Oroszország 1997-ben ismerte el végül, hogy a Krím az ukránoké, de autonóm köztársaságként. Cserébe a bázisok használatáért és hallgatólagosan az ukrán semlegességért. Ez van, 2014-ben ez a helyzet fel lett rúgva, a Majdan követelései között volt az orosz bázisok kirúgása a Krímből lehetőleg már holnap... a többi ismert.
Ukrajna áthúzását a nyugati világba nyílt programként hirdette John McCain a kijevi tüntetőknek szónokolva, nem volt itt semmi kétértelműség. Putyin lépett, ennyit el is fogadott volna hallgatólagosan a Nyugat, a donbászi befagyott konfliktust is (2015-re gyakorlatilag az lett), csak mindig ott voltak azok az erők, akik vissza akarták vetni az oroszokat ebből a pozícióból is, és 2020-21-ben átvették az irányítást, miután a szervezetten "megerősített demokráciának" köszönhetően az erre nem hajló Trumpot eltakarították az útból. Putyinék erre pániküzemmódba kapcsoltak, egyértelmű volt orosz szemszögből, hogy mi lesz ebből, feltápolt Ukrajna, amely előbb-utóbb teljes nyugati támogatással megindítja a hadműveletet az elvesztett területek visszafoglalására. Ezt nem tűrhették, ezért ismét elővették a 2014-es, akkor végül elvetett tervet, ami akkor talán működhetett volna, csak 8 év után egy igencsak más ukrán hadsereg és más ukrán közhangulat fogadta őket. 2014-ben Putyin behúzhatta volna "Novorossziját", ez aligha kétséges, csak megállt, mert megriadt a várható következményektől (a mostanihoz hasonló szankciók).