Európai határok megváltoztatása, csak a következőképp képzelhető el megítélésem szerint.
1. A két fél, ország, együttes és közös akaratából, megegyezéssel, esetleg lakosságcserével. Népszavazással, megtámogatva a nemzetközi közvélemény beleegyezésével.
2. Olyan nagyméretű fegyveres konfliktus, háború végeredményeként, ami az első és második világháború volt. A győztes mindent visz, alapon. Tudjuk, ez lényegében megtörtént a történelmünkben. Veszítettünk.
3. Kis regionális konfliktusban, ahol egy erős, mondjuk ki nagyhatalom, fittyet hányva a nemzetközi tiltakozásra, egyszerűen elfoglalja a neki kellő területeket. Nem törődve a nemzetközi tiltakozással, valamint figyelembe véve, hogy a másik érintett fél nem tud kellőképp ellenállni ,mert nem egyenlő ellenfél. Tehát a pillanatnyi siker biztos. Ugyanakkor a támadó fél nagyhatalom, ezért beleférhet a kalapjába, hogy megengedi magának ezt a megoldást. Számolva a pozitív, negatív következményekkel egyaránt. Lásd Krím visszacsatolása, most. Esetleg a további ukrajnai fejlemények, ha úgy döntenek az Oroszok, hogy megszállják az ország keleti felét. Esetleg példa erre, bár lehet nem a legjobb, a Grúzia elleni 2008-as Orosz támadás.
A 3. verziót kis ország, mint hazánk nem tudja megvalósítani, a másik 2 verzióra meg semmi esélyünk jelenleg. A világháborúsra ne is legyen soha.