Kijev a különleges hadművelet alatt – Anti-Oroszország fővárosának kitalálása hevében
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru, 2022. szeptember 8. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220908/1038536641.html
Ukrajna fővárosa ezekben a napokban fulladozik a szmogtól. A város levegője ilyenkor a legszennyezettebbek közé tartozik a világon. A várostól északra fekvő tőzeglápok és erdők évről évre rendszeresen kigyulladnak. Az Ukrán Fegyveres Erők (VSzU) katonái és a területvédelem fegyveresei a mérgező ködben bolyonganak, meglepetten tanulmányozzák a számukra ismeretlen várost, éjszaka pedig Pecserszkben és Podolban, Obolonyban és Borscsagovkában a kijárási tilalom ellenére hajnalig tartó bulik zajlanak a szórakozóhelyeken, ahol egészen más közönség gyűlik össze.
A rendőrség és a katonai biztosok rendszeresen razziáznak az éjszakai klubokban. Csak szeptember 5-én 120 behívót adtak át a klubokat látogató férfiaknak, de a kijevi aranyifjúság általában megtalálja a módját, hogy kiváltsa magát. A harc az e körökben elterjedt vélekedés szerint a Ternopoli és a Cserkasszi területekről származó falusiak dolga.
Az elmúlt hónapokban Kijev lakosainak többsége visszatért a városba, de a hatóságok időről időre az orosz csapatok valószínű új offenzívájával riogatják a polgárokat. Szeptember 7-én, szerdán a VSzU parancsnoka, Valerij Zaluzsnij tábornok újabb ilyen értelmű nyilatkozatot tett. Az elkövetkező tél esetleges fűtési problémáira is figyelmeztetik a város polgárait. Erre az esetre a városvezetés mobil kazánokat vásárol, hogy fűtési válság esetén legalább a kórházak és a hőpontok hőellátását biztosítsák.
A Mihajlovszkaja téren, az 1990-es évek óta a nacionalisták kedvenc gyülekezőhelyén látható a megsemmisített orosz haditechnika kiállítása. Mivel azonban a városban sokan rendkívül elszegényedtek, a rendőrség időnként a rézvezetékeket kicsavarni próbáló színesfémvadászokat fog el a város kellős közepén. Helyenként robbanásveszélyes elemek maradtak a berendezésekben. Csernyigovban, egy hasonló kiállításon a minap robbanás történt, aminek következtében több gyerek megsérült.
A belvárosban az egy négyzetméterre eső nacionalista és hazafias jelképek egyértelmű túlcsordulása figyelhető meg. Mindenhová ragasztanak valamit, ahová csak lehetséges. Falfestmények és zászlók, plakátok ruszofób frázisokkal és idézetek ukrán nacionalistáktól. Az Andrejevszkij szpuszkon letakarták Mihail Bulgakov mellszobrát, a közelben pedig kiállítást rendeznek a neonáci Roman Ratusnij tiszteletére, aki júniusban esett el Izjum közelében. Júniusban Ratusnij a neonáci zászlóaljak tagjaként kis időre sztár lett a nyugati médiában. Nem utolsósorban azon felszólításainak köszönhetően, hogy öljenek meg minden oroszt, beleértve a gyerekeket is, hogy az ukrán gyerekeknek kevesebbet kelljen majd gyilkolniuk. Nemrég a kijevi Volgogradszkaja utcát nevezték át a tiszteletére.
A kijevi kiállítási központban (VDNH) a város polgármestere, Vitalij Klicsko egy abszurd kiállítást nyitott "Leigázhatatlan nemzet" címmel. Paradox módon a kiállítást a tripoljei régészeti kultúrának szentelték, amelyet Romániában Cucuteni-kultúrának (i.e. 5-3 évezred) is neveznek. Klicsko és a szervezők szerint "a kiállítás nagyon releváns az orosz invázió kontextusában, mivel áthúzza az Ukrajna mesterséges voltáról szóló orosz narratívákat, és bebizonyítja, hogy az ország szorosan kapcsolódik az európai civilizációhoz".
Jelen esetben az eneolitikum régészeti kultúrájáról van szó, a kiállítás üzenete pedig az, hogy a primitív kerámiaedények és kovakőkaparók készítői már akkor ukránok voltak, és az Európai Unióba törekedtek. A kiállított edények állványaira ragasztott ukrán zászlók is bizonyítják ezt.
Szergej, a harminc éves tapasztalattal rendelkező kijevi régész derűsen meséli, hogy 25 évvel ezelőtt a tripoljei kultúrához tartozó település maradványait tárták fel a Kijevi területen. A régészek meglehetősen nagy csapatában egyetlen ukrán nacionalista volt, aki arról álmodott, hogy bizonyítékot talál az ukrán nép ősi voltára és az ősi ukrán írásra. A kollégák tréfából karcoltak egy cserépre valami háromágúra emlékeztetőt és kaotikus, írást imitáló véseteket egy szöggel, majd elásták a cserepet nacionalista kollégájuk ásatásán. Másnap nevetve nézték, ahogy felfedezte a cserépdarabot, majd anélkül, hogy bárkinek szólt volna, zsebre tette és fél óra múlva már rohant a "szenzációval" a kijevi minisztériumba. Szergej szerint akkoriban elképzelni sem tudta, hogy egyszer majd ilyen tudományellenes ostobaságok képezik az állami politika alapját.
A narancsos forradalom és az Euromajdan utáni időszakokban Kijevet szó szerint ellepték a válság sújtotta falvakból és városokból érkező „belső migránsok” hullámai, abban a reményben, hogy nem szakmai tudásuk, hanem kizárólag nemzeti identitásuk és céltudatosságuk révén karriert csinálhatnak.
Idővel leigázták a várost, új történelmet találtak ki számára, a legkevésbé sem zavartatva magukat annak abszurditása és a tényekkel való összeegyeztethetetlensége miatt. Az "újkijeviek" viselkedésében jól látható a hisztérikus összetevő, nem a logikán van a hangsúly, hanem az érzelmeken. A nacionalista érzelmek hisztérikus kirobbanását az ügyetlen és dadogó próbálkozásaikban, hogy a "civilizáció alapjaként" mutatkozzanak, éppoly hirtelen váltja fel a szétszórtság és a depresszió. Ez bizonyos tekintetben a "Fehér Testvériség" szektásainak viselkedésére emlékeztet, akik 1993 őszén ezrével Kijevbe özönlöttek a "világvégét" várva.
Általában a város a tavalyi évhez képest meglehetősen fájdalmas benyomást kelt. Egy tüdőbajos betegre emlékeztet, sápadt, az egész világot gyűlöli, de időnként lázas tombolásba esik. A parázsló tőzeglápok ködében a VSzU egyik felnyírt hajú katonája ijedten hátrál egy száguldó terepjáró elől, amiből női nevetés és hangos zene hallatszik. Zavarában feldönti a virágárusnők csokrait a metró bejáratánál. Aztán lezuhan egy padra és két kézzel megkapaszkodik. Első pillantásra még az sem egyértelmű, hogy él-e vagy halott.