Európai határok megváltoztatása, csak a következőképp képzelhető el megítélésem szerint.
1. A két fél, ország, együttes és közös akaratából, megegyezéssel, esetleg lakosságcserével. Népszavazással, megtámogatva a nemzetközi közvélemény beleegyezésével.
2. Olyan nagyméretű fegyveres konfliktus, háború végeredményeként, ami az első és második világháború volt. A győztes mindent visz, alapon. Tudjuk, ez lényegében megtörtént a történelmünkben. Veszítettünk.
3. Kis regionális konfliktusban, ahol egy erős, mondjuk ki nagyhatalom, fittyet hányva a nemzetközi tiltakozásra, egyszerűen elfoglalja a neki kellő területeket. Nem törődve a nemzetközi tiltakozással, valamint figyelembe véve, hogy a másik érintett fél nem tud kellőképp ellenállni ,mert nem egyenlő ellenfél. Tehát a pillanatnyi siker biztos. Ugyanakkor a támadó fél nagyhatalom, ezért beleférhet a kalapjába, hogy megengedi magának ezt a megoldást. Számolva a pozitív, negatív következményekkel egyaránt. Lásd Krím visszacsatolása, most. Esetleg a további ukrajnai fejlemények, ha úgy döntenek az Oroszok, hogy megszállják az ország keleti felét. Esetleg példa erre, bár lehet nem a legjobb, a Grúzia elleni 2008-as Orosz támadás.
A 3. verziót kis ország, mint hazánk nem tudja megvalósítani, a másik 2 verzióra meg semmi esélyünk jelenleg. A világháborúsra ne is legyen soha.
Hamár ez itt került szóba, tehessek hozzá pár szót:
- huszáros fehérlovas bevonulásos területfoglalós katonás füttyparádéra józan ésszel nem számolhatunk, ezért
- az én meglátásom szerint egy nagy szempont szerint lehet újra magyar terület bármely elszakitott rész is: arra kell törekedni, hogy mindkét magyar oldalnak (határon innen és túl) megérje! Sajnos a tény az,hogy az emberek azt nézik,hogyan lesz jobb az életük. Igen, Krim esete is ezt jól példázta, nem csak a nagy orosz összetartozás rántotta vissza őket...,hanem egy szebb jövő képe.
- amig MO-n nem érzik úgy az emberek, hogy pár százezer vagy millió magyar újra egy honban nem költségvetési teher és rájönnek hogy lehet többet kaphatnak velük mint amilyen áldozattal jár a "procedúra",és nem nehezebb hanem könnyebb lesz ezáltal az életük, addig a határon kivüliek sem fogják érezni arra a támogatást, hogy az anyaország maradéktalanül kiáll mellettük és nem az euroatlanti "párbeszéd" alatt szónokol csak az egységes nemzetről...
- ugyanigy az elszakitott részeken is akkor támogatnák az emberek az elszakadást, autonómiát vagy bármely más státusz-változást, ha elhinnék, hogy újra egy Magyar honban sokkal jobb lesz (főleg anyagilag), mint igy kissebbségként az "elnyomásban".
Ezek tények...mert ha ilyen téma szóba kerül itt is vagy ott is ez általában a legnyomósabb érv/ellenérv...
- ma az emberek a hétköznapokból indulnak ki, nem a nemzeti értékekből vagy érdekekből (márha van ilyen)...Ha pl. a felvidékieket megkérdezed, hogy tartozna-e újra MO-hoz, csak egy kis hányad vágná rá, hogy "bármi áron". A tipikus válasz: "miért, nézd meg ott jobban élnek?..."
Pont ezért, szerintem - és ez magánvélemény - ha valaha is értelmes reviziót akar MO, csak a gazdasági fellendülésen keresztül vezethet az út. Ezt meglátásom szerint, nemzetközi "erők" szépen "kordában tartják" (ha lehet igy nevezni), mert ez csak MO érdeke lehet...nem az "övék". Hogyan lehet ezt felgyorsitani és kiboritani diplomatikusan a bilit?
A válsz: A trianoni békediktátum felülvizsgálata és annak igazságtalansága nyomán keletkezett "károk" utólagos jóvátétele MO (és akár más országok) részére!
Nem kell nekiesni egyből a határoknak...a legfontosabb, a nemzetközi jog értelmében ki kell mondatni:
- első sorban annak igazságtalanságá (túl sokat ezt egyébként nem kellene bizonygatni, hisz azt már megszületése után többen elismerték és kimondták,csak közbeszólt a II VH.)
- másod sorban elismertetni és jogot formálni ennek folyamán a háborús jóvátétlre az elkobzott területek, gazdasági vagyon ill. ipar és az elvesztett hadiipar, valamint az ez idáig (és még mai napig is) MO által kifizetett jóvátételek alapján.
Ez mind mind puskalövés nélküli pusztán diplomáciai folyamat...sem embargót, sem uniós retorziót, semmilyen kifizetések leállitását nem jelenti, csak az érintett szomszédok hergelését akikre szerintem oda se kellene figyelni (de szó szerint).
Minden menne a megszokott módon...csak a nemzetköri fórumokon, biróságon szépen lassan elérni a fenti két pontot - ami abszolút nem lehetetlen!
Ha ez megtörténik és legalább papiron jogilag elismerésre kerül a "jogsértés" (mindegy hogy milyen szinten) lehet és kell megkezdeni a tárgyalásokat a szomszédos országokkal autonómiákról, népszavazásokról, területek átcsatolásáról és nem utolsó sorban a jóvátételek és egyéb számszerűsithető javak visszafizetési tervének lehetséges változatairól -szépen, kultúráltan...nem a "mindent vissza" alapon!
Én igy látom, az én harcom ilyen volna