Olvasom ma is a beillesztett írást az Északi Áramlat felrobbantásáról, arról, hogy igencsak lehet, hogy ezt csak egy szűk kör tudta.
Hogy nem számolt minden aspektusával.
Hacsak nem számolunk AI használatával, illetve annak ajánlásainak az elfogadásával, akkor bezony kiderül, hogy a "kardozni akarók"
is csak természeti lények, kétes alakok (juszt sem írom le, hogy emberek), akik bár lehet, hogy okosak, de nem mindenben, s becsvágyuk, arroganciájuk, vagyonuk, létező, vagy képzelt hatalmuk, beszűkült életterük (képzeld el, amint pl. Soros egyedül mászkál egy közparkban elvegyülve az emberek között), kontraszelektált kapcsolataik teljesen elszakítják a hétköznapi valóságtól, s igen; a józan észtől.
Munkám során évtizedek óta találkozom orvosokkal, munkahelyi, intézményi vezetőkkel.
S rendre tapasztalom, hogy sokan közülük elhiszik maguknak a saját nagyszerűségüket, azt hogy ha pár dologban okosak, képben vannak, netán anyagilag sikeresek, akkor
mindenhez is jobban értenek.
Azt mondod, hogy a frusztrált kisember beszél belőlem?
Tudod, hogy mennyi vezetőt fokoztak le, rúgtak ki úgy, hogy előző nap még sérthetetlen hatalmasságok voltak, s hitték; pozíciójuk örök?
Hallod, nem engem és nem számos beosztott munkatársam közül vittek el rendőrök, ítéltek el tényleges szabadságvesztésre bírók, hanem ilyenek közül.
Pl. leszázalékolási bizottság tagjait. (Én meg nem értettem, hogy miért nem merik megmondani a beosztottai, hogy hova lett; vinnem kéne ügyelni)
S amikor éppen szabadlábon volt a tárgyalás - no meg a letöltendő - előtt (s éppen újra járt ügyelni), hallanod kellett volna, hogy mennyire lenézően beszélt a nyomozókról, ügyészekről, bírókról. ("Ezek!?" Semmit nem tudnak! Sikertelen aktakukacok; soha nem fognak tudni elítélni!).
Pedig valamiben okos emberek.
Ahogy alig iskolázott apám szokta mondani: Okos buták.
...nemrég is csak néztem a híradót, aztán másnap eltűnt a környezetemből az osztályvezető ortopéd orvos...
Ezek lennének okos emberek!?
Intelligens ember belátja tettének vagy nem tettének várható következményeit.
Egy háború elég gyakran végződik egy oldalról győzelemmel, más oldalról vereséggel.
Bár számtalan oka lehet egy vereségnek. (pl. esélytelenség, védhetetlen aljasság, stb), de ahol valahol összevethető képességek feszülnek egymásnak, s a vége az egyik oldalon győzelem:
Ott a vesztes valamit nagyon benézett.
Vagy valamit nagyon elhitt magának.
Magáról.
Amikor ennek a konfliktusnak lesz egy érzékelhető győztese és vesztese, akkor tán érdemes lesz, hogy ez is eszünkbe jusson.
Legalábbis szerintem.