Igen, a háborúban épül a túlélésért folyó közdelem jegyében valamiféle összekovácsolódás - ez a dolog romantikus-heroikus része.
De amint elül a csatazaj, minden szentnek maga felé fog hajlani a keze.
A túlélésért folyó harc legmocskosabb része a háború elültével veszi csak igazán kezdetét.
Tülekedés, feljelentgetés, bemószerolás, akár egy fél kenyérjegyért, egy negyed kiló lisztért, meg a szomszéd egy fokkal jobb állapotban levő romhalmazáért.
Azok, akik dicsőséges háborúban még hősiesen vállvetve küzdöttek, a gyötrelmes békében majd aljas módon egymás árulják el.
2020 előtt mindannyian tudtuk, hogy "ennek sírás lesz a vége", annyira irracionális volt a túlfogyasztás és a hedonizmus. A Covid, majd most ez a háború megmutatja, hogyan is kell megfizetni az árát az akkori jólétnek. Ahogy 2008 után visszasírtuk a 2005-2006-ban még önrész nélkül(!) hitelre utánunk dobott Suzukit, ugyanúgy sírtuk vissza 2020-2021-ben a minden évben fapadossal mindenhová utazást, most meg visszasírjuk a gázt, a villanyt, a benzint.
Azért békében csak jobb volt, nem?
Gondolom, az ukrán lakótelepeken is biztosan nagyon boldogok, hogy gyertyafénynél kuporognak, miközben rakéta sorozatvetők tüzében kovácsolódik a nemzetük, de megy szét körülöttük minden, amit ez a nemzet birtokolni tudna. Lehet, szívesebben járnának a szupermarketbe megint, semmint az óvóhelyre.
Szerintem a hátuk közepére kivánják a kiváló M777 vontatott tarackokat és a többi mesés fegyverszállítmányt. Meg a nagy nemzeti összekovácsolódást.