Nemrég erről beszéltem az egyik posztomban. A brüsszeli képmutatás magasiskolája. Az eu áttételesen "véres" gázt(sic) vesz ezzel is támogatva Putyin különleges hadműveletét Ukrajnában.
Közben Kína szép csendben eladja Európának az orosz gázt.
Hogyan lehet kikerülni a szankciókat, ha mindenkinek szüksége van a tiltott energiahordozókra? Kína és Oroszország megoldotta.
Míg a Nyugat újabb és újabb
szankciós csomagokat állít össze Oroszország ellen, míg Európa gazdasága látványosan kezd összeomlani, addig Moszkva és Peking
gyümölcsöző együttműködést folytat az embargós energiahordozók területén. Dübörög az üzlet, Kína idén – csak az első félévben – 2,35 millió tonna cseppfolyósított földgázt vásárolt Moszkvától, ami azt jelenti, hogy
Oroszország a csendesen üzletelő szomszéd negyedik legnagyobb LNG-beszállítójává vált,
megelőzve az Egyesült Államokat is. Ez csak a cseppfolyósított energiahordozóra értendő, mivel a vezetékes gázszállítás eleve történelmi csúcsokat dönget: az idei évben 63 százalékkal nőtt az orosz export Kína felé.
Csakhogy Kínának nincs szüksége ekkora mennyiségű gázra, így joggal merül fel a kérdés: mit csinál az óriási többlettel. A válasz tragikomikusan egyszerű:
eladja Európának, óriási hasznot fölözve le közben.
A
Financial Times szerint Kína az, aki megmenti a saját szankcióiban fuldokló Európai Uniót attól, hogy megfagyjon, miközben a látszatot továbbra is fenntartja.
A képmutatás ezen szintjén az EU bőséges földgázszállítmányokat kap Oroszországból, csak éppen nem az elzárt vezetékeken, hanem tengeri útvonalon keresztül
– óriási időveszteséggel és anyagi ráfordítással. A kereskedés egy kínai bennfentes szerint tranzakciónként több tucat, esetenként 100 millió dolláros hasznot hoz.
Kína nem is csinál túl nagy titkot az üzletből: egyik legnagyobb LNG-kereskedője, a JOVO Group épp a minap hozta nyilvánosságra, hogy európai vevőknek szállít földgázrakományokat. Az állami olajfinomító, a Sinopec pedig már áprilisban tényként közölte, hogy LNG-többlettel kereskedik a nemzetközi piacon, igaz, azt nem verte nagydobra, hogy a célországok Európában vannak, és hogy
a cég egyedül annyi cseppfolyósított orosz földgázt szállított a kontinensre, amely az EU gázimportjának hét százalékát tette ki.
A képmutatás ezen szintjén az EU bőséges földgázszállítmányokat kap Oroszországból, csak éppen nem az elzárt vezetékeken, hanem tengeri útvonalon keresztül
– óriási időveszteséggel és anyagi ráfordítással. A kereskedés egy kínai bennfentes szerint tranzakciónként több tucat, esetenként 100 millió dolláros hasznot hoz.
Kína nem is csinál túl nagy titkot az üzletből: egyik legnagyobb LNG-kereskedője, a JOVO Group épp a minap hozta nyilvánosságra, hogy európai vevőknek szállít földgázrakományokat. Az állami olajfinomító, a Sinopec pedig már áprilisban tényként közölte, hogy LNG-többlettel kereskedik a nemzetközi piacon, igaz, azt nem verte nagydobra, hogy a célországok Európában vannak, és hogy
a cég egyedül annyi cseppfolyósított orosz földgázt szállított a kontinensre, amely az EU gázimportjának hét százalékát tette ki.
Mindezt persze nem orosz, hanem kínai márkajelzéssel látták el, de az üzletnek ez a része pusztán papírmunkás formalitás, a lényeg mégis az, hogy Oroszország – közvetve – földgázt ad el Európának.
Szükség is volt rá: miközben Németország és a többi gázfüggő ország
a téltől pánikolt, az EU-s államok szépen 75 százalék fölé tolták a gáztárolók töltöttségi szintjét, hogy aztán diadalmasan kijelenthessék: nem lesz probléma. A cél a 80 százalék feletti töltöttség, ami abszolút kivitelezhető, ha a tagországok továbbra is ilyen tempóban vásárolják az orosz-kínai LNG-t. Miután a Nyugat az
„amiről nem beszélünk, az nem is létezik” elvét követi, a helyzet abszurditása nyilvánvaló:
az eddigi orosz gázfüggőség helyett most éppen Kínának szolgáltatja ki magát a kontinens, miközben az ázsiai ország már így is az Egyesült Államok legnagyobb gazdasági ellenfele.
Európa tovább játssza szerepét: megvehetné olcsón az orosz gázt, ha szakítana értelmetlen szankciós politikájával, ehelyett dupla és tripla árat fizet Pekingnek, hogy ugyanazt az energiahordozót vásárolja meg. Moszkva hallgat, Putyin remekül szórakozik, Ursula von der Leyen pedig gáz ársapkát követel. A történelem egyik legnagyobb gazdasági színjátékában csak az ukránoknak nem osztanak lapot.
