntött páncél esetében pedig 200mm, vagyis 400mm a LOS érték.

A DM23-ra (a Chieftain replacement program keretében az angoloknak átadott német információk alapján 410-420mm-t adnak meg). Ugyanakkor szintén sok helyen (pl.: orosz tankönyv) előforduló forrás a 240mm 60 fokban.

Mivel a DM23 mozgási energiája 4%-kal több mint a DM13-é, ez azt jelenti, hogy 410mm-es átütésből kiindulva a (sokkal) fejlettebb kialakítás (410/358)/1,04=1,1, vagyis 10%-ot tesz hozzá a lőszer teljesítményéhez. egyrészt a DM23 már valódi monolit penetrátor volt, másrészt jelentősen növelték a mag L/D arányát, valamint korszerűbb anyagból készítették

A Below-the-turret szerzője ezzel kapcsolatban azt írta egy kommentben, hogy a DM13 kialakítása azért olyan amilyen (2 darabból álló penetrátor, acélköpennyel), mert az még egy régebbi WHA ötvözetből készült, ami hajlamosabb volt törni. Emiatt a 2 részből álló acélköpenyes kialakítás jobb eredményt adott. Pont, mint a jóval későbbi 3bm42, ahol a 17000 kg/m3-es sűrűség adat alapján feltehetően szintén még valami elavultabb WHA ötvözetet használhattak. Azonban onnantól kezdve, hogy rendelkezésre állt a modernebb ötvözet, a németek is (DM23) és az oroszok is (3bm42M) áttértek a monolit penetrátorokra.

Magyarán a DM23 értékeit a DM13-as valódi lövészeti tesztjei alapján lehet validálni, és így teljesen egyértelmű, hogy melyik értéket hogyan kell értelmezni

A következőkben bemutatok néhány longrod-os kalkulációt, validálási célból. Ugyanis így elkerülhetőek azok a félreértések/magyarázások, hogy „eltérő keménységű acél” meg „garantált vagy elérhető” penetrációról beszélünk.

DM13: (hossz: 365mm, átmérő: 38mm, Frustum: 65mm, sűrűség: 17300, sebesség: 1,5 km/s) 0 fok mellett 362mm jön ki, 60 fokban 420mm LOS (210mm nominálisan)

DM23: (hossz: 440mm, átmérő: 32mm, Frustum: 80mm, sűrűség: 18300, sebesség: 1,53 km/s) 0 fok mellett 412mm jön ki, 60 fokban 480mm LOS (240mm nominálisan)

DM33: adatait felhasználva (hossz: 550mm, átmérő: 27mm, Frustum: 75mm, sűrűség: 18300, sebesség: 1,54 km/s) az átütése 2km-en 470mm 0 fokban (takkra annyi, mint a svéd teszt adata), 60 fokban döntve 550mm LOS (275mm nominálisan, a források 270-280mm-t szoktak írni). 0 fokban 200 méterről: 505mm (svéd teszt adatai: 520mm)

Fontos kiemelni, hogy ezek mind sima RHA lapok elleni átütéseket jelölnek. Az összetett páncélok elleni képesség egy teljesen más tészta, mivel az már jelentősen függ a lőszer dizájnjától. A Dm33-at a németek már NERA elleni képességgel készítették, a fejrész törőpontos kialakítása alapján.

De ez az oka annak is, hogy a szovjetek nagyon meglepődtek a Hetz teljesítményén, illetve az angolok is nagyon meglepődtek a Burlington-type NERA tesztjén. Amíg ugyanis az APDS-ek ellen nagyon jó hatékonyságot mutatott, addig a 3 nemzeti ágyúteszten a DM13-al 6km-ről! átlőtték

De nézzük meg mi a helyzet az orosz lőszerekkel. Itt egyébként meglehetősen kanyargós az út, ami többek között arra is nagyon jó bizonyítékkal szolgál, hogy miért nincsen értelme sima RHA számolgatással összevetni az egyes páncélok adat védelmi értékeket.

Látható, hogy még az ősöreg 3bm8 APDS is milyen meglepően jó teljesítményt nyújt a görbe nagy részén…persze az is látható, hogy a 60 fokhoz közelítve nagyon erősen esik az elérhető LOS átütési érték. Fontos kiemelni, hogy itt 1500m/s sebesség mellett mérték az átütést, vagyis valójában ilyen átütésre a 100mm-es ágyúból kilőtt 3bm8 nem volt képes.

Ami nekünk érdekes az a 3bm6, aminek a jelleggörbéje nagyon hasonlít a modern monolit lőszerekére…ami egyáltalán nem meglepő, ugyanis ez egy monolit acélpenetrátor volt!

A 3bm6 adatait felhasználva a longrod kalkulátorba (hossz: 500mm, átmérő: 42mm, Frustum: 60mm, sűrűség: 7850, BHN: 600, sebesség: 1,5 km/s) 270 bhn-es acélban az átütése 0 fokban: 262mm, 30 fokban: 272mm, 60 fokban: 307mm LOS. Most, amennyire le lehet olvasni a fenti ábráról ezek az értékek nagyon-nagyon közel vannak. Ez a 1,5 km/s sebesség egyébként a 3bm6 esetében kb. 1,5km-nek felel meg.

A 3bm6 létjogosultságát az adta a 3bm8-l szemben, hogy a 3bm8-ban 2,8 kg-nyi WC mag volt, ami miatt aranyárban volt a lőszer. A 3bm6 viszont az erősebb 115mm-es ágyúból kilőve sokkal magasabb energiát érhetett el, és látható, hogy még azonos sebesség mellett is a harcászatilag fontos szögtartományokban kissé meghaladta a 3bm8 értékeit.

(Egy pillanatra visszatérve az örökbecsű Leopard 1 szar páncéljának a kérdéséhez….az ábrán látható, hogy 68 fokban döntve (AMX-30 teknő) a LOS átütési értéke még mindig 300mm felett van (AMX-30 LOS értéke: 240mm). Az M60 240 bhn-es keménységű teknő felső ívének LOS értéke 258mm…vagyis hiába erősebb a páncéljuk, mint a Leopard-é, ez igazából nem effektív. A már 100szor ide-oda berakott TRADOC dokumentum alapján a T-62 first hit probability-je 1500 méteren 50% volt, a kill chance meg 45%. Magyarán találat esetén 45/50=90% a kilövés esélye (és ezek a tesztek 3bm4-el csinálták, nem 3bm6-al, pedig már utóbbi is rendszerben volt 1966-tól)….ezekből az adatokból jól látszik, hogy a 60-as évek szintjén a kill chance-t a találati valószínűség korlátozta nem maga a páncélvédelem. 2km-en a T-62 hit probability-je kb. 20%-ra csökken….ilyen értelemben teljesen lényegtelen, hogy a Leopard-t akár 3km-ről is ki tudta lőni, mivel ilyen távolságról már egészen minimális a találati valószínűség.

Valójában a túlélés esélye ebben az időben sokkal inkább attól függött, hogy ki lő először (ebben a Leopard viszont nagyon jó volt). A másik fontos dolog, hogy a kill chance-t jelentősen lehetett növelni azzal, ha az egyik fél ki tudta manőverezni a másikat, ezáltal nem szemből kellett támadnia. Ebben a Leopard szintén erős volt. Ugyanakkor a korabeli angol APDS lőszer licencek mindenféleképpen hagytak maguk után kívánnivalót teljesítmény tekintetében. A korszak legjobb nyugati lőszere feltehetően az francia Obus-G volt.)

A 3bm6 legnagyobb baja azonban az anyaga volt. A sokszor berakott ábra alapján az acéllal elérhető átütés 1500m/s táját kb. 36%-kal alacsonyabb, mint WHA-val! És ez sima acél lapban mérve. Összetett páncél esetében nyilván ennél még nagyobb az eltérés. És nem vagyok anyagtechnikus de megkockáztatom, hogy acélból készítve már a L/D arány növelése sem feltétlenül lett volna praktikus az acél rosszabb mechanikai tulajdonságai miatt.

http://www.longrods.ch/bilder/v_opt.jpg

 

[speziale]

A szovjetek, hogy ellensúlyozzák az acél tulajdonságait trükkökhöz folyamodtak. De mint a trükkök általában ezek sem hoztak igazán hosszú-távú megoldást. Ezek keretében a szovjetek elkezdtek
cseppformájú (elején szélesebb, hátrafelé keskenyedő) lőszereket készíteni. Ez átütés szempontjából nagyon kedvező, viszont repülés közbeni energiavesztés szempontjából meg nem. Illetve kapott az orrába a lőszer egy kis 27 dkg-s WC páncéltörő fejet. ez lett a 3bm15 aminek jelleg görbéje látható a fenti chart-on. Látható, hogy alacsony döntés esetén elképesztő előrelépést értek el, viszont a döntött felületeken továbbra is nagyon komoly problémáik voltak.

Emiatt a tulajdonsága miatt egyébként a 3bm15-el át tudták lőni a T-72m torony frontpáncélját (a T-72A és M toronypáncélja megegyezett)! Ezzel szemben a fejlettebb 3bm22-vel a Leopard 2-t 200máterről sem tudtál átlőni.

"Tag number 5 in the photo below marks the impact of a 3BM-15 shell into the left turret cheek of a T-72M1 in Finland, Parola. Photo by Andrej Smirnov."

De nézzünk 1 példát modern szovjet apfsds-re…a 3bm32 adatait felhasználva (hossz: 440mm, átmérő: ?, Frustum: 60mm, sűrűség: 18600, sebesség: 1,54 km/s). Az átmérő kérdése a 3bm32 esetében nem egyértelmű. Ugyanis a lőszer eleje szélesebb, 34mm, míg hátrafele keskenyedik (hasonlóan a korábbi orosz nyilakhoz). az átlagos vastagság 30mm. Mivel a 34mm-t használva a kalkulátor jelentősen felülbecsli a lőszer tömegét, a 30mm-es átlagot használva viszont figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy átütés szempontjából ez a kialakítás kedvezőbb (cserébe viszont a lövedék jobban lassul). Úgyhogy a kalkulátorban 32mm-t használtam. 60 fokban az érték: 494mm LOS (247mm nominálisan). Ez szinte megegyezik a pár oldallal ezelőtt ide is betett KBP Tula prezentációjából szereplő slide-on szereplő 250mm-es értékkel. Átütés 0 fokban: 424mm. A 3bm32 értékeivel kapcsolatban érdemes még ezt elolvasni ezt az írást.

http://armor.kiev.ua/ptur/weapon/uran.html

Nyilván mivel a 3bm15 460mm-es 0 fokban mért átütése után a 3bm32 420mm-es átütése hihetetlennek tűnik, ezért szoktak beindulni a „teória-gyárak”. A valóságban azonban csak arról van szó, hogy a 3bm15 speciális kialakítása 0 fok esetében nagyon hatékony volt. De csak ott! Ráadásul összetett páncélok esetében szart sem ért


Zárszó gyanánt: ahogy említettem az egyes tankok védelmi értékeinek LOS számítgatása azért tud nagyon félrevinni, mert ott minden „0-fokra” van átszámítva. emiatt pl. a Leopard 2 450mm-es torony frontpáncélját a „papír szerint” a 3bm15 is át tudhatta lőni kb. 2 km-ről, a valóságban meg a 3bm22 sem tudta 200 méterről. Ezért egy adott páncél védelmét mindig egy adott lőszer jellege alapján kell számolni, ahogy azt tettem is a Leopard 2 eredményeinek vizsgálatakor.

 

[fip7]

Elképesztő mennyi nyílvánvaló hazugságot sikerült ismét összehordani a Leopárd 1 alaptalan mentegetése mellet XD
Kedvencem:

Az átmérő kérdése a 3bm32 esetében nem egyértelmű. Ugyanis a lőszer eleje szélesebb, 34mm, míg hátrafele keskenyedik

Nem tudom miből gondolod, hogy ez a német stílusú múlthamisítás egy ilyen fórumon nem szúr szemet senkinek....

Középénél a legvastagabb a lövedék
De minden egyéb kamuzásod is kb. 5 perc utánajárással megcáfolható. XD

 

[fip7]

Legyen valami értelmes is, 3UBR8 30 mm-s szovjet gépágyú lövedék átütése 30 mm vastag NATO 60 fokos döntöttségű páncéllemezen:

(A teszten 4340-es acél szerepel, az akár 500 HB-t is tud ilyen vastagságban!)

 

[speziale]

Az ERA és a NERA sem középen töri el először a nyilat hanem az elején.

persze, hogy nem...
aki ezt állítja az alapvetően nincsen tisztában az ERA működési mechanizmusával....
a kontakt-5 is csupán 5-6 cm-nyi részt vágott le az M829-ből....de ez mindössze pár% tömegveszteséget jelent....
a többi hatás teljes más mechanizmuson keresztül jelentkezik:

http://fofanov.armor.kiev.ua/Tanks/EQP/era.html#K5

 

[speziale]

A modernebb penetrátorokról pár szó…

a 3bm42 természetesen nem volt az, mint ahogy a szó klasszikus értelmében jacketed penetrátor sem….

itt van ez a tanulmány:

https://apps.dtic.mil/sti/pdfs/ADA387329.pdf

kiemelem belőle ezt:

„The maximum value of P/L in this situation occurs at about T/D = .15, where T is the sheath thickness”

mit jelent ez? az, hogy mondjuk egy 30mm-es átmérőjű rúd esetében 2mm körüli-es jacket az optimális…(mivel a jacket körülöleli a penetrátort, ezért ez teljes metszetben 4mm-t jelent)

namost a 3bm42-nek ez sokkal nagyobb kb. 12mm (ezt a fenti adatok közül a 4mm-hez kell nézni)
(igazából a 3bm42 a 3bm26 továbbvitele volt, olyan értelemben, hogy az ottani 70mm hosszú magot itt 2 darab 210mm-re cserélték...)

továbbá ezt:

„The sheathed penetrator is not a new concept. An example of a sheathed penetrator, the M735, is shown in Figure 8. This round of ammunition, featuring the sheathed penetrator, was fielded in the mid 1970s”

És természetesen a német nyilak is ilyenek voltak…ennek egy egyszerű számítással utána lehet menni

itt van egy elég jó jellegrajz a DM33-ról:

de aki nem akar méricskélni, annak itt van ez is:

ez meg egy lengyel forrás a DM33-ra….

ha nekiállnánk számolgatni, elég gyorsan kiderülne, hogy 27mm-es átmérővel jóval nagyobb tömeg jönne ki, mint ami a DM33 rod tömege…

ellenben, ha a WHA core átmérője 24mm, akkor pont kijön a WHA core-ra 4kg (3,95), illetve a ha hozzáadjuk az acélköpeny tömegét (360mm hosszú, ez lemérhető a betett képről), akkor meg pont kijön a 4,3 kg, ami egy másik gyakran előforduló adat a DM33 mag tömegére

és hát 3/24=12,5%...majdnem pont annyi mint a tanulmányban optimálisnak tartott arány….

 

[speziale]

Egyébként érdemes még ezt is elolvasni a témában...

https://vpk-news.ru/articles/4269#

 

[speziale]

Pár szó a HEAT lőszerekről is...

itt van a DM12 HEAT átütési értéke a stand-off távolság függvényében:

ezen kép alapján a DM12 beépített stand-off távolsága valamivel 200mm feletti:

ebből látható, hogy a DM12 átütése olyan 500-525mm körüli lehetett...ugyanakkor döntött páncél esetén nő a stand-off távolság, amit az alábbi ábra bal felső képe szemléltet...68 fokos döntésű páncél esetében kb. 50mm-rel..ahol kb. 550mm az átütés

de azért itt is vannak trükkök...a késleltetés beállításával pl. növelhető az ERA/spaced armor elleni hatékonyság, mert a jobb alsó ábrán szintén az a helyzet, hogy jelentősen megnőtt a stand-off távolság

(a fenti ábra csak szemléltetés arra, hogy miért nő a stand-off távolság döntött páncél esetén....a késleltetés beállítása az ERA elleni képesség szempontjából fontos)

 

[speziale]

a Milan átütési értékei:

sajnos a Milan esetében nem találtam beépített stand-off távolságra vonatkozó adatot...
a milan 2-nél 280mm, ami 2,5szeres Warhead diameter aránynak fele meg...egyetlen forrást találtam, ami azt állítja, hogy a Milan 2-nél 2,5szeresée nőtt a stand-off/diameter arány az eredeti 2-ről...

Mivel a Milan robbanófeje 103mm ez kb. 200mm-t jelentene...szerintem ez kb. reális lehet
Ez alapján a Milan átütése 580mm lehet...
mivel a fentebb vázoltak miatt döntött páncélon nő a stand-off távolság, (68 fok esetében kb. 50mm-rel), ezért a Milan átütése a T-72/T-80 UFP-jén 600mm körül lehetett