Ezek a kis kamikaze ladikok csak névleg ukránok. A felderítést, rávezetést NATO gépek végzik. A hatótávolság lehetővé teszi a román partról való indítást is. Meg azt is, hogy az ukrán partot csak egy gyors feltöltés erejéig érintsék, vagy csak formálisan kanyarodjanak egyet ukrán felségvíz felé, hogy azt lehessen mondani, hogy onnan lett bevetve. Meg azt is, hogy egy papíron civil szállító hajóról, vagy NATO ország hadihajójáról, de nemzetközi vizeken tegyék vízre azokat. Olyan kis játékszerekről van szó, amelyeket nem lehet sok száz km-ről észlelni, így arra sincs bizonyíték, ha nem ukrán az indítási pont. De még ha ukrán partról indul, akkor is a programozás nyugati, az esetleges kézi rávezetés műholdas csatornán a világ másik végéről is végezhető. Maguk a drónok vagy teljesen nyugati gyártmányok és csak egy matrica ukrán rajtuk a látszat kedvéért, vagy legalábbis nyugati alkatrészekből lettek összelegózva. Nyugati kommunikációs csatornákat, eszközöket használnak. Ukrajnában aligha van szakértelem, fejlesztő bázis, kommunikációs rendszer, érzékelők, nyersanyag, munkaerő, energia, részegység/alkatrész utánpótlás az önálló fejlesztéshez és gyártáshoz. Legfeljebb annyi lehet az ukrán hozzáadott érték, hogy összeszerelik a részegységeket (nyugati kamera, motor, vízsugár hajtás, vezérlés, antenna, stb...). Maximum a hajótestet gyártják maguk aluminiumból, vagy műanyagból.
Márpedig ha a bázis nem Ukrajnában van, az ukrán partot csak érintik, vagy még azt sem. Nincs támadható, fix ukrán indítási pont. Egy utánfutóról vízre lehet tenni bárhol, ahol egy kis motorcsónakot is lehetne. Ha a kezelők nem Ukrajnában ülnek. Ha a felderítés, rávezetés, kommunikáció nem ukrán. Ha a gyártásban az ukrán hozzáadott érték nulla, vagy legfeljebb összeszerelés, amit akármilyen sufniban meg lehet oldni, sőt akár minden héten máshol, sőt akár egy szállító hajón is. Akkor az oroszok nem tudják az ukrán oldalon megakadályozni a bevetéseket, mert szinte semmi sem Ukrajnából jön, ami ehhez kell.
Azt csinálhatják, hogy lelövik a NATO felderítő, rávezető gépeket, kilövik a bevetésben feltételezhetően résztvevő hajókat nemzetközi légtérben, illetve nemzetközi vizeken, mivel azok ténylegesen harci cselekményekben vesznek részt ellenük. Akkor viszont az egész nyugati sajtó rákezdi, hogy az oroszok megtámadták a békés NATO gépeket, hadihajókat, civil hajókat és már lehet is vezényelni a lengyel, angol, román, cseh, német, stb... katonákat Ukrajnába, azzal az ürüggyel, hogy a NATO Ukrajnában védekezik az őt támadó oroszok ellen. USA parancsra Magyarországon, Törökországon és esetleg Szlovákián, illetve Görögországon kívül mindenki megszavazza egy NATO tanácskozáson, hogy életbe lépett az 5. cikkely. Ugyanez az eredmény, ha az oroszok mondjuk Romániában lévő indítási helyre, vagy ott ülő kezelőkre mérnek csapást.
Gyakorlatilag ugyanaz a felállás, mint a Storm Shadow és társainál. Nagyon nehezen hihető, hogy az a pár Szu-24 vinné ezeket, ami az ukránoknak a háború elején volt és amikből mára talán egy sem maradt bevethető állapotban, vagy talán 1-2 db egy lengyel reptéren, hogy le lehessen fényképezni a rá függesztett Storm Shadow-t. Egy ilyen fényképet készíteni könnyű, ahhoz nem kell integráció. A gépre integrálni a fegyvert nehezebb és Ukrajnában, a fegyvert ismerő szakemberek nélkül, háborús körülmények közt még kevésébé valószínű. Ha meg is csinálták az integrációt, az nem Ukrajnában történt és a gépek sem onnan üzemelnek. Ezt a NATO fegyvert, NATO felderítési adatok alapján, NATO célkijelöléssel, szinte biztos, hogy NATO repterekről üzemelve és Ukrán repteret legfejebb csak tankolás, vagy csak átstartolás erejéig érintve, sőt még az is esélyes, hogy Szu-24 helyett NATO hordozó géptípust használva vetik be. És ezt hiába tudják az oroszok, ha odacsapnak egy NATO reptére, akkor az lesz a szöveg, hogy ők támadták meg a NATO-t és a NATO addigi részvételét simán letagadják nyugaton.
Marad az, hogy a tengeri drónokat megpróbálják kilőni a hajók. A NATO robotrepülőket lelőni a legvédelem. De egyetlen védelem sem 100%-os. Ezekből nem egyet indítanak, hanem egyszere jó párat és ha sem a gyártó kapacitás, sem kiinduló pont, sem a hordozó eszköz, sem a felderítés, rávezetés, kezelők nem támadhatók, akkor ezekkel újra és újra próbálkozni fognak ellenük és óhatalanul időnként be is találnak.
Egy ilyen apró tengeri kamikaze drón 1-1,5 tonna, 5-6 méter hosszú, 1,5 méter széles, a vízből 0,5 méterre emelkedik ki és a merülése még kevesebb. Nagyon nehéz távolról felderíteni. Hagyományos hajó elleni rakétával, robotrepülővel nem támadható, mert azok minimális támadási magassága is sokszorosa a csónak magasságának és egy ennyire kis célpontot még befogni sem igazán tudnak értelmes távolságból, de eltalálni végképp nem. Még egy tankok ellen tervezett páncéltörő rakétának is túl kis célpont (egy tank szélességének 40%-a, magasságának ötöde és rövidebb is, gyorsabban is mozog, a hőképe minimális, a kontrasztja a vízhez képest gyenge). Torpedó sem tud vele mit kezdeni, mert alig van a vízben valami belőle. Még a közelségi gyújtás sem működik el egy ilyen légypiszokra. Csöves fegyverrel lehet lőni, de azt sem automatikus célbefogással, hanem kézi vezérlésel. Ha a hajón van 1 - 4 db erre alkalmas csöves fegyver, drónból meg több jön, akkor baj van. Ha a hajókat felszerelik jó pár stabilizált nehézgéppuskával, könnyű gépágyúval és hozzájuk elég jó optikával, meg kiképeznek kifejezetten erre lövészeket, az segíthet, de éjszaka, ködben a csónakot elfedő hullámzásban így is nehéz célpont az ilyen drón. Lehet helikoptereket bevetni gépágyúval, rakétablokkal, vagy ferdén felülról kicsit nagyobb esélye van a páncéltörő rakétának. De ezeket a drónokat olyan közelről lehet csak felderíteni, hogy akkor már kevés idő áll rendelkezésre (1,3 km-t tesz meg egy perc alatt) és a riadóztatott helikopter nem ér oda.
A hálós védekezés nem megoldás, mert az csak tartósan a kikötőben álló hajónál működik, vagy még annál sem, ha az első drón robbantotta szakadáson átmegy a második. Ha a hadihajó kikötőben áll, akkor az nem hadihajó, hanem parti létesítmény, ráadásul helyhez kötött, fix célpont. Lásd a német Tirpitz története, ami lényegében szállodahajóként üzemelt a világháború alatt, aztán a végén mégis csak lebombázták a sokadik próbálkozásra.
Láthatóan a jenkiknek nagyon szívügye az orosz Fekete-tengeri Flotta támadása úgy tüzérséggel, rakétákkal, mint robotrepülőkkel, tengeri drónokkal. Azon el lehet gondolkodni, hogy a NATO be szeretne-e menni a Fekete-tengerre, vagy csak kiszemeltek maguknak egy pontot az oroszknál, amit addig piszkálnak és okoznak időnként veszteségeket, amíg az orosz meg nem elégeli és vissza nem vág olyannal, amire mehet végre az eszkaláció és a nyílt NATO bevonulás Ukrajnába.
