Nem, szerintem egy jó katonai parancsnok tanul a hibáiból ha az ukrán tüzérség már minden m2 belőtte az adott terepszakasznak, akkor csak egy mészáros küldi oda be az embereit , hogy sokadjára is átkelessel próbálkozzanak.
Mivel az ukránok tele vannak manpads-l így a légidesszantolást érthető módon az oroszok nem nagyon erőltetik.
Nekem sem áll össze a kép, hogy miért erőltetik az áttörést pont ott, ahol az ukrán csapatoknak is a legnagyobb a koncentrációja és ennél jóval kevésbé erőltetik olyan helyeken, ahol a védelem kiépítettsége sincs olyan méretű és az ukránok is kevésbé koncentrálják oda a csapatikat.
Nekem két válaszom, de jobb szó rá, hogy tippem van erre.
1, Ha csak taktikai mélységet nézzük, akkor könnyen hihető, hogy létre akartak hozni egy második hídfőt azért, hogy ha ezt ki tudják szélesíteni, akkor az esetleg csapatokat von el Izjumtól és így meglazítják az ottani védelmet. Logikus ötlet lenne, hogy a meglévő első sikeres átkeléstől északra próbálják meg, hiszen ott valószínűleg nem találkoznak a 8 éve kiépített állásokkal és belőtt tüzérségi rutinnal.
2, Stratégiai mélységet nézve stratégiai tévedésnek tűnik. Mintha nem pusztán harcászati döntések születnének, hanem húzná az orosz hadvezetés fejét a két szakadár terület önös érdeke. Szeretjük az egészet úgy szemlélni, hogy egy jól képzett orosz tiszti kar vagy egy személyben Putyin a tanácsadóit meghallgatva dönt minden apró dologról, de a történelem során megfigyelhető, hogy a kezed alatt lévő szuronyok száma jelentősen befolyásolni tud akár egy erősebb barátot is.
Mire gondolok? Nem csak Putyin állította ki a szakadár erőket, hanem azok vezetői is aktívan részt vettek a toborzásban, az embereik lelkesítésében. Őket kevésbé hajtja előre, ha Herszon egész megye területe felszabadul, amennyiben ők nem kapnak egy talpalatnyival sem több földet.
Én úgy érzem, hogy van egy politikai nyomás, egy politikai kényszer, hogy márpedig a szakadár csapatokat ne vessék be a két megyén kívül tömegesen. Ezért az orosz hadvezetés abból próbál meg főzni, ami van, egy kockázatos manőverben feláldozható erőket a nyomásnak engedve ott vetik be a megye területén és nem egy jóval célszerűbbnek tűnő helyen. Bár a felszerelést nehéz lesz pótolni, de a most elvesztett emberanyagot nem, hiszen amíg haladnak előre akár csak lépésben is a két megye területén, addig a szakiknál a sorozott katonák behívása nem lesz politikai kérdés.
Szerintem a második az jóval esélyesebb, mármint a szakik politikai és katonai vezetői nyomást gyakoroltak az orosz tábornokokra is, hogy ha ágyútöltelékeket akarnak, akkor fokozzák a két megye felszabadítására az erőfeszítéseiket, mielőtt beállna a patthelyzet és ők hoppon maradnának. (Ami nem igaz, mert már így is kaptak az offenzíva során újabb területeket. De a 100% felszabadítás annak is a függvénye, hogy mikor csatlakozhatnak teljes jogú tagként a Föderációhoz és mikortól élvezheti az atomvédernyőt.)
De mint mondtam, nekem is zavaros a történet. Szeretjük az eseményeket központi döntések fényében magyarázni és mindent felülről vezéreltnek, ehhez a szemlélethez pedig nem illeszkedik ez a magyarázat.