<b>Megjárta a háború poklát</b>
<b>Az önkéntesek segítsége, áldozatos munkája nélkül elképzelhetetlen lett volna a keleti front tartása, mesélte ungvári újságíróknak egy fiatal orvos, aki részese volt a debalcevói katlannak.</b>
Olekszandr Daniljuk a 128-as munkácsi dandár tagjaként került a veszélyes zónába. Szerencsétlenségére Debalcevóba küldték, ahol a minszki tűzszüneti megállapodásokat megelőzően a legsúlyosabb harcok dúltak. Frissen szerzett orvosi diplomát, de a háború poklában azonnal mélyvízbe kényszerült. Amit ott látott, átélt, az ellenségének sem kívánja. 40 orvos teljesített ott szolgálatot, ám a harcok során több kollégája is életét vesztette. Sokan akkor, amikor sebesülteket szállítottak, s találat érte járművüket. Amikor elkezdődött a kivonulás, azt hitte, ő sem éli túl…
Elképesztő körülmények között hajtott végre műtéteket. Sáncban, lövészárokban, a szabad ég alatt. Rengeteg sérült katona végtagjait volt kénytelen amputálni. Rendes altatást, érzéstelenítést sem tudtak csinálni, <b>sok sebesült, látva, hogy nyomorék lett, azt kérte tőle, ne hagyja életben</b>. Ezeket a pillanatokat nehéz lesz feldolgoznia, de még nehezebb azoknak, akikkel a sorstragédiák megtörténtek. A műtétekhez szükséges segítséget csak az önkéntesektől kapott, a katonai vezetés rendre lekésett mindenről…
Azt mondja, az ott szolgálók már a körgyűrű kialakulása előtt hetekkel megjósolták, hogy mi fog történni, ám a parancsnokok nem vették komolyan őket. A hatalmas veszteségekkel járó kivonulást megelőzően már nyolc napja teljesen körbe voltak zárva, ám ezt Kijevben igyekeztek letagadni.
Szerinte megszámlálhatatlanul sok holttest maradt hátra, sokaknak szemernyi esélye sem volt a megmenekülésre. Ez akkor is így van, ha a kijevi propagandagépezet mást állít…
http://karpathir.com/2015/04/29/megjarta-a-haboru-poklat/
Majdnem biztos vagyok abban, hogy tudatos népritkítás zajlik Ukrajnában az USA zRt. részéről, oldaltól függetlenül. A cél, minél kevesebb ember maradjon azon a területen, pláne a nyugati féltekén, mert nincs rájuk szüksége az új tulajdonosoknak.
Nagyon jó minőségű termőfölddel rendelkezik az ország, és rengeteg a nyugati holttőke, ami már alig várja, hogy azon bizonyos gazdáinak, szaporulatot mutathasson ki. A lakosság tudatos elszegényítése meg nem más, mint egy humanitáriusan kivitelezett létszámcsökkentés, hiszen a maradók sem fognak szaporodni, mert örülni fognak annak, ha magukat képesek lesznek ellátni. A ma, már nem az az időszak, amit a múlttal össze lehet hasonlítani, mivel a kor elvárásai hatalmas mértékűek lettek a globalizációnak köszönhetően, és a szegény régiók népének egy ugyan olyan emberkét kellene a piacra küldeni, mint a Nyugatnak nevezetten. Ez meg lehetetlen lesz ott nem csak most, hanem a közeljövőben is.