Jelenség neve aeroelasztikus alakváltozás.Ez így hülyeség. Képkockasebességből az fakadhatna hogy a légcsavar látszólag lassul/megáll/ellentétes irányba kezd forogni.
Amire ő gondolhat az a rolling shutter miatti torzulás, ami abból ered, hogy egy CMOS szenzor nem egyszerre exponálja az összes pixelét hanem soronként:
A videóban minden lapáton látnunk kéne hasonló görbülést egy adott pozícióban, de láthatóan csak egy lapát van elgörbülve vagy inkább letörve.
Mellesleg katonai alkalmazásban CCD szenzorok dominálnak (CMOS előnyei mint a kis méret, fogyasztás, olcsóság nem relevánsak), ott egyszerre történik minden pixelen az exponálás és nincs ilyen torzítás.
Ha nem mozogna, az lenne az igazi probléma. Ugyanígy mozog a repülő szárnya is. Lehet számolni rá hajtogatási frekvenciát, ami az egyik fő tervezési szempont, mivel ez egy nagyciklusú fárasztó igénybevétel.
Mivel egy testnek repülnie kell, kell némi felhajtóerőt vagy vonóerőt létrehozni. Ez úgy valósítják meg, hogy egy a haladás irányában fekvő testen az áramvonalak nem azonos úton haladnak át egyszerre. Ez azt jelenti, hogy egy szárnyon az alsó rész és a felső rész nem egyenlő hosszúságú, így más az áramlási sebesség lent és fent. Mivel a gázok esetében az eltérő sebesség eltérő nyomást is jelent, így egy egységnyi felületre vonatkoztatva egységnyi erő jön létre.
Mivel szeretnénk elemelkedni a földtől, ennek az erőnek az eredője felfelé hat. Viszont a repülő szárnya nem csak a haladás irányában rendelkezik kiterjedéssel, hanem a haladási irányra merőleges mindkét irányban (ezért a felhajtóerő igazából egy térfogaton megoszló erő, nem csal a szárny termeli, hanem a törzs is, lásd F18), így a méretekből adódóan eltérő nagyságú erők jönnek létre a szárnyon (de amúgy bárhol) a haladás irányára merőlegesen, ami elkezdi a szárnyat hajtogatni.
Ez egy dinamikus rendszer, vagyis bekövetkezvet rezonancia, a szerkezet eléri az első modális frekvenciát és széttöri magát. Emiatt el kell hangolni a szerkezet saját frekvenciáját úgy, hogy a szerkezet anyagából (sok választás nincs az anyagok terén) adódó merevség és a geometria/erőhatások (ami a sebességből adódik) vagy olyan alacsony legyen (alacsonyabb pl, mint az átesési sebesség) vagy olyan magas, hogy sosem érheti el a repülő. Ha ez nem megy, akkor megfelelő helyre súlyokat kell tenni (régi repülőkön ez volt egy tartály, vagy lásd felni centírozása (itt mondjuk forgás van és a felno deformáltságából adódó deviációs nyomatékot érzed az utastérben. Ezért ha megfelelő helyre teszel némi súlyt, ez eltűnik egy bizonyos sebességig >> dinamikus kiegyensúlyozás)
Légcsavar esetében megy annyi a trükk, hogy ott vonóerőt kell előidézni, ezért 90 fokkal meg van csavarva minden, az elv ugyanaz, minden, amit a szárnynál írtam működik, csak fejben el kell fordítani mindent 90 fokkal.
És igen, ez a területen is magyarok voltak az úttörők...
