Sztrelkov folyt.
R: Miért távozott?
S: A békés rendezés mellett foglaltak állást, ami szerintem hibás dontés volt, ami szabad szemmel is látható. Ennek tukrében az én itt tartózkodásomat nem tartották célszerunek(megj. Sztrelkov folytatni akarta az elorenyomulást.., visszaakarta foglalni Szlavjanszkot, felelosséget érzett elvesztése miatt) Nyíltan bevallomm , hogy nyomást gyakoroltak rám. Nem kuldtek volna tovább támogatást , utánpótlást Oo.bol. Egyet szeretnék elmondani, nem ellenkeztem eléggé mivel én orosz tartalékos tiszt vagyok, akinek még ha nem is fogadja el Oo vezetésének politikai dontését kotelessége teljesíteni a parancsot(lemondás).
R: Folyamatosan a halál szélén volt. Szlavjanszkot állandoan lotték, a város korbe volt zárva. Milyen a halállal egyutt élni?
S: Mint tudja nekem ez az 5.katonai kampány volt.És talán a legbiztonságosabb az osszes kozul számomra mint egyén és mint élolény egyaránt mert én parancsolatam egy nagyobb egységnek, majd formácionak késobb pedig egy hadseregnek, ha annak lehet nevezni. A legtobb idot a kozpontban(vezérkar) toltottem. Természetesen tobbszor kimentem a harcok helyszínére is, de azt állítani, hogy szuperhostettet hajtottam volna végbe mint harcos túlzás lenne. A kérdés más ban volt.
Sokkal nehezebb volt számomra az óriási felelosség tudat, pszihikai teher. Ez sokkal tobb mint fizikai veszélyt érzékelni. Ott akkor megértettem, hogy tobb ezer ember életéért vagyok felelos.
R:Vérdíjat tuztek ki a fejére.Voltak és vannak akik az on eltávolításában érdekeltek.
S: On is tudja mekkora adu lett volna KIjev kezében, ha engem netán elfognak és Kijevbe, estleg Hágába szállítanak. Mai modern kémia képes megtorni bármely személy akaratát fuggetlenul attol, hogy az illeto akarja vagy nem akarja. A németek(nácik) nem rendelkeztek olyan eszkozokkel mint amilyenek manapság vannak kidolgozva . Ebben a tekintetben én veszélyforrás vagyok mint titkok ismeroje, hogy így fejezzem ki magam.
R: Sok titkot ismer? ( megj. Az FSzB alaezredese volt)
S: Persze. Ami személyes , azaz az élet megorzése kevésbé aggaszt. Azt hiszem minden embernek megvan írva ami megvan írva. Fogalmazzunk úgy, hogy akinek felakasztás van megírva nem fog megfulladni. Fo , hogy csinálja azt amit kell, lesz ami lesz. Ebben az esetben ez az elv leginkább megfeleo a háborús idokben.
R: Mi volt a támasza a háborúban?
S: Természetesen a hit volt a támaszom. Hit nélkül, anélkül, hogy megértenénk, hogy Isten tényleg segít, és én személy szerint hiszem, hogy Isten segített nekünk, mert néhány dolog nem magyarázható racionálisan, nélküle nem éltuk volna túl.
R:Voltak furcsa(csoda) helyzetek?
S: Igen,sok…gyakran. Az is csoda volt, hogy nem semmisítettek meg minket az elso napokban. „Csoda” volt, hogy az ukránok minden egyesterve a mi elpusztításunkra csodbe ment. Az is „csoda” hogy mi –foleg Szlavjanszkban- kevés erovel viszonylag kevés veszteséggel aránytalanul nagy kárt okoztunk az ellenségnek. Ha visszatekintve megnézzuk Szlavjanszk védelmi vonalát , néhány tíz fegyveres szembeszállt egy állammal, Ukrajnával még akkor is ha az anarchia és a széteseés szélén is állt, de katonai ereje megvolt, hogy minkét szétmorzsoljanak mint a legyet.
De ez nem tortént még valamilyen oknál fogva és amire biztos van ésszeru magyarázat.
R: Háború a Dnyeszteren túli területeken és a Balkánon, ahol volt, és ez a háború - mi a közös bennük?
S: Mindez polgárháború. Ugyanazon nyelven beszélo emberek harcolnak egymás ellen. Ideológiai megosztottság, nem nemzeti. Boszniában, a vallási alapú megosztottság , de testvérnépek…….
R: A Dnyeszteren túli terulet az orosz nyelv használása miatt harcolt, nem?
S: Igen. De az egységekben amelyek Kisinyev ellen harcoltak voltak moldávok, ukránok, gagauzok és oroszok is.Tehát internacional egységek voltak. A másik oldalon pedig nagy számban oroszok az OPON egységeiben (volt szovjet OMON) tehát a testvéreik ellen kuldték harcolni oket. A kisinyevi csapatok felvarroiban pedig nacionalista jelképek voltak láthatok, de nem moldáv hanem román .(román nacionalizmus már akkor jelen volt)
R: A Krím az on keze munkája?
S: Részt vettem a rendezvényeken-eseményeken, de hogy a z én kezem munkája azt nem állíthatom.
Ott az én szerepem igen szerény volt, bár egyes kérdésekben igen fontos.
Folyt. Kov.