Akkor most valaki világosítson fel, hogy mi az elképzelés e mögött az egész mögött. A nyugat (gy.k. USA) elhatározta, hogy legyőzi Oroszországot, és ezért Ukrajnát háborúba küldte. Eddig ok, de mi volt az elgondolás a hogyanról? Ugye azt már sokszor kitárgyaltuk, hogy Oroszország elbaszta a hadműveletet az elején. Ez tiszta is. Ők úgy gondolták, hogy a szokásos eljárással működni fog, ahogy 68, 56, stb. is ment, egy viszonylag komolyabb erővel bevonulunk, maximum pár nap lövöldözés és helyzet megoldva. OK, ők benézték. Tanultak belőle, jelenleg nem úgy néz ki, hogy holnap veszítenek. Akármennyire is ezt vízionálják egyesek és jelenik meg az Index és a FOS media oldalain, hogy holnap aztán végleg összeomlik, meg “nagy bajban van”. Ez utóbbi naponta hatszor, a leg képtelenebb hülyeségekkel, miközben sehogy se akar a gazdasága lenullázódni, sőt. Persze tudom, holnap már biztosan megy a lecsóba. Esetleg holnap után, vagy jövőre, vagy az után. Ja és a népharag meg majd jól elsöpri Putyint. Ezzel az a baj, hogy soktízmilliós veszteség sem söpörte el Sztálint és most sem látom a napi tüntetéseket. Legalább egy tiltakozó plakát valahol?
Na de vissza a nyugatra. Szóval, mi van, ha az Oroszok nem adják meg magukat szép szóra? Hiába mondják nekik, hogy most aztán irgum-burgum, ők csak nem akarják megadni magukat. Az USA elgondolása ez lett volna, hogy akkor elmennek Vlagyivosztokig? Mert a nélkül elég nehéz lenne. Ugye itt volt Irak, hát onnan kivonultak, mert nem sikerült. Aztán Afganisztán, hát az sem egy sikertörténet. De volt egy Vietnám, na az igen, ja nem. De sikerült lebombázni Szerbiát. Na, az igaz, mondjuk bevonulni oda sem akaródzott. Az utolsó „siker“ az Grenada volt, ami komoly haderővel rendelkezett és nagy kiterjedésű ország is volt… ja nem. Most, itt van Oroszország és Kína. Az volt az elgondolás, hogy mindkettőt legyőzi? Tehát bevonul és mindkét aprócska minihercegséget legyalulja a térképről?
Ha nem ez volt az elgondolás, akkor mégis micsoda?
Erre most lapot húzunk, és az EU átveszi az Oroszország elleni háborút, és majd jól legyőzi. Élen az Észtekkel és az ő hatalmas haderejükkel. A jól fejlett hadiiparunkkal, és a dugig feltöltött és ütőképes hadseregünkkel. Ok, ezek nincsenek, de van milliószám atomrakétánk. Na jó, az nincs, de van propagandánk, meg majd jól megzsaroljuk Oroszországot, meg mellesleg Kínát is gazdaságilag. OK, lítiumot azért adjanak, meg egy kis olajat, földgázt. De különben megnézhetik magukat. Ja meg uránt. És majd mindenki jól be is tartja a szankiókat, mert különben velük is szankciózni fogunk. Indiával is. Meg a komplett déllel. Mindenkit szétszankciózunk.
Tényleg nem értem, hogy mi volt az elgondolás e mögött? Mi volt a terv? Valaki látta már a tervet? Vagy legalább hallott róla, hogy van olyan?
Majd szervezünk egy jó kis békekonferenciát, az oroszok és kínaiak nélkül, és akkor majd Oroszország jól megijed és aláír. OK, ez is egy jó terv. Megyek és főzök még kávét.
A terv nem a győzelem volt.
Az USA 1945 óta nem győzött sehol se, mégis úgy propagálja az általa irányított popkulturális "erőtérben" a saját történelmét, hogy ő az a nemzet, ami még nem veszített el egyetlen háborút se.
Egész egyszerűen a 32 foggal vigyorgós "látszódj sikeresnek és akkor sikeres leszel" amerikai életfilozófia szerint játszik, azaz hiába volt vereség Vietnam, hiába nem volt igazán győzelem az Öböl Háború, hiába volt fiaskó Szomália, ahogy Irak és Afganisztán is, mert ezekről is mind hősi, amerikai eposzként nyilatkoznak csak.
Az egyén, az individualizmus diadalát exponálják ki az arctalan rendszer bukásával szemben.
Lényegében, mint jó könyvelők, a sikert felnagyítják, a veszteséget pedig leírják és a verkli megy tovább.
Nem a győzelem a lényeg, hanem a befektetés. Az amerikai politika mindig is tőzsdei alapú volt, 2008, az alapkezelők világhódítása óta pedig végképp.
Egyszerűen a zsigerig ható szemléletmód totálisan ignorálja a vereség gondolatát.
Nincs vereség, mert nincs vég se. Csak pörgetni kell a bizniszt.
Ha nyersz a Las Vegas-i roulette asztalnál, akkor nem szabad elengedni a kezed, addig kell játékban tartani, míg végül a ház nem lesz a nyerő.
Ha a tőzsdén fial a befektetésed, akkor nem szabad elengedni a kezed, hanem addig és addig kell újabb és újabb briliáns ötletekkel bombázni téged, amíg a jutalékokból a brókerek meg nem tömik a zsebeidet. Te meg le vagy szarva.
Nem az a lényeg, hogy győzzenek, vagy veszítsenek. Nincs végső eredményhirdetés. Csak játék van.
Ezért vannak a végnélküli háborúk.
Csak megrendelés, csak befektetés van. És jutalék a brókereknek.
A brókereknek, a kijáróknak, a bonyolítóknak, a vámszedőknek, az összekötőknek, a beszállítóknak, a táskás cégeknek, a Mr. Százalékoknak.
És a tőzsdén csak a trendek számítanak, nem a végeredmény, mert az senkit se érdekel.
Egy háború felpörgeti a gazdaságot, a megrendeléseket és így a trendeket is.
A tőzsde halála a béke.
És ne feledjük: megrendeléseket írtam, nem kifizetéseket! Nem kell kifizetni senkit és semmit. Csak meg kell rendelni. Minden csak látszat, minden csak hitelre megy, melynek alapja eleve egy fedezet nélküli valuta, maga a nyomtatott dollár.
A hitel is hitelre megy. A hitelező is hitelből hitelez, sőt, a hitelekkel kereskednek, de soha senki se fizet senkinek, mert nincs mit.
Ez olyannyira így van, hogy a baj eleve mindig a kifizetésekkel jön el. Minden tőzsdekrach alapja, hogy valaki rákérdez, hogy "mennyi az annyi?"
Az USA egy konfrontatív, háborús nemzet. Verseng, balhézik és ha kell, provokál, hogy versenghessen és balhézzon.
Ha kitörne a világbéke, a tőzsdei trendeken "nyugvó" nyomtatott dollár értéke elpárologna.
Tehát senki kivülállót nem érdekli az ukrán háború vége. Sőt, ne is legyen vége! Csak legyen. Kb 15 évig tartott összehozni és most örülnek, hogy végre dúl, lehet keresni rajta a pénzt.
Mindezt a legjobban mutatja az a tény, hogy Ukrajna "megsegítésére" megszavazott 66 milliárd dollár technikailag 100 százalékban a hazai MIC megrendelésekre fordítódik. Még az ukránoknak átadandó kb 14 milliárdos rész is csak egy hitel.
Ha az oroszok győznének Ukrajnában, akkor ez az egész bolt bedölne, magával rántva az USA-t. És akkor Kína se lenne boldog. Épp ezért Kína óvatosan játszik, mert rákészül az USA bedőlésére. És ehhez lassan formálja a Globális Dél koalícióját, hogy mikor elengedi az USA kezét, akkora már minden kész legyen, hogy ő se zuhanjon vele.