nem vagyok bombatechnikában toppon, de azt tippelném hogy itt két stációról van szó
az első hogy egy gép fel tudja-e vinni azt a nagy lóbaxó bombát és le tudja-e pottyantani
a második hogy ha tesznek rá egy umpk kitet fel tudja-e vinni és el tudja-e dobni hogy az ne lepottyanjon hanem siklásban menjen el pártíz kilométert
a második stációhoz nem látszik alkalmas szolgálatban lévő gép, a kiinduló posztban meg fab9000-es siklóbombáról volt szó
az első stáció elvileg rendben van, gyakorlatilag viszont igen meglepő lenne ha egy tu95-öt a frontvonal fölé engednének tekintettel az ukrán légvédelem létezésére...
A Tu-95MSz nem bombahordozó, ehhez nincsenek meg se a megfelelő pilonok, se a belső rögzítési pontok, ahogy a célzó avionika se.
A Tu-95MSz egy rakétahordozó, a külső pilonjain a horogtávolság és a bekábelezés a robotrepülőgépek hordozására, indítására lettek kialakítva, ahogy a belső forgótár is.
Valamiért a Tu-95-ös, mint nehézbombázó szerepel a köztudatban, főleg Nyugaton.
Ennek oka régre vezet vissza.
A Tu-95-ös legelső változata ugyanis a Tu-95A volt, amiből egyébként kevés készült.
Ennek fő jellegzetessége a bombázó feladatkör, a bombacélzó készülék megléte, illetve a légiutántölthetőség, mint képesség teljes hiánya volt.
Az összes legyártott mennyiségből 12 darabot Szemipalatyinszk, illetve Novaja Zemlja felett "használtak el", ezeket utána a sugárterhelés miatt elbontották, vagy valamelyik bombatéren szétlőtték, mint kiszuperált célanyagot.
A megmaradó Tu-95A gépeket pedig átkonvertálták Tu-95U kiképző gépekké, melyekkel egészen az üzeidejük végéig, a 90-es évek elejéig repültek a kiképző bázisokon. Az a kevés fotó is, ahol repműszaki kadétok fotózkodnak egy Tu-95U-val, ami elé egy FAB-9000M54 van kirakva szállítókocsin, egy ilyen bázison készült.
Amúgy a FAB-9000 fő hordozói a Mjasziscsev M4, illetve később a 3M voltak, a tankergéppé átalakításukig, illetve a Tu-16-os, a Tu-22-es, továbbá a Tu-22M2-es gépek, de az M3-as is tudja hordozni.
Azért írtam fő hordozókat, mert a Tu-95A/U is képes volt rá, de rövid "front" szolgálata alatt sem volt rá jellemző.
A Tu-95K, M, illetve MSz, továbbá a Mjasziscsev 3M gépek alkalmi harcászati bombahordozóvá átalakíthatóságának ötlete először a 70-es évek közepén merült fel. Tehát akkor, amikor az eredeti Tu-95A gépek már ki lettek vonva a harci feladatkörből.
Ugyanis felmerült, hogy az USAF SAC vietnami bombázó kampányai nyomán a szovjetek rakétahordozó stratégiai típusai is kaphassanak nagy tömegű és mennyiségű bombafegyverzetet olyan frontvonali harci munka esetére, ahol számottevő csapatlégvédelemmel nem kell számolni.
Ezzel kapcsolatban el is végezték a teszteket, erről volt a youtube-on is egy egész jó felvétel Asztrahanyból, de vagy tíz éve lekerült a videómegosztóról.
Aztán a 70-es évek végére feledésbe is merült az ötlet, nem volt további támogatottsága.
Majd az afganisztáni hadszintéren a 86-os évtől kezdődő változások nyomán újra elővették a koncepciót, de kiderült, hogy erre a feladatkörre az eleve ebben aktív Tu-16, Tu-22 és Tu-22M2/M3, továbbá a Szu-24-es sokkal jobb és nem is kell a hadászati rakétahordozó feladatkörből gép- és emberanyagot kivonni és átcsoportosítani. Szóval ismét nem lett belőle semmi.
Végül adja még magát a kérdés, hogy ha a kvázi utolsó bombázó verziójú Tu-95-ös valamikor a 70-es években halt ki, akkor a SALT 1 és 2 megállapodásokon a szovjet kontingensben miért szerepel a Tu-95, mint hadrendben álló nukleáris bombahordozó platform? Pont azért, amiért a 3M is, vagy amiért a Tu-26-os végül Tu-22M lett.
Számjáték. Mert ami hadrendben álló Tu-95 "Bear" platformot el lehet sütni bombázó feladatkörűnek, azt nem kell lejeenteni rakétahordozónak.
A szovjeteknek amúgy technikailag soha nem volt egyetlen egy darab valódi nukleáris bombahordozó stratégiai platformjuk se hadrendben.
Olyan, mint a B-47, vagy B-52, hogy az aktív fegyverzetében ott volt a szabadesésű B41, majd B53 bomba a szovjeteknek nem volt.
De akkor mit plombáltak le a "süketnémák" a 62-es kubai rakétaválság idején, amikor - egyeten egy alkalomal - készültségbe helyezték a litván SzSzK területén állomásozó M4-es (más visszaemlékezés szerint Tu-95A) gépeket?
Utánaolvasva az addigi szovjet legyártott nukleáris légibomba darabszámoknak és az addig végrehajtott légköri éles bombateszteknek, nos szerintem vagy üres volt a bombatér, vagy, ha beütött volna a gebasz, akkor a litván bázisról felszálló bombázók egyszerű FAB-9000-est dobtak volna a célpontjaikként ismert Detroit-i, Chicago-i ipartelepekre. És persze lelőtték volna őket, inkább előbb, mint később.
Ugyanis az feltűnő, hogy hiába van több "atombomba múzeum" is az oroszoknál, ami jóformán minden bombatípust felsorakoztat, hadászati kaliberű légibomba egy darab sincs sehol. Csak az egyedi tesztek (Cár-bomba másolata) és a harcászati típusok.
Na de vissza a FAB-9000-eshez, én személy szerint értelmét se látom többé.
Az, hogy az irakiak boldogak voltak vele Irán ellenében, az egy dolog, de ők még reverse engineeringelték is, miután a szovjetek nem akartak adni nekik az afganisztáni érdekek miatt. Ez volt a Nasszír-9-es. De ehhez a Tu-22 kellett.
Az UMPK kithez meg - ahogy fentebb is elhangzott - hatalmas szárnyfelületek kellenének. Nincs értelme.
Mert amióta a Szu-34-es FAB-3000 UMPK hordozó lett, egyszerűbb lenne az ODAB-3000 UMPK kifejlesztésének, mégpedig az ODAB-1500 mintájára.
Ebben az esetben kb 9 tonna TNT egyenértékű energia szabadulhatna fel egy a FAB-9000-esnél jóval kezelhetőbb bombatestből.