Mikor kezdtek először erre a szóbeli ígéretre hivatkozni az oroszok? Tudtommal Ukrajna és Grúzia ügye előtt ez az ígéret téma nem jött elő az oroszoknál.
Amúgy meg nem gondolom hogy Oroszországnak bármi jogalapja lenne beleszólni a Közép-Kelet-Európai államok dolgába. Elvileg ugye szuverén országok lennénk. A NATO se katonai erővel terjeszkedett, hanem szuverén államok saját döntésre léptek be. A legfőbb mozgatórugója ennek pedig pont Oroszország. Itt mindenki megtapasztalta az orosz uralmat és nem véletlenül kerestek biztonsági garanciákat Oroszországgal szemben.
Ukrajna esetében is pont Oroszország teremtette meg a NATO tagság támogatottságát. Hiszen amíg Oroszország nem indított katonai agressziót, addig az ukrán lakosság se támogatta a NATO tagságot. Ugyanez igaz Finnországra és Svédországra is, ők se léptek volna orosz agresszió nélkül.
Nem Oroszországnak kellenek biztonsági garanciák, hanem Oroszország szomszédainak Oroszország miatt.
Nem tudom, mikor hozták fel először az ígéret témát, de Putyin 2007 februári müncheni beszédében már elhangzik.
"Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a NATO bővítése semmilyen összefüggésben nincs magának a szövetségnek a modernizálásával, illetve Európa biztonságának szavatolásával. Éppen ellenkezőleg, komoly provokációt jelent, amely
csökkenti a kölcsönös bizalom szintjét. És joggal kérdezhetjük: ki ellen irányul ez a bővítés? És mi történt azokkal a biztosítékokkal, amelyeket nyugati partnereink a
Varsói Szerződés felbomlása után tettek? Hol vannak ma ezek a nyilatkozatok?
Senki sem emlékszik rájuk. De megengedem magamnak, hogy emlékeztessem a hallgatóságot az elhangzottakra. Szeretném idézni Woerner úr, a NATO főtitkárának 1990. május 17-i brüsszeli beszédét. Akkor azt mondta, hogy: "az a tény, hogy mi készek vagyunk arra, hogy a NATO hadsereget nem helyezzük német területen kívülre, szilárd biztonsági garanciát ad a Szovjetuniónak".
Hol vannak ezek a garanciák?"
Egyébként írtam egy emailt Jeszenszky Gézának a cikkével kapcsolatban, volt olyan kedves és válaszolt is, három dolgot emelnék ki a válaszából.
"Mivel hivatásszerűen, tudományosan nem foglalkozom az 1990-es években a Nyugat és a SZU, majd az Orosz Föderáció közötti viszonnyal, nem érzem mulasztásnak, hogy a megküldött szövegeket és dokumentumokat nem ismertem."
Tehát valóban nem ismerte a szóban forgó dokumentumokat. (Elküldtem neki is a linkeket.) Felmerül a kérdés, minek ír olyasmiről, amihez nem ért? Persze a válaszonline-t ez nem zavarja, nekik csak egy kattintásvadász című cikk kellett.
(Ezért ne olvasson újságot az, aki nem tudja, hogyan kell.)
"Mint diplomáciatörténész, pontosan tudom, hogy a diplomácia tárgyalásokon sok olyan mondat, akár ígéret is elhangzik, amit később nem tartanak be, nem föltétlenül becsapásból, hanem mivel az idő azokat túlhaladta, irrelevánssá váltak."
Szerintem fontos szempont, amire én nem gondoltam, de teljesen egyet értek vele.
"Egyébként a jog elismeri, hogy a körülmények megváltozása indokolhatja a szerződések érvénytelenítését."
Nem teljesen értem, hogy ha ez így van, akkor az oroszokon miért kérnek számon "szerződésszegést" (pl. Budapesti Memorandum, ami egyébként szintén nem szerződés, "nem kötelező érvényű biztonságpolitikai ígérvényeket fogalmaz meg az aláíró feleknek".) ? A körülmények valóban alaposan megváltoztak.