50 000... Ja, kár, hogy ezt senki nem állítja, és semmilyen bizonyíték nem támassza alá.
Kijev ugyanis – saját szempontjából érthető módon – igyekszik veszteségeit mind saját társadalma felé, mind a vele szövetségesek számára minél jobban elkendőzni. Ugyanis saját logikája szerint, ha túlságosan magas veszteségi adatokat publikálna, azzal megrendítené a mögötte álló koalíció támogatását. Avagy hatalmas veszteségek mellett még Washington és London is elgondolkodna azon, érdemes-e tovább finanszírozni az ukrajnai fegyverszállítmányokat, vagy azok érdemben nem tudnak változtatni már az elkerülhetetlen végeredményen. Ez viszont ahhoz a furcsa helyzethez vezet, hogy saját bevallása szerint még maga az Egyesült Államok sem tudja pontosan felbecsülni, mekkora veszteségek érhették a lassan négy hónapja tartó háborúban az ukrán felet.
A napokban különböző platformokon megjelent becslések június 6-i adatok szerint összesen 50 ezerre teszik ukrán oldalról a halálos áldozatok számát, amely az eltűnt személyekkel együtt elérheti a 61 ezer főt. Figyelembe véve a különböző ukrán politikusok által emlegetett napi halálos áldozatok számát az elsőre túlzónak tűnő érték 3,5 hónap harcaira vetítve nem feltétlen rugaszkodik el nagyon a valóságtól. Míg Zelenszkij korábban napi 60-100 közé tette a napi személyi veszteségeket, addig Olekszij Reznyikov védelmi miniszter ezt az értéket már a 100-200-as sávba emelte.
„Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó viszont mindkettejükre rálicitálva kifejezetten a 200 fős felső értéket tekintette irányadónak”
Miután pedig a háborús kommunikáció egyik alapszabálya a saját veszteségek alul, míg az ellenségének a felülbecslése, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a valós érték még a 200-nál is magasabb. Orosz közlések szerint csak Szvjatogorszk ostrománál mintegy 300 ukrán katona vesztette életét 6 tank, 15 páncélozott jármű, 36 tüzérségi eszköz és 4 rakéta-sorozatvető mellett. Ez pedig csak egy kis részlete a nagyobb donbasszi frontnak, ami pedig szintén csupán egy szegletét adja az egész ukrajnai háborúnak. Ilyen veszteségek mellett viszont már érthetővé válik, miért kívánja Zelenszkij a következő mozgósítási hullámmal minél nagyobb mértékben bővíteni az ukrán hadsereg létszámát. A harcképesség fenntartásához, és a veszteségek pótlásához szükséges az újabb sorozási hullám. Viszont figyelembe véve az eddig mozgósítás eredményeit, és azt, hogy Kijev 3,5 hónap alatt nem volt képes öt brigád – összesen legfeljebb 25 ezer fő – megfelelő mértékben történő felszerelésére, kérdéses még a nyugati segítséggel együtt is, hogy milyen valós eredményekkel járhat a mozgósítás. Illetve, ahogy korábban többször jeleztük, a legfeljebb pár napos gyorsított kiképzést kapott sorállomány minimális harcértékkel bír, és nem képes tartósan feltartóztatni az orosz csapatokat. Alekszandr Koc orosz haditudósító állítása szerint az ukrán haderő immár 80 százalékban sorozottakból áll, miközben orosz oldalon a kezdeti időszak kivételével kizárólag hivatásosak szolgálnak. Ukrán részről a gyalogság harcképessége folyamatosan csökken, miközben a hivatásos állomány főképp a nagyobb jártasságot igénylő eszközök kezelésében – így tüzérség, harcjárművek, a megmaradt minimális légierő és légvédelem – vesz részt.
Fogalmam sincs a szerb-albán összecsapásokról, fogalmam sincs a harcról. Ellentétben veled, aki valószínűleg a saját bőrödön érezted, hogy milyen az, amikor csípi a vér a szemedet, de a legszarabb, hogy az nem is a te véred. És biztosan emlékszel, hogy milyen az erdőben tűzérségi tüzcsapást kapni, és milyen kibaszottul keserű a tud lenni a folyamatos lőposzag. Szóval megkövetlek, én csak belepofázok itt a te tapasztalataidba.
