A távoli háború és a közeli mozgósítás árnyékában. Milyen az élet Közép-Ukrajnában?
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
A szitáló esőben a teherautók platóján utaznak a VSzU (Ukrán Fegyveres Erők) frissen mozgósított katonái, fejüket csüggedten a válluk közé húzva. A rendőrjárőrök az ellenőrző pontokon lustán szemlélik az áthaladó járműveket, gépfegyvereiket, sisakjaikat és a golyóálló mellényeket a homokzsákokból rakott mellvédre rakva.
Az elhaladó autók ezerszámra tapossák szét a lehullott sárgabarackot. A gyerekek fára másznak, szedret, sárgabarackot, cseresznyét és szilvát szednek, amit bőségesen nyújt ezen a nyáron a termékeny ukrán föld. A spontán kialakult piacokon és az országutak mentén több száz nő árulja fillérekért az erdei terményeket és a gyümölcsöket, de a kínálat messze meghaladja a keresletet. A városban az apróhirdetések kétharmada cseresznyére, cukkinire, őszibarackra és szilvára vonatkozik.
Az út szélén egy lábatlan és már részeg ATO-veterán ül, érdeméremmel és „Jobb Szektor”-felvarróval zöld pólóján. Üres tekintettel nézi a VSzU utánpótlását szállító teherautókat, vodkát kortyolgatva a rendőrök és a kereskedőnők közömbös pillantásai mellett. A nők újra elmondják egymásnak az ukrán médiából származó híreket bizonyos városok elleni támadásokról, sóhajtoznak, majd áttérnek a zöldségek tartósításának receptjére.
Közép-Ukrajna és Cserkasszi városa folytatja a maga életét, a háború jelenléte lassan rutinná vált. Az időszakosan megszólaló légiriadó nem vált ki reakciót, a szupermarketek és bevásárlóközpontok továbbra is működnek, a működésüket légiriadó esetében megtiltó táblák ellenére. A légiriadók mellett rendszeresen emlékeztetnek a háborúra a tüzérségi lövések is – a Cserkasszihoz közeli erdőben lévő Orsanyec gyakorlótér kiképzőközpontjában a VSzU mozgósított katonái nyugati fegyverek használatát sajátítják el, amelyekkel aztán a Donbassz városait, Herszont vagy Melitopolt lövik majd.
A Dnyeper strandjai tele vannak nyaralókkal. Fiatalok sétálgatnak lassan a parkokban, jelentős részük olyan pólót visel, amelyen trágár fenyegetések olvashatóak az oroszok ellen vagy ukrán nacionalista jelszavak. A rendőrség csak éjszaka razziázik, a parkokban és strandokon fogják el a kijárási tilalom megsértőit és átadják nekik az idézést a katonai parancsnokságra. A városi rendőrség jelentése szerint körülbelül ötven behívót adnak ki naponta.
Magát a várost eddig nem érte orosz rakétatámadás. Csak az elmúlt hónapban sérült meg súlyosan a Dnyeperen átvezető híd vasúti része. Ennek ellenére az VSzU és a nacionalista fegyveres csoportok katonasírjainak száma egyre nagyobb a városi temetőkben. Az eltűnt városlakók száma, akik kritikusak voltak a kijevi hatóságokkal szemben, szintén minden hónapban egyre növekszik.
A városi honlapok szinte naponta számolnak be egyik-másik városlakóról, akit hazaárulással vádolnak. Egy 18 éves fiú megkérdőjelezte az orosz katonák atrocitásairól szóló propagandajelentések valódiságát egy közösségi oldalon. „Saját posztjaiban nyíltan támogatta a megszállók tevékenységét és azt állította, hogy az úgynevezett fasizmus ellen harcolnak és nácitlanítást hajtanak végre Ukrajna területén” – áll a vádiratban. Egy boltban nyilvánosan felszólalt az ukrán hadsereg fellépése ellen egy 65 éves nő. Egy 69 éves férfi nyilvánosan fejezte ki kétségeit az ukrán hadsereg hatékonyságával és a Donbassz, valamint a Krím visszaszerzésével kapcsolatban. A nacionalista beállítottságú polgárok feljelentéseket írnak az ilyen emberek ellen, megtorlást követelve.
Különösen gyanúsak a belső áttelepültek. A viszonylag nyugodt városban nagyjából 50 ezren vannak, többségük Harkovból. Mivel nem mindegyikük tud lakást bérelni (a bérletek ára tavasz óta csaknem a duplájára nőtt), sokan kénytelenek voltak diákotthonokban meghúzódni, de most arra kérik őket, hogy a tanév kezdetéig hagyják el ezeket. Még a fizetőképes harkovi lakosoknak sem mindig sikerül lakást bérelni - a helyi lakosok bizalmatlanok a belső menekültekkel szemben, az „egységes országról” szóló hazafias felhívások és lózungok ellenére.
A kiadó lakásokról szóló hirdetmények gyakran külön jelzik, hogy lakást csak a város és a régió lakóinak adnak bérbe. Másrészt a helyi lakosok sok rokona maga is menekültté vált és az EU-országokba távozott. Sokuk számára ez volt az egyetlen esély arra, hogy ingyen világot lássanak. Az elmúlt hónapokban azonban elkezdtek visszatérni, mivel az EU-ban véget ért az ingyenesség korszaka, csökkentik a juttatásokat és megszüntetik az ingyenes utazást. A rövid EU-ban töltött életükről beszélnek a homokos strandokon és a meredek Dnyeper-part parkjaiban, ösztönösen távolságot tartva az egyenruhásoktól, akik már a jelenlétükkel is az őket is érintő harcokra emlékeztetnek.
(Saját fordítás)
ukraina.ru
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
A szitáló esőben a teherautók platóján utaznak a VSzU (Ukrán Fegyveres Erők) frissen mozgósított katonái, fejüket csüggedten a válluk közé húzva. A rendőrjárőrök az ellenőrző pontokon lustán szemlélik az áthaladó járműveket, gépfegyvereiket, sisakjaikat és a golyóálló mellényeket a homokzsákokból rakott mellvédre rakva.
Az elhaladó autók ezerszámra tapossák szét a lehullott sárgabarackot. A gyerekek fára másznak, szedret, sárgabarackot, cseresznyét és szilvát szednek, amit bőségesen nyújt ezen a nyáron a termékeny ukrán föld. A spontán kialakult piacokon és az országutak mentén több száz nő árulja fillérekért az erdei terményeket és a gyümölcsöket, de a kínálat messze meghaladja a keresletet. A városban az apróhirdetések kétharmada cseresznyére, cukkinire, őszibarackra és szilvára vonatkozik.
Az út szélén egy lábatlan és már részeg ATO-veterán ül, érdeméremmel és „Jobb Szektor”-felvarróval zöld pólóján. Üres tekintettel nézi a VSzU utánpótlását szállító teherautókat, vodkát kortyolgatva a rendőrök és a kereskedőnők közömbös pillantásai mellett. A nők újra elmondják egymásnak az ukrán médiából származó híreket bizonyos városok elleni támadásokról, sóhajtoznak, majd áttérnek a zöldségek tartósításának receptjére.
Közép-Ukrajna és Cserkasszi városa folytatja a maga életét, a háború jelenléte lassan rutinná vált. Az időszakosan megszólaló légiriadó nem vált ki reakciót, a szupermarketek és bevásárlóközpontok továbbra is működnek, a működésüket légiriadó esetében megtiltó táblák ellenére. A légiriadók mellett rendszeresen emlékeztetnek a háborúra a tüzérségi lövések is – a Cserkasszihoz közeli erdőben lévő Orsanyec gyakorlótér kiképzőközpontjában a VSzU mozgósított katonái nyugati fegyverek használatát sajátítják el, amelyekkel aztán a Donbassz városait, Herszont vagy Melitopolt lövik majd.
A Dnyeper strandjai tele vannak nyaralókkal. Fiatalok sétálgatnak lassan a parkokban, jelentős részük olyan pólót visel, amelyen trágár fenyegetések olvashatóak az oroszok ellen vagy ukrán nacionalista jelszavak. A rendőrség csak éjszaka razziázik, a parkokban és strandokon fogják el a kijárási tilalom megsértőit és átadják nekik az idézést a katonai parancsnokságra. A városi rendőrség jelentése szerint körülbelül ötven behívót adnak ki naponta.
Magát a várost eddig nem érte orosz rakétatámadás. Csak az elmúlt hónapban sérült meg súlyosan a Dnyeperen átvezető híd vasúti része. Ennek ellenére az VSzU és a nacionalista fegyveres csoportok katonasírjainak száma egyre nagyobb a városi temetőkben. Az eltűnt városlakók száma, akik kritikusak voltak a kijevi hatóságokkal szemben, szintén minden hónapban egyre növekszik.
A városi honlapok szinte naponta számolnak be egyik-másik városlakóról, akit hazaárulással vádolnak. Egy 18 éves fiú megkérdőjelezte az orosz katonák atrocitásairól szóló propagandajelentések valódiságát egy közösségi oldalon. „Saját posztjaiban nyíltan támogatta a megszállók tevékenységét és azt állította, hogy az úgynevezett fasizmus ellen harcolnak és nácitlanítást hajtanak végre Ukrajna területén” – áll a vádiratban. Egy boltban nyilvánosan felszólalt az ukrán hadsereg fellépése ellen egy 65 éves nő. Egy 69 éves férfi nyilvánosan fejezte ki kétségeit az ukrán hadsereg hatékonyságával és a Donbassz, valamint a Krím visszaszerzésével kapcsolatban. A nacionalista beállítottságú polgárok feljelentéseket írnak az ilyen emberek ellen, megtorlást követelve.
Különösen gyanúsak a belső áttelepültek. A viszonylag nyugodt városban nagyjából 50 ezren vannak, többségük Harkovból. Mivel nem mindegyikük tud lakást bérelni (a bérletek ára tavasz óta csaknem a duplájára nőtt), sokan kénytelenek voltak diákotthonokban meghúzódni, de most arra kérik őket, hogy a tanév kezdetéig hagyják el ezeket. Még a fizetőképes harkovi lakosoknak sem mindig sikerül lakást bérelni - a helyi lakosok bizalmatlanok a belső menekültekkel szemben, az „egységes országról” szóló hazafias felhívások és lózungok ellenére.
A kiadó lakásokról szóló hirdetmények gyakran külön jelzik, hogy lakást csak a város és a régió lakóinak adnak bérbe. Másrészt a helyi lakosok sok rokona maga is menekültté vált és az EU-országokba távozott. Sokuk számára ez volt az egyetlen esély arra, hogy ingyen világot lássanak. Az elmúlt hónapokban azonban elkezdtek visszatérni, mivel az EU-ban véget ért az ingyenesség korszaka, csökkentik a juttatásokat és megszüntetik az ingyenes utazást. A rövid EU-ban töltött életükről beszélnek a homokos strandokon és a meredek Dnyeper-part parkjaiban, ösztönösen távolságot tartva az egyenruhásoktól, akik már a jelenlétükkel is az őket is érintő harcokra emlékeztetnek.
(Saját fordítás)
На фоне далекой войны и близкой мобилизации. Как живет центральная Украина
Под моросящим дождем в кузове грузовиков едут мобилизованные солдаты ВСУ, понуро втянув голову в плечи. Полицейские патрули на блокпостах лениво осматривают... Украина.ру, 21.07.2022
ukraina.ru
), de több mint 100 kg-os aknavető lövedékkel egészen meggyőző tud lenni.
