A múlt héten felvetettem egy ötletet, hogy mi magyarázhatja az oroszok Donyeck-folyón való megrögzött átkelését. Mivel a legtöbb dolog nálam egyszerűen logikátlan volt, amit csinálnak a második szakaszban, illetve csak taktikailag magyarázható a legtöbbje, ha a teljes csatamezőt nézzük, nagyobb stratégiai célokat tekintve fontos célkitűzésekben látványosan elakadnak, viszont az elemzők is úgy fogalmaznak, hogy egyre jelentéktelenebb taktikai lépést tűznek ki maguk elé és próbálják inkább azt elérni. Mire gondolok? Amikor északról kivonultak, mindenki azt várta, hogy két nagy szárny átkarolja (egyik északról a másik délről) a teljes ukrán főerőt a Dombaszban. Igaz?
Ehhez képest azt látjuk, hogy a harcok súlypontja teljesen áttevődött a katlan belsejébe. Rubizse-Szeverodonyeck térségében bontakozik ki egyre komolyabb harc, meglepetésre az ukránok is ide küldenek erősítést... Egy másik nagy szaki csoportosítás Popasnál van, ami szintén a bekeríteni kívánt terület közepe-mélye. És amikor egy ukrán offenzíva összeomlása után megtörtént az áttörés Kreminánál, más fórumtárs hozzám hasonlóan is már vizionált egy lehetséges előretörést Szlovjanszk irányába, ami szintén fura önmagában, hogy a katlan belsejéből törünk ki a száj felé, de amikor azt mondom, hogy nehezen érthető módon a nagy célokról a súlypont áttevődik kis, jelentéktelen célokra, akkor itt is Liman-Szlovjanszk irány helyett a folyón való átkelést erőltették, aminek egyébként összesen annyi értelme lett volna, hogy a nagy átkarolás helyett egy jóval kisebb katlant kialakíthatnának visszautalnék itt Popasnál koncentrálódó erőkre.
A folyón való átkelésre volt egy ötletem és a napokban gondolkodtam ezen és kidolgoztam egy hipotetikus(elméleti) feltevést, próbálva magyarázva egy rendszeren belül a nagyon sok logikátlan döntést a hadvezetésben. Miért van az, hogy az északról kivonulás után már a csapatok felállításánál is a déli erő koncentrálást nem a zsák szájához tették, hanem -itt ez fontos lesz- Luganszk megye közigazgatási határához közel? És később miért lehetséges, hogy a katlan belsejében lévő harmadrendű harcokhoz sikerül biztosítani az erőfölényt, míg lényegében három hónapja az offenzíva megindulása óta várt nagy bekerítésre azóta sem sikerül ugyan ilyen hatékonysággal embert keríteni?
Az elméletem lényege, amit feszegettem már az eredeti folyón átkelő magyarázatomban is, hogy politikai szempontok felülírhatják az általunk várt harcászati szempontokat. Röviden összefoglalva ha én katonát adok (saját zászló alatt) a hadművelethez, akkor beleszólok abba, hogy azok mit csinálnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy tudom, hogy ez egy hadvezetési rémálom, egy hadseregnek felülről vezéreltnek kell lennie, viszont nem célom megmagyarázni, hogy az oroszok mindent jól csinálnak és csak mi nem látjuk át, hanem az egész hadművelet alatt elkövetett hibák sorozatára próbálok rájönni, hogy mik lehetnek az okok.
Miért magyarázná, hogy a szakik beleszólnak azt, hogy pont az ő területükért folyó harcokban szarul állítják fel a kezdő sakk táblát és utána sem a legfontosabb dologra, zsák bezárására fordítják a legtöbb hangsúlyt? És itt behoznék egy paradoxont. Én úgy tudtam egy évvel ezelőtt is, hogy a két szaki terület közül Luganszk rendelkezik a kisebb katonai erővel és Donyeck közöttük a nagy testvér. Ehhez képest a legnagyobb területi gyarapodást pont Luganszk könyvelheti el, a területének 90%-a már orosz kézre került, és az utóbbi hetekben (Mariupol harcait leszámítva) szinte kizárólag arról szóltak a hírek, hogyan fogják ezt a maradék 10%-ot felszabadítani. Remélem érthető az ellentmondás. A haderőben elvileg a három közül a leggyengébb komponens, északon és délen is az átkarolás láthatóan arra irányul, hogy ezt a zsebkendőnyi területet bekerítsék a katlan belsejében. Míg odakint a zsák szájánál megrekedt a front.
Itt visszautalnék egy röpke pillanatra arra, hogy Mariupol kivételével. Lényegében ha szakiként felül akarom írni az orosz hadvezetés "tanácsait" (itt a szovjetet értse mindenki úgy, ahogy szeretné), akkor amennyiben donyecki katonapolitikus vagyok, akkor a kikötő és az Azovsztál bevételére szívesen küldök újabb csapatokat és a meglévők feltöltésére (itt emlékeztetni szeretnék Putyin látványos bejelentésére Sojguhoz, hogy Mariupolban a harcokat szüntessék be és csak hermetikusan zárják le; hát ennyire látványosan nem hagyta figyelmen kívül senki az ő kérését az elmúlt 20 évben)... ellenben ha lugansz megyét vezetem, akkor a saját leendő területeim felszabadításáért szívesen áldozok (folyón való átkelés, hogy a csapatok a megyében maradjanak), illetve minél több katonámat megpróbálom hozzám közelebb elhelyezni a megszerzett területek védelmére (a katlan belsejébe, nem a szájába).
Nem tudom mennyire volt érthető a gondolatmenetem. De mivel az első hetekben elég jól megtippeltem, hogy milyen útvonalakon fognak menni az oroszok, megpróbálom most is megtippelni. (Azzal a megszorítással, hogy ott teljesen logikus, nagyobb méretekben értelmezhető célok voltak és most arra készítek előrejelzést, hogy miért nem fog megtörténni harcászatilag logikus előrehaladás az elkövetkezendő 30 napban.) Ha ez a fotelből okoskodás igaz feltevésekre alapul, akkor néhány módosításra szorulnak a katonai előrejelzések. Popasznál sok jelentésben olvasom, hogy előre törnek Bahmut (ukrán csapatok ellátó központja) és Liszicsasz (Szeverodonyeckben harcolók bekerítése) irányába. Ezt azt feltételezi, hogy a mostani egy pontban áttörést a jövőben kiszélesítik és a csapatok koncentrációja csökkenni fog, ahogy a két irányban egyre jobban szétterülnek. A hipotézisem szerint viszont Bahmut iránya elhal, mert senkinek nem érdeke elfoglalni. (Donyecki területen van és azoknak a csapatoknak meg mindjárt mondom, hogy más prior célkitűzésük lesz; ellenben az ukránoknak van okuk erősítést küldeni a védelmére). Viszont nem csodálkoznék azon, ha Liszicsász felé továbbra is lassú, de folyamatos sikereket érnének el a szakik oldaláról és az itt elért erőkoncentráció nem hígulna érdemben.
Az ukrán hadvezetés napi jelentéseiben rendszeresen előfordul, hogy Izjumnál két irány van, ahol szétterül és kiszélesedik a hídfő. Barvinkovje, ami szívszerelmem, már korábban is azt jósoltam, hogy itt történik meg az áhított nagy bekerítés következő mérföldköve, illetve másik hangsúly Szlovjánszk. A hipotézisem viszont azt mondja, hogy az elkövetkező hónapokban tovább erőltetik az áttörést a folyó mentén, vagyis Liman a bal parton és Szlovjanszk a jobb parton. Egyszerűen amiatt, mert Mariupol bevétele után a donyeckiek fő álma Kramatorszk lesz.
És mert eddig ezen a csatamezőn a nagy átkarolások helyett a legnépesebb városok frontális támadása volt a jellemző.
Mivel Putyin folyamatosan váltogatja a hadműveletekért felelős tábornokait, ezzel nem könnyíti meg a helyzetemet a jó tippelésre, de én bízom abban, hogy a szakik maradnak és velük együtt az irracionális lépések, amit eddig a sajtóban a szakértők azzal magyaráztak, hogy az orosz hadsereg kivérzett és már csak egyre kisebb célok megfogalmazására van ereje. (Ami viszont számomra nem magyarázza, hogy az orosz oldal folyamatosan ér el előrehaladásokat, vagyis elvileg még van benne lendület. Elfogadva, hogy már nem olyan lendületes, mint az első hónapban.)
t.me
De nem tudjuk, hogy pontosan mi van a háttérben, mindenesetre nem reprezentatív, ergo semmiféleképpen sem lehet általános következtetést levonni belőle (pl. hogy az oroszok jól bánnak a foglyaikkal, de nyilván azt sem, hogy minden ukrán foglyot kinyírnak) . xd 2. Talán mert nincs annyi termobarikus fegyverük (a TOSZ-ból néhány tucatnyi van csak), viszont minden egyéb más már bevetésre került, így pl. a Meteorit (Mariupolban), kazettás lőszer (lásd a háború elején Harkiv belvárosa elleni csapást), fehérfoszfor lőszer (Mariupol)... 
