A világ egyetlen nap alatt megváltozott – döbbenetesen gyors katonai manővert hajtott végre Moszkva a Krímben, miközben a parlament felhatalmazást adott Ukrajna területén a katonai beavatkozásra.
Ha Putyin lépésére a Nyugat vagy az USA hasonló kaliberű „ellenlépést” akar foganatosítani, azt nem hidegháborúnak, hanem a III. világháború kitörésének fogják a túlélők nevezni.
Oroszország nagyon magasra tette a tétet és kizárt, hogy ezt egyedül, a saját szakállára hajtotta volna végre. Kizárt, mert a jelenlegi katonai helyzet közvetlen orosz-NATO konfrontációval fenyeget, attól függően, hogy a NATO mit kíván lépni az ügyben.
Május végén nagyszabású orosz-kínai tengeri hadgyakorlat veszi kezdetét a Távol-Keleten, ami elvileg az idei év második orosz-kínai gyakorlata lesz, amennyiben megtartják a Földközi-tengeren a tervezett első közös gyakorlatukat, hacsak ezt nem tudjuk be a Szíriából kivonás alatt lévő vegyi fegyverek közös tengeri kíséretének.
Amire utalni akartam, az annyi, hogy Oroszország nem vállalta volna fel egymagában azt, ami most a kezdetét vette – mások is állnak mellette (mögötte), akik még egyelőre nem léptek semmit, de ez csak addig tart, amíg a Nyugat nem dönt a Hogyan tovább?-ról.
Tegnap felraktam egy videót a Sakktáblás topikba, amiben nem a májusi moszkvai díszszemle a lényeg, hanem az elején egy gyors animáció térképestül (1:07-től 1:48-ig) – ez ugyanis a száraz geopolitikai realitás.
Moszkva nem hisz a Nyugatnak és ennek van némi alapja is – Olvier Stone filmjében is megerősítik, hogy a Hidegháború végén valóban volt egy amerikai paktum Moszkva felé a NATO további kiterjesztésével kapcsolatban (moszkvai amerikai nagykövet), amit utána felrúgtak.
A másik dolog: az USA bevezette a gyakorlatban azt, hogy ENSZ felhatalmazás nélkül is hajlandó bárhol a világon bárki ellen háborút indítani – ez egyetlen dolgot jelent: ha elég erős vagy, akkor bármit gátlástalanul megtehetsz. Putyin most pont ezt teszi.
Az USA „legalizálta” az európai határok egyoldalú módosítását népek, nemzetiségek önrendelkezési jogára való hivatkozással - lásd pl. Koszovó. Moszkva most ugyanezt teszi a Krímben.
Nem számít, hogy kinek és minek volt igaza, nem számítanak a tegnap sorra bedőlt korábbi biztonságpolitikai szakértői vélemények, nem számítanak a hadikiadásokra utaló grafikonok és számok. Ami mostanra számít az két dolog: Moszkva kezében mekkora valós ütőerő van és meddig hajlandó elmenni.
Tartok tőle, hogy mindkét kérdésre aggasztó választ tudnék csak adni.