<blockquote rel="laiki">Vagy nagyon gyorsan megnyerik az ukrik a háborút, vagy a telet háborúskodva, de eredmények nélkül nem éli túl a kormány.
Mert ha megnyerik ősszel a háborút, akkor hogy fogják túlélni a telet?</blockquote>
Porosenko helyzete mindenképpen nehéz. Ha a télre várható társadalmi feszültség idején a szélsőséges nacionalisták is elégedetlenek lesznek vele, mert nem tudott eredményeket elérni a háborúban. Ha a frontra kényszerített katonák is szívesen főbe lőnék, mert ők nem akarnak meghalni, de a végeláthatatlan harcban a veszteségek egyre csak nőnek. Ha a hátországban a vérgőzös nacionalistákon kívül mindenki százszor inkább visszasírná Janukovicsot, mert időnként nincs áram, meleg víz, fűtés és megélhetés sokaknak teljesen ellehetetlenül (sokaknak nem lesz veszteni valója). Ha eközben a katonai erő a fronton van és nincs elég erő terrorral elnyomni a társadalmi feszültséget, akkor bizony könnyen visszafordíthatatlanul megromolhat Porosenko egészségi állapota egy kötél végén lengedezve.
Ezzel szemben ha legalább az egyik, vagy több csoportnak fel tud mutatni valamit és esetleg maga mellé állítani a többiek ellen, akkor talán lehet esélye. Az egyik megoldás, hogy katonailag rövid úton győz. Ekkor a Nemzeti Gárda / Jobb Szektor valószínűleg mellé áll, főleg ha lebegteti a Krím távlati visszafoglalását. A katonák örülnek annak, hogy vége öldöklésnek és megúszták. A katonai puccs esélye csökken. A lakosságnak egy picike reménye van, hogy esetleg javul a gazdasági helyzet is a harcok megszűntével. Ha a hozzá valamelyest hű katonai erőket, a Nemzeti Gárdát és a belügyet maga mellett tudhatja, akkor erővel elfojthat egy társadalmi robbanást is. Véres munka, de neki van hozzá gyomra.
A másik lehetőség a béke. Ez a társadalom nagy részének is tetszene és a hadseregnek is. A Nemzeti Gárdának / Jobb Szektornak nyilván nem. A Nemzeti Gárda felállítása zsákutca volt. Valamikor le kell őket szerelni, mert veszélyesek lehetnek a mindenkori hatalomra. Ha a hadsereget rá lehet venni a gárda lefegyverzésére (kiirtására) a béke érdekében, akkor Porosenkonak lehet esélye. Márpedig szerintem a hadsereg katonáinak többsége szívesebben lőne a gárdistákra, mint a szakadárokra. A társadalom pedig azért egy ideig hálás lenne a békéért.
Ha a helyébe lennék, inkább adnék függetlenséggel felérő önkormányzatiságot a két érintett megyének, ajánlanék büntetlenséget a szakadároknak, tartanék ott választást, vonnám ki a csapatokat onnan, ígérném meg, hogy Ukrajna soha nem lesz NATO tag és szerelném le a Nemzeti Gárdát csak azért, hogy mindezekért cserébe praktikus, túléléshez szükséges dolgokat kérhessek: A gázszállítás újra indítását kedvezményes áron. A gáztartozás elengedését. Az összes orosz szankció és korlátozás feloldását Ukrajnával szemben. Azt, hogy a két megye formálisan nem szakadjon el és szakadárokat is szereljék le, hogy ne ukrán megadás íze legyen a békének. Esetleg némi orosz „kölcsönt” is lehetne kapni. Így azért túl lehetne élni. Legfeljebb az USA boldogtalan lenne.
Egyébként én még azt is kipróbálnám a helyében, hogy az EU-hoz és az Eurázsai Unióhoz egyaránt társuljon Ukrajna gazdasági, szabadkereskedelmi értelemben, de mindkét szervezet politikai jogait, befolyását zárja ki és fennen függetlenséget hirdessen. Amerika ettől idegbajt kapna, de az EU-nak és Oroszországnak is jó lenne és hátha kihúzzák Ukrajnát a gazdasági csődből.
Ha új a kipufogó akkor ott más is új, mert hanem nem lenne értelme. Ez(eke)t nemrég mozgásképessé tették, csak akkor tudnám, hogy miért vannak kukázva.
