[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Inkább vetnek be külföldi zsoldosokat, minthogy engedjenek a kelet-ukrajnaiak föderációs és nyelvi követeléseinek. Oroszország újabb lépésre kényszerítése lehet a cél.
http://bekialtas.blog.hu/2014/04/09/ukrajna_minel_rosszabb_annal_jobb
Minden ország államiságának minőségét meghatározó egyik legfontosabb kritérium, hogy létében, viszony-rendszereiben mennyire szuverén, és milyen módon tudja a politikai, gazdasági, kulturális, katonai-rendészeti akaratát szabadon, függetlenül, önállóan, biztonságban megvalósítani. Különösen vonatkozik ez a megállapítás az újonnan alakult országokra, legyenek azok gyarmati sorból szabadulók, avagy birodalom széteséséből, államszövetségi kapcsolatok felbomlásából kialakulók.
Ukrajna ilyen új ország, sok rétegű múlttal és bonyolult szövésű jelenlegi folyamatokkal megáldva. Területi nagyságánál és lakossági számosságánál (Európa második legnagyobb országa: 603700 km2, közel 50 millió lakos), valamint geopolitikai helyzeténél fogva, állapota, fejlődése a világ figyelmének középpontjában van. Ami Ukrajnában, és ami Ukrajnával történik, az jelentősen érinti nemcsak az ország lakosságát, hanem a közvetlen környezetét, Európa és a világ biztonságát. Felvetődik tehát a kérdés: milyen ma Ukrajna, és mivel kell számolnia a világnak vele kapcsolatban? Az önállósága miként nyilvánul meg bel- és külpolitikai döntési mozgásterében? Meddig terjed „szabad-akarata”, és miként jelentkeznek korlátozottságai? Miért nem volt elegendő a közel két évtizedes függetlenség ahhoz, hogy stabilan rögződjön államkénti egységessége? Melyek a múltból örökölt, és miként transzformálódnak a jelenlegi viszonyokba az önállósággal járó kockázatok?
Ezeknek a renkívül bonyolult hátterű kérdéseknek a megválaszolását főként abból a felismerésből lehet csak levezetni, hogy a Szovjetunió felbomlásából megszülető Ukrajnára kettős feladat várt: az önálló nemzetállam újra alapítása és a társadalmi-gazdasági-politikai rendszerváltás.
http://ke-elemzokozpont.blog.hu/2014/04/10/ukrajna_onallo_allamisaganak_dilemmai
http://ke-elemzokozpont.blog.hu/2014/04/10/ukrajna_onallo_allamisaganak_dilemmai_ii_folytatas
http://bekialtas.blog.hu/2014/04/09/ukrajna_minel_rosszabb_annal_jobb
Minden ország államiságának minőségét meghatározó egyik legfontosabb kritérium, hogy létében, viszony-rendszereiben mennyire szuverén, és milyen módon tudja a politikai, gazdasági, kulturális, katonai-rendészeti akaratát szabadon, függetlenül, önállóan, biztonságban megvalósítani. Különösen vonatkozik ez a megállapítás az újonnan alakult országokra, legyenek azok gyarmati sorból szabadulók, avagy birodalom széteséséből, államszövetségi kapcsolatok felbomlásából kialakulók.
Ukrajna ilyen új ország, sok rétegű múlttal és bonyolult szövésű jelenlegi folyamatokkal megáldva. Területi nagyságánál és lakossági számosságánál (Európa második legnagyobb országa: 603700 km2, közel 50 millió lakos), valamint geopolitikai helyzeténél fogva, állapota, fejlődése a világ figyelmének középpontjában van. Ami Ukrajnában, és ami Ukrajnával történik, az jelentősen érinti nemcsak az ország lakosságát, hanem a közvetlen környezetét, Európa és a világ biztonságát. Felvetődik tehát a kérdés: milyen ma Ukrajna, és mivel kell számolnia a világnak vele kapcsolatban? Az önállósága miként nyilvánul meg bel- és külpolitikai döntési mozgásterében? Meddig terjed „szabad-akarata”, és miként jelentkeznek korlátozottságai? Miért nem volt elegendő a közel két évtizedes függetlenség ahhoz, hogy stabilan rögződjön államkénti egységessége? Melyek a múltból örökölt, és miként transzformálódnak a jelenlegi viszonyokba az önállósággal járó kockázatok?
Ezeknek a renkívül bonyolult hátterű kérdéseknek a megválaszolását főként abból a felismerésből lehet csak levezetni, hogy a Szovjetunió felbomlásából megszülető Ukrajnára kettős feladat várt: az önálló nemzetállam újra alapítása és a társadalmi-gazdasági-politikai rendszerváltás.
http://ke-elemzokozpont.blog.hu/2014/04/10/ukrajna_onallo_allamisaganak_dilemmai
http://ke-elemzokozpont.blog.hu/2014/04/10/ukrajna_onallo_allamisaganak_dilemmai_ii_folytatas
Itt vannak képek, videok.....folyamatosan frissítve...
http://www.kp.ru/daily/26219.7/3102570/
http://www.kp.ru/daily/26219.7/3102570/
Star Trek
Válasz a Szlavjanszki ostromra.
A Donyeck megye vezetése kozé tette a veszteségeket. Ezek szerint sajnos egy civil meghalt és 9 megsebesult az ukrán erok és a jobb szektor támadásában. Viszont sikerult nekik 2 jobb szektorost likvidálni.
Válasz a Szlavjanszki ostromra.
A Donyeck megye vezetése kozé tette a veszteségeket. Ezek szerint sajnos egy civil meghalt és 9 megsebesult az ukrán erok és a jobb szektor támadásában. Viszont sikerult nekik 2 jobb szektorost likvidálni.
Pár bejegyzéssel ezelőtt linkeltem a 2 részes Az önálló Ukrajna államiságának dilemmái c. írást. A 2. rész vége önmagáért beszél:
"A 2012-ben lezajlott parlamenti választás, és az azóta eltelt nem egészen két év feszültségei, a 2014 februári erőszakos államfő buktatás, a korábban kormányzó nacionalista politikai erők és a fasisztoid, náci Svoboda párttal kötött koalíciójuk puccsista hatalomváltása, az ebből keletkezett polgárháború pedig azt mutatják, hogy az össznemzeti identitás hiánya katasztrófába sodorta az országot. Ez a tény pedig, lehetővé tette, hogy Ukrajna geopolitikailag érzékeny helyzetét az érintett nagyhatalmak olyan stratégiai erőpróbává változtassák, amelynek a következményei során Ukrajna elveszítheti jelenlegi területei egy részét, s önálló államisága is elbizonytalanodhat.
A Krím és Szevasztopol már levált Ukrajnáról és az Orosz Föderációhoz csatlakozott. Jelenleg a jogi és a technikai folyamatok zajlanak.
Ukrajna megmaradt részeit - az orosz vezetéssel történt megállapodások alapján(!) - az amerikaiaknak és az EU-nak kellene szanálnia. Ez a konszolidációs folyamat azonban kivitelezhetetlennek tűnik. A puccsista hatalom nem tud mit kezdeni azzal az állapottal, hogy nem az orosz hadsereggel kell harcolnia. Hiába mondja, hogy “veszélyben Ukrajna”, nem tud erre mozgósítani, és arra sincs ereje, hogy leszerelje a Janukovics hatalmát megdöntő és a belpolitikai helyzetet ma is uraló fegyvereseket (Práij Szektor, stb.).
Nem ugyanaz az elképzelésük a jövőt illetően az amerikaiaknak és az EU meghatározó szereplőinek (főként Németországnak). A németek már a mielőbbi konszolidációt szorgalmazzák, de ehhez túl erős a náci szárny a puccsisták között. Hiába küldték haza nagyon gyorsan Júlia Timosenkot, aki – miként az ukrán lapok kommentjeiben írják - a “hajfonatával együtt az agyát is elhagyta”, s a pártján, a Batykivshchynán belül sem tud rendet csinálni. Indulni akar az elnöki hatalomért, de ahhoz háttérbe kell szorítania Turcsinovot, Jacenyukot. S, még ott van az Udar vezetője, Klicsko is, aki a puccs óta szinte eltűnt a színről és átadta a helyét a felkelés egyik finanszírozójának, az oligarcha Pjotr Porosenkonak.
Az amerikaiak közül a republikánusok támogatják a "Právij Szektort (Jobb –Szektort)" és számukra az a jó, ha fennmarad a káosz (a "matykovsina") és a polgárháborús feszültség. Ilyen körülmények között ijesztgetni lehet az orosz beavatkozás rémével. A demokraták távlatosabban gondolkodnak (2 év múlva elnök-választás) és olyan megoldást keresnek, amelyik az oroszokat mégis bent tartaná a szanálásban, mert túl nagy az összeg (évi 30 milliárd USD is lehet!), és nem akarják elveszíteni az egyéb jellegű együttműködés lehetőségét (pl. az afganisztáni kivonulásban, az iráni, a szíriai, az arab-izraeli stb. konfliktusok rendezésében) sem.
Mindeközben a nácik (a Svoboda Párt és az újabbak) nem kívánnak visszavonulni, nem mondanak le a hatalomról, a megszerzett pozíciókról. Sőt! A Jobb-Szektor és társai párttá alakultak és elindítják a vezérüket, Dmitro Jarost az államelnöki posztért. Miután a Nemzeti Gárda az ellenőrzésük alatt van és a nehéz fegyverekhez is hozzájutottak, elindulnak a déli- és keleti régiók "megfegyelmezésére".
A harkovi-ogyesszai vonal alatti régiók még csak szerveződnek, de már követelik a krímihez hasonló népszavazást és a megmaradt ország föderalizálását. Amiként romlik a helyzet ezekben a régiókban - s már Donyeckben, Harkovban, Luganszkban ki is kiáltották a Népi Köztársaságokat - úgy radikalizálódnak ezek a szerveződések és elkerülhetetlen lesz a - sajnos véres - összecsapás a "Nemzeti Gárdával", A “Jobb Szektorral és azokkal a külföldi zsoldosokkal, akiket az oligarchák bérelnek fel a regionális zendülés letörésére. Eddig a nyugat-ukrajnaiak szembenállása a deli- és a keleti ukrajnai lakosokkal polgárháborút feltételezett. A külföldi bérgyilkosok jelenléte azonban olyan jellegű beavatkozás, amelyet sem az amerikaiak, sem az EU, sem az orosz vezetők nem tűrhetnek el.
Miután a deli- és keleti területein Ukrajnnak négy atomerőműve üzemel, a dnyepropetrovszki üzemekben szerelik össze az orosz hadsereg legtitkosabb rakétáit, számos kutatóintézet található itt, amelyek az űrkutatásban vesznek részt az oroszok oldalán stb., feltételezhető, hogy Oroszország csak addig marad kívül a folyamatokon, amíg a déli- és keleti területeken az orosz nemzetiségűeket nem kezdik gyilkolni, ill. amíg az államtitkok biztosan nem kerülhetnek idegenekhez. Ha ez bekövetkezik új helyzet áll elő "
"A 2012-ben lezajlott parlamenti választás, és az azóta eltelt nem egészen két év feszültségei, a 2014 februári erőszakos államfő buktatás, a korábban kormányzó nacionalista politikai erők és a fasisztoid, náci Svoboda párttal kötött koalíciójuk puccsista hatalomváltása, az ebből keletkezett polgárháború pedig azt mutatják, hogy az össznemzeti identitás hiánya katasztrófába sodorta az országot. Ez a tény pedig, lehetővé tette, hogy Ukrajna geopolitikailag érzékeny helyzetét az érintett nagyhatalmak olyan stratégiai erőpróbává változtassák, amelynek a következményei során Ukrajna elveszítheti jelenlegi területei egy részét, s önálló államisága is elbizonytalanodhat.
A Krím és Szevasztopol már levált Ukrajnáról és az Orosz Föderációhoz csatlakozott. Jelenleg a jogi és a technikai folyamatok zajlanak.
Ukrajna megmaradt részeit - az orosz vezetéssel történt megállapodások alapján(!) - az amerikaiaknak és az EU-nak kellene szanálnia. Ez a konszolidációs folyamat azonban kivitelezhetetlennek tűnik. A puccsista hatalom nem tud mit kezdeni azzal az állapottal, hogy nem az orosz hadsereggel kell harcolnia. Hiába mondja, hogy “veszélyben Ukrajna”, nem tud erre mozgósítani, és arra sincs ereje, hogy leszerelje a Janukovics hatalmát megdöntő és a belpolitikai helyzetet ma is uraló fegyvereseket (Práij Szektor, stb.).
Nem ugyanaz az elképzelésük a jövőt illetően az amerikaiaknak és az EU meghatározó szereplőinek (főként Németországnak). A németek már a mielőbbi konszolidációt szorgalmazzák, de ehhez túl erős a náci szárny a puccsisták között. Hiába küldték haza nagyon gyorsan Júlia Timosenkot, aki – miként az ukrán lapok kommentjeiben írják - a “hajfonatával együtt az agyát is elhagyta”, s a pártján, a Batykivshchynán belül sem tud rendet csinálni. Indulni akar az elnöki hatalomért, de ahhoz háttérbe kell szorítania Turcsinovot, Jacenyukot. S, még ott van az Udar vezetője, Klicsko is, aki a puccs óta szinte eltűnt a színről és átadta a helyét a felkelés egyik finanszírozójának, az oligarcha Pjotr Porosenkonak.
Az amerikaiak közül a republikánusok támogatják a "Právij Szektort (Jobb –Szektort)" és számukra az a jó, ha fennmarad a káosz (a "matykovsina") és a polgárháborús feszültség. Ilyen körülmények között ijesztgetni lehet az orosz beavatkozás rémével. A demokraták távlatosabban gondolkodnak (2 év múlva elnök-választás) és olyan megoldást keresnek, amelyik az oroszokat mégis bent tartaná a szanálásban, mert túl nagy az összeg (évi 30 milliárd USD is lehet!), és nem akarják elveszíteni az egyéb jellegű együttműködés lehetőségét (pl. az afganisztáni kivonulásban, az iráni, a szíriai, az arab-izraeli stb. konfliktusok rendezésében) sem.
Mindeközben a nácik (a Svoboda Párt és az újabbak) nem kívánnak visszavonulni, nem mondanak le a hatalomról, a megszerzett pozíciókról. Sőt! A Jobb-Szektor és társai párttá alakultak és elindítják a vezérüket, Dmitro Jarost az államelnöki posztért. Miután a Nemzeti Gárda az ellenőrzésük alatt van és a nehéz fegyverekhez is hozzájutottak, elindulnak a déli- és keleti régiók "megfegyelmezésére".
A harkovi-ogyesszai vonal alatti régiók még csak szerveződnek, de már követelik a krímihez hasonló népszavazást és a megmaradt ország föderalizálását. Amiként romlik a helyzet ezekben a régiókban - s már Donyeckben, Harkovban, Luganszkban ki is kiáltották a Népi Köztársaságokat - úgy radikalizálódnak ezek a szerveződések és elkerülhetetlen lesz a - sajnos véres - összecsapás a "Nemzeti Gárdával", A “Jobb Szektorral és azokkal a külföldi zsoldosokkal, akiket az oligarchák bérelnek fel a regionális zendülés letörésére. Eddig a nyugat-ukrajnaiak szembenállása a deli- és a keleti ukrajnai lakosokkal polgárháborút feltételezett. A külföldi bérgyilkosok jelenléte azonban olyan jellegű beavatkozás, amelyet sem az amerikaiak, sem az EU, sem az orosz vezetők nem tűrhetnek el.
Miután a deli- és keleti területein Ukrajnnak négy atomerőműve üzemel, a dnyepropetrovszki üzemekben szerelik össze az orosz hadsereg legtitkosabb rakétáit, számos kutatóintézet található itt, amelyek az űrkutatásban vesznek részt az oroszok oldalán stb., feltételezhető, hogy Oroszország csak addig marad kívül a folyamatokon, amíg a déli- és keleti területeken az orosz nemzetiségűeket nem kezdik gyilkolni, ill. amíg az államtitkok biztosan nem kerülhetnek idegenekhez. Ha ez bekövetkezik új helyzet áll elő "
Self Defense Of Zaporizhia Claims About Massive Flow Of Suspicious Persons To The City
http://www.youtube.com/watch?v=3n6qMq3JXk8
Checkpoint At The Entrance To Sloviansk Donetsk Oblast Ukraine
http://www.youtube.com/watch?v=KAXRwVCQZFM
http://www.youtube.com/watch?v=3n6qMq3JXk8
Checkpoint At The Entrance To Sloviansk Donetsk Oblast Ukraine
http://www.youtube.com/watch?v=KAXRwVCQZFM
"Kijev kiadta a tűzparancsot"
Janukovics nem adta ki mégis verte a nyugat magát!
Na de csinálják csak legalább jól jön az oroszoknak hogy beavatkozzanak.
Úgy is elvesztik ukrajnát de legalább keleti része az övék lenne .
A Választásról meg már a CIA fog gondoskodni.
Janukovics nem adta ki mégis verte a nyugat magát!
Na de csinálják csak legalább jól jön az oroszoknak hogy beavatkozzanak.
Úgy is elvesztik ukrajnát de legalább keleti része az övék lenne .
A Választásról meg már a CIA fog gondoskodni.
De most, amikor tényleg lőnek akkor hol vannak a bátor zöld emberkék??
Nem szurkolok senkinek, de nekem már ez nem tetszett a krími bevonulásban! Bőszen hangoztatták, hogy védik az oroszokat, de ott ahol tényleg halnak meg, meg fenyegetve vannak oda nem mennek??
Nem szurkolok senkinek, de nekem már ez nem tetszett a krími bevonulásban! Bőszen hangoztatták, hogy védik az oroszokat, de ott ahol tényleg halnak meg, meg fenyegetve vannak oda nem mennek??
A kommunikáció volt az oroszok védelme. A krími invázió geopolitika, katonai és stratégiai okokból történt orosz részről. Mielőtt a nyugat bekebelezi Ukrajnát.
A XXI. században feltehetően divat lesz a nemzeti kisebbségekre hivatkozni, de feltehetően a hivatkozó fél soha nem gondolja őket komolyan. Olyan balga állam biztosan nincs aki az anyaország létét, biztonságát totál kockára tenné egy határon túli kisebbség érdekében. Érdekek vannak , de ezek soha nem a kisebbségek alap érdekei. Legfeljebb néha összecsengnek az anyaország ennél fontosabb érdekeivel.
Egyébként meg kell csak nézni mekkora Orosz kisebbség él az utódállamokban. Ugyanakkor jelenleg nem érzékelhető hogy Oroszország pl., a balti országok ellen készülne. Azon országok a NATO tagjai, vagyis feltehetően ott nem lesz nemzetiségi probléma.
Nyakamat ráteszem kivárnak. Ha elég véres lesz a dolog azzal igazolják hogy bizony Krímben ezt előzték meg. Ha nem lépnek közbe még kb 2-3 hétig egyre kínosabb lesz az ukránoknak és nyugatnak a dolog. Úgy játszik az orosz macska a 3 egérrel ahogy akar. 2-3 hete mást se hallani mindenhol csak hogy jönnek a gonosz oroszok szegény ukrajnába. Hát ez lesz a második váratlan lépés hogy nem mennek. Ezért mondom hogy megvezettek mindenkit úgy ahogy kell. Krímre nem várták hogy bemennek itt meg azt hogy nem mennek. Most elég széttárniuk a kezüket és annyit mondani mi megmondtuk hogy ez lesz. Muníciót civilbe öltözött speciális katonákat küldenek majd de hivatalosan semmit. Ismét putyin jön ki jól. Aztán bevonulnak majd nyugati kérésre rendet rakni. Előbb utóbb lesznek akik megkérdezik hogy amit lehetett 2 hónapja a majdanon az ukránnak azt most miért nem az orosznak?
Ne a hazafiatlanság terén világviszonylatban példátlan kivételnek számító magyar politikai elit viselkedéséből indulj ki!
Természetes, hogy egy állami vezetés összehangolja az érdekeit a tetteivel, de a teljes cserbenhagyás csak a <i>"magyar"</i> politikai vezetők számára normális.