Én egészen idáig ezen az állásponton voltam: Bízok abban, hogy ha Putyin azt mondja, nem fognak csapatok bevonulni Ukrajna területére, hanem hazamennek a hadgyakorlat után, akkor az úgy is lesz. Naív álláspont, de ebből indultam ki.
Ha ténylegesen hazamennek, akkor Oroszország besorolása a szememben nő. Ha nem mennek haza, akkor az Putyin össze-vissza hazudozott végig.
Ebből egyértelműen az lett, hogy Putyin össze-vissza hazudozott végig.
Az angolokkal is úgy vagyok, hogy nálam az a társaság kuka a Brexit után. Most az oroszok is kuka, pedig szerettem volna nekik esélyt adni.
A szavak, csűrés-csavarás nem fontos. Csak az számít, ami ténylegesen történik.
Eddig szankció ellenes voltam, most szankciópárti vagyok. Vállalkozóként felmerült bennem, hogy kéne Oroszország felé nyitni, most egyértelműen az van bennem, hogy szó sincs róla.
Lehet, azon érdemes lenne az oroszoknak elgondolkoznia, hogy a nagy politizálásban azért ők is veszítenek dolgokat. Lehet nem mindig látványosan, de folyamatosan.
(Hagy tegyem hozzá, hogy az USA semmivel sem jobb.)
Majd tíz év múlva megint megnézem, érdemes-e változtatnom Oroszország besorolásán.