Az M46-os és M54-es sorozatra jellemző ballisztikai gyűrű a második világháborús német SC sorozatú bombákhoz hasonlóan azért van, hogy a becsapódáskor a célpontba fordítsa a bonbatestet, ami a mozgási energiáját akkor oda fejti ki. Ellenkező esetben lepattanhat arról.
Ez a jelenség a jóval modernebb szuperszonikus bombatesteknél már a gyűrű hiánya ellenére sem releváns, azok szimplán a nagyobb becsapódási sebesség és meredekebb becsapódási szög miatt biztosabb, hogy nem pattannak le a célról.
A legnagyobb kaliberű M54-es sorozatú bombatípus a FAB-9000M54-es volt. A legnagyobb sebesség, amelynél ezt oldották, az Mach 1.2 volt, mikor az irakiak Teherán lakótelepeit, illetve Baszra környékén partra szállt iráni forradalmi gárdistákat bombázták Tu-22-essel, 13 ezer méterről, hajítóbombázással, RSzBN-kontrollált oldással. Az utóbbi esetnél a csapásméréshez angol gyártmányú barometrikus gyújtóval az iráni elitalakulat feje felett 15 méterrel robbantották a kilenctonnás bombákat. A Tu-22-es a belső bombaterében hordozva tudott ilyen sebességet ezzel a bombával elérni. A bombatest kialakítása miatt a szóráskép nem volt valami kedvező, de a célok kiterjedése és a hatóerő ezt kompenzálta.
A szovjetek a FAB-1500M54-est, 3000M54-est Tu-16-osokról és Tu-22M2, illetve M3-asokról aktívan használták Afganisztánban, de a FAB-9000M54-es pusztításával nem voltak megelégedve. 2-4 FAB-3000M54-es ugyanis jobban lefedte a kiterjedt hegyvidéki barlanghálózatokat, mint egy darab kilenctonnás, ráadásul az ottani terepen a 9000-est nem találták szignifikánsan hatásosabbnak, mivel nagyobb tömege miatt egyszersmind mélyebbre is fúródott és így síkvidéki célok ellen a lökéshulláma sem érvényesült annyival jobban.
) antidrón-képes SHORAD, és a hátuk mögé a csöves-, rakétás tüzérség. Olyan ez, mint az ötvözés. Hiába veszed meg a drága alapanyagokat, ha nem jók az arányok, eljárások, bilivas lesz a páncéllemez helyett.