Én csak 3000 ukrán halottról tudok a herszoni ukrán offenzíva hat napja alatt. Amúgy 15 dandárt és dandár erejű csoportot vontak össze a kaprok a herszoni offenzívára 30-36 ezer fővel(Igaz ezekből 6 területvédelmis volt). 5 irányban indítottak támadást a herszoni fronton. Erőlködtek több napig, sikerült elfoglalniuk pár falut. A hatodik napra kifulladt a támadásuk, láttuk jópár megsemmisült páncélosukat. Sajnos a harkovi fronton megtalálták az orosz védelem gyenge pontját és ez elhomályosította a herszoni orosz sikert.Állítólag. Állítólag tízezrével haltak ott meg a szörnyű csatákban.
Állítólag, a RUSZKIFOS média szerint.
Eközben Harkovmál összevonták erőiket és felszabadították Harkov megyét.
Nem lehet, hogy a ruszkik saját hazugságaik áldozatai?
Maguk is elhitték, hogy "állítólag" az ukrán főerok Kerszonnál akarnak áttörni. "Állítólag" véres áldozatokkal.
Szerintem az ukránok a saját hazugságaik áldozatai, lévén ők határvidéki oroszok és elkerülhetetlen sorsuk hogy betagolódjanak a birodalomba. Minél tovább húzzák annál jobban fog fájni. Egy dolog amiben talán egyet értünk: Kárpátalja magyar föld!
@neutronbagoly Nem akarlak elkeseríteni, de a népköztársaságok ideológiája a legkevésbé sem szocialista-kommunista:
2015 őszére a legradikálisabb orosz egységek már nem játszottak jelentős szerepet önálló erőként a „szeparatisták” által ellenőrzött területeken. Másrészt viszont az orosz birodalmi (és bizonyos mértékben etnikai) nacionalizmus, illetve az ortodox fundamentalizmus alakította a DPR [Donyecki Népköztársaság] és az LPR [Luhanszki Népköztársaság] hivatalos ideológiáját. Az Orosz Ortodox Egyház kivételes szerepéről szóló nyilatkozatok – mely inkább a kirekesztést szolgálja, mintsem a befogadást –, valamint az ukrán- és nyugatellenes támadások fontos jellemzői a hivatalos dokumentumoknak, a nyilvános beszédeknek, és a bábrezsim legbefolyásosabb médiumainak. Az antiszemitizmus és a homofóbia kisebb mértékben, bár még mindig jelentős szerepet játszik a nyilvános retorikában.
„A konfliktus kezdetén a terroristák elűzték a cigányokat a Donyeck tartományban elfoglalt városaikból”. Összegzésként ezt a képet festi: „Elmondható tehát, hogy a DPR és az LPR hivatalos ideológiája, amely az orosz szélsőjobboldali aktivisták hatására alakult ki, nagyrészt jobboldali, konzervatív és idegengyűlölő jellegű.”
A nemzeti, semmint kommunista-anarchista-liberális dominancia nem meglepő: ez a szeparatizmus (bár oroszok mondhatnák, hogy a tőlük leválni akaró ukránok az igazi szeparatisták) alapvetően nacionalista keretek között mozog. A donbaszi oroszok beolvadás helyett oroszok akartak maradni, ellenállva az ukránosítási folyamatoknak, illetve a szláv-orosz tengelyhez akartak tartozni a nyugati liberalizmusba való integrálódás helyett, majd az oroszellenes felhangokkal átitatott államcsíny, és az azt követő odesszai mészárlás hatására (ami a legális Antimaidan tüntetéssorozatot fojtotta vérbe) fegyveres polgárháborúvá vált mindez.
” A világnézetük jobboldali részét pedig „az orosz nacionalizmus képviseli a maga különböző formáiban, hagyományos antiszemita töltettel – ott vannak a Feketeszázak monarchistái, az ortodox papok, a Szputnyik és Pogrom honlap szellemében a Fiatal Nacionalisták, a nemzetiszocialisták különböző csoportjai...”
Ennek a „népköztársaságnak” sem szocialista, sem antifasiszta orientációja nem lehetséges. Itt van Putyin Oroszországának második kiadása, ahol a papok és a nacionalisták állami ideológus státuszt kapnak, és bárki rács mögé kerülhet abortuszért, homoszexualitásért és a „hagyományos értékektől” való eltérésért.
Forrás: https://kuruc.info/r/9/243092/
