Napjainkban a Nyugat megint meg van győződve arról, hogy képes lesz irányítani a radikálisokat. Minden még a kilencvenes évek végén kezdődött a Baltikumban, amikor a hitleristák helyi cinkosai egyből nemzeti hőssé váltak, az oroszok pedig megszállók lettek – mutat rá Dmitrij Abzalov politológus.
A megfelelő mozgalmak legitimációját – a valóságban legalizálásukat – elsősorban az orosz befolyás elleni harc egyik eszközének tekintették a Baltikumban. Ezen pozíció megszilárdításához az európai országokban nem állnak rendelkezésre más eszközök, kénytelenek a radikális struktúrákra támaszkodni. Ez nagyon veszélyes játék, mert ugyanis, mint azt a gyakorlat is bizonyítja, bizonyos idő elteltével nagyon nehéz ellenőrzés alatt tartani ezeket az erőket.
Napjainkban ez a politika folytatást kapott Ukrajnában: Kijevben a hatalmat a Szabadság párt képviselői kaparintották meg, a városok utcáin a Jobboldali Szektor fegyveresei menetelnek. Brüsszel ezeket a szervezeteket a közelmúltban még radikálisnak és nacionalistának minősítette. De most már meggondolta magát. Úgy vélte, hogy hű marad hagyományaihoz: „Ha Oroszország ellenzi ezt, akkor ez a jó.” Békés polgári személyek vad meggyilkolása, karhatalmi fegyveres akció a délkelet-ukrajnai városok ellen – minderre Washingtonnak (és természetesen, Brüsszelnek) egy válasza van: Oroszország a hibás mindenben.
A Nyugat ma nem lát semmilyen globális veszélyt a kijevi hatóságok fellépésében: gyenge hadsereg, felbomló állam. De vajon nem ilyen volt-e Németország is az első világháború után? Néhány évvel később pedig e gyenge ország vezére, a führer egykettőre „egyesítette” Európát. Kell-e az európaiaknak ilyen egyesítés, döntsék el maguk…
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2014_05_09/272172667/
mi voltaz, ami nem tetszett?
