Kárpátalja, Tiszaujlak. Ma. Sokadik "madárünnep" (bocsánat a profanizálásért, de számomra a Turul Ünnepség és az azt követő nótázás-táncikálás meg evés-ivás mára minden spiritualitását elvesztette, falunappá züllött). Mindannyiunk kedvenc Brenzovicsa (KMKSZ elnök) – Allah fényeskedjék felette – beszédet mond melyben izzó hangon ostorozza a kormány milliókat nyomorba döntő gazdasági reformjait, a kisebbségek elnyomását, a március 13-án Ungváron rendőri felvezetés mellett grasszáló "késre a magyarokkal"-t ordibáló nacionalisták parádéját, stb. Egy szó mint száz a populizmus torgyáni csúcsait ostromoltja, miközben az istenadta jó magyar népnek könnyek szöknek a szemébe. "Milyen igaz ember" – gondolják sokan és elfeledik, hogy ez az igaz ember mindezt elmondhatta volna a Verhovna Radaban is. Hogy ez a jó magyar vezér esetleg szavazhatna a porosjani-féle irány ellen, de nem teszi mert köti a "frakciófegyelem", amihez egy listán bejutottnak tartania kell magát. Esetleg lázadó kuruc módjára odabax...hatna az az aztalra és mondhatná: "én ebben nem kívánok részt venni, inkább veszem a kalapom" Jó, egy Teleki Pál-féle becsületbeli megoldást azért már nem várnék el tőle, de talán TEHETNE VALAMIT. De nem tesz! Vakargatja a hátunkat a szép szavaival,, miközben felveszi a képviselői fizetését és éli az ukrán parlamenti kokottok vidám életét.