Én nagy örömmel olvastam tegnap, hogy az ukránok ellentámadásba lendültek és sikereket arattak Szeverodonyecknél, de pár dolog azért nem hagy nyugodni.
Elsőként, mintha ez nem friss hír lenne. Meg vagyok győződve róla, hogy hallottam már valahol. Mondjuk Kreminánál kicsit északabbra, mikor átkoztam az ukránokat, hogy bekerítés közelében vannak a fő erőik és ő a katlan legmélyebb részén próbálnak meg még mélyebbre ásni. Ennek az ellentámadásuknak a pár napos kifulladása után történt meg Kreminánál később a muszka áttörés, ami azóta is lassan, de minden nap 1-2 km-t megy nyugatabbra és már Limant is bevették ennek keretébe, 10 km-re megközelítették Szlovjanszkot.
Mi volt annál a régi ellentámadásnál a stratégia? A katlan mélyén törni előre északra, Harkivtól pedig keletre és délre; és találkozni valahol Kupjánszknál, az Izjúmnál gyülekező egyik orosz főerő ellátó bázisánál. (Ebből annyi lett, hogy itt a katlan mélyén vagy 20 falut elfoglaltak, amit azóta mind elvesztettek, Harkovnál meg kifulladt szintén a déli ék és csak keleten foglaltak el vagy egy tucat falut.) Jelenleg a sajtó attól hangos, hogy Mikoljev és Herszon között megtörtént az ukrán áttörés és én az ukránok térképein sem látom, hogy pontosan hol. Annyi biztos erről a hadműveletről, hogy siker. De mást nem. (És én már korábban is írtam a véleményemet, hogy nem látok még az orosz propagandában sem olyan nagy számokat, amitől meg kellett volna hiúsulnia ennek, szóval simán elképzelhetőnek tartok egy nem túl szerencsés próbálkozást, hogy Moszkva katonai erősítését ne Herszonba küldjék, hanem ide, Szeverodonyeckbe. És ezzel támogassák az ottani -majd újra kiújuló- offenzívát.)
A második dolog, ami miatt mintha hallottam volna ezt a hírt korábban, Mariupolban is boldogítottak minket többször olyan hírrel, hogy az ukránok vad ellentámadásba mentek át és a város néhány részét visszafoglalták. Erre nem mindenki emlékszik már jelenleg, amikor csak az jut az eszünkbe, hogy a kazamaták mélyén bujkáló azovosok hogy megadták magukat. De én akkoriban mindig azt gondoltam ezekről az ellentámadásokról, amelyet kívülről nem támogattak meg, hogy három napi kajám maradt, a fél csapat ellentámadásba megy át, és függetlenül attól, hogy szereznek-e bármit az ellenségtől, lett 6 napi kajám.
Nem vonták vissza az igen jelentős számú katonákat a városból, miközben bekerítés réme fenyegetett és lövik a muszkák az ellátási útvonalat jelentő hidakat. Ha vissza is vonulnak Liszicsanszkba, az oda vezető két fő útvonalat is lövik a ruszkik ágyúval, tehát ott is nehéz lenne ellátni 5 dandárt, de ezt még megvámoltatják a tűzben a hidaknál.
A harmadik, hogy akkor most a város mennyi részét is szerezték vissza? Azt mondták, hogy az elfoglalt terület 20%-át. Pár napja még az 50% elvesztéséről beszéltek, akkor a mostani a teljes város 10%-át jelenti. Ha az oroszok arról beszéltek, hogy a 75% az övék, akkor most vissza vettek 15%-ot és 60%-nál állnak.
Nem tudunk pontos adatokat.
Minden esetre az elismerésre méltó, hogy ilyen reménytelen helyzetben is a morál az szemlátomást nem omlott össze és képesek a katonákat rávenni a támadásra. Ezt akkor is el kell fogadni, ha a kormány média igyekezni fog a sikerek jelentőségét felerősíteni és jobb képet festeni, mint három sikertelen átkelés a tengerparton egy pici patakon és egy kétes időtartamig megtartható városrész a katlan mélyén.
Szerintem nem mindenki számított erre.
/cloudfront-us-east-2.images.arcpublishing.com/reuters/SRSDXZMLLRMTJDJ3GLLBNDL62Y.jpg)
www.reuters.com
