Az USA lengyelországi ABM-bázisa még ebben az évben működésbe lép. Lásd:
https://web.archive.org/web/20220221045509/https://www.nytimes.com/2022/02/16/world/europe/poland-missile-base-russia-ukraine.html
Ez az egyik dolog, ami az ügyet a csúcsra járatta, és ez a fő pont Putyin néhány órával ezelőtt tartott beszédében, ahol megjegyezte a bázis 300 másodperces hiperszonikus repülési idejét Moszkvától. 1990-ben Ukrajna életszínvonala megegyezett Lengyelországéval, most pedig a harmada. Ukrán nők ezrei béranyák gazdag kínai és nyugati pároknak. Ukrajna mélypontra jutott. De úgy akarnak NATO-sat játszani, ahogy Lengyelország, amivel a lengyelek olcsó gázt kapnak amerikai LNG-ből, amit Amerika támogat.
Putyin becsapta az USA-t a tényleges terv tekintetében, de az USA szankciói (EU nem tekinthető az USA-tól független entitásnak) most olyan szélsőségesek lesznek, hogy akár meg is hódíthatja Ukrajnát, és a lakosságát Szibériába szállítathatná, ahol egyetlen orosz sem él önként. Oroszország mindig is elmaradott volt és importált technológiától függött, és a most elkerülhetetlen szélsőséges szankciók valóban teljesen el fogják vágni Oroszországot a nyugati innovációtól, egy generáción belül Oroszország olyan lesz, mint Észak-Korea a gázzal. Megnő a véletlen nukleáris háború veszélye, mert a NATO technológiai és helyzeti előnyeinek nyilvánvaló ellenszere egy meglepetésszerű ellencsapás esetén az, hogy az orosz védelmi rendszerből kiveszik a biztosítékokat. Oroszország hosszú távú jövőbeli kilátásai, hogy Amerikával szövetkezzenek a felemelkedő Kína ellen, hirtelen sokkal halványabbak. Helyette lehetnek Kína mellett második Észak-Korea. Amellyel szemben Kína is hivatalosan szankciókat tart életben, együttműködve a Nyugattal, bár kijátssza azokat.
Oroszországgal az volt a probléma, hogy túl gyenge és csábító célpont volt, de mivel termonukleáris arzenálja lényegében az amerikaiéhoz hasonló volt, Oroszországot meg kellett fékezni. Az amerikai diplomaták túl jó munkát végeztek az oroszok ostobasága miatt, bár a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor az olajár olyan mélypontra jutott, hogy Oroszország (Putyint is beleértve) a tanult tehetetlenség állapotában volt. 2001-ben Putyin, akárcsak előtte Jelcin, valóban megkérdezte, hogy Oroszország csatlakozhat-e a NATO-hoz. 2007-ben az USA éppen ABM bázisokat akart építeni Lengyelországban, állítólag azért, hogy megvédjék olyan iráni nukleáris ICBM-ek ellen, amelyekkel az irániak, most két évtizeddel később még mindig nem rendelkeznek, a következő évben az USA nyomására a NATO bejelentette, hogy Grúzia és Ukrajna taggá válik, ami eléggé ellentétes azzal, amit Oroszország kapott, amikor megpróbált csatlakozni.
Putyin 2008-ra megértette, hogy a NATO, amelyhez ő és pártfogója/elődje, Jelcin is megpróbált csatlakozni, arra törekszik, hogy Oroszországot bizonytalanná tegye. Putyin számára nincs kiút, és miután a most már elkerülhetetlen nyugati szankciók elvágják az Oroszország által nem termelhető innovációktól (Oroszország soha többé nem próbál új mikroprocesszorokat kifejleszteni), Oroszország technológiailag Kínától fog függővé válni (és Kína sem fog mindent átadni neki). Kína a nagy nyertese mindennek, és orosz nőket is kap majd béranyaként, ahogyan már most is ukrán nők ezrei állnak a kínai párok rendelkezésére.
(csak egy fórumkomment, valahonnét, nem saját)
), és csak részigazsság... A valóság sokkal komplexebb ennél. A nagy háborúhoz vezető útra a hatalmak már az 1870-es években ráléptek, és az idő előrehaladtával egyre nőtt a valószínűsége. Az első vh-t az irányítatlan és ellenőrizetlen hatalmi rivalizálás, az ipari forradalom hatásai, a nemzeti sérelmek, az arrogancia és paranoia robbantotta ki, fő szereplői pedig az Egyesült Királyság-Németország-Franciaország-Oroszország-OMM volt...
