Az ukrán ellentámadás kijózanító elemzése a frontról 1.
Katonai elemzők egy csoportja nemrégiben a frontvonalhoz utazott, hogy közelebbről is megnézze Európa több generáció óta legbrutálisabb szárazföldi háborúját. A csapatokkal együtt töltött idő alatt, akik hatalmas orosz tüzérségi sortüzek, helikopter- és harckocsitámadások, dróncsapások és aknamezők között harcoltak, egyikük nyers értékeléssel tért vissza arról, hogy az ellentámadás miért halad lassabban, mint azt egyesek várták.
Gady Ukrajnába látogatott egy olyan csoporttal, amelynek tagjai között volt Konrad Muzyka, Oroszországra és Fehéroroszországra összpontosító független védelmi elemző, a Rochan Consulting igazgatója; Rob Lee, a Foreign Policy Research Institute vezető munkatársa és Michael Kofman, a Carnegie Endowment vezető munkatársa és a CNA vezető kutatója.
Titokban utaztak, így kimaradtak valami ajándékból.
Elolvastam, végigszörnyülködtem a primitívségén, a logikai ellentmondásokon, a készítők megfelelni akaró alacsony szinvonalán. Itt náluk legalább öten tárgyilagosabban, magasabb szinten írnák a helyzetelemzésüket.
Kiemelek megállapításaikból, és kifigurázom az ellentmondásokat.
Franz-Stefan Gady, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének és az Új Amerikai Biztonsági Központnak a vezető munkatársa ukrajnai látogatása után azt mondja, hogy az országnak nyilvánvalóan gondot okoz, hogyan alkalmazza erőit. A harcok néha rossz taktikát és az egységek közötti koordináció hiányát mutatják. Mindezt úgy, hogy közben meg kell küzdeniük a még mindig mélyen gyökerező bürokráciával, a belső harcokkal és a folyamatos „szovjet stílusú gondolkodásra” való hagyatkozással. Aztán ott vannak az oroszok, akik „kemény ellenállást tanúsítanak”.
Ez a győzelem legnagyobb gátló tényezője: ott vannak, bizony
„Az a narratíva, miszerint az eddigi ukrán haladás csak a fegyverszállítások és a támogatás hiánya miatt lassú, monokauzális, és nem osztják azok, akikkel beszéltünk, akik ténylegesen harcolnak és parancsnokságot gyakorolnak a frontvonalon”.
Gady a csoport meglátásait egy 16 részből álló, éppoly lényegre törő, mint amennyire tömör szálban közölte.
Az ukrán erők még mindig nem sajátították el a kombinált fegyveres műveletek méretarányos végrehajtását. A műveletek inkább szekvenciálisak, mint szinkronizáltak. Ez különböző problémákat okoz a támadásban, és IMO [szerintem] a lassú haladás fő oka.
Az ukrán erők alapértelmezés szerint a manőverezés helyett a sorozatos tüzelésre támaszkodó kimerítési stratégiára tértek át.
Ukrajna képtelen komplex kombinált fegyveres műveleteket végrehajtani.
Ennek az offenzívának a jellege valószínűleg csak akkor fog megváltozni, ha az orosz védekezés áttörése szisztematikusabban történik, esetleg az orosz morál súlyos romlásával párosulva vagy azt okozva, ami az orosz védelem hirtelen vagy fokozatos összeomlásához vezet. Az orosz védelem hirtelen összeomlásának hiányában gyanítom, hogy ez továbbra is egy véres harc marad, amelyben a tartalékos egységek fokozatosan kerülnek bevetésre az elkövetkező hetekben és hónapokban.
Kevés bizonyíték van egy szisztematikus mélyharcra, amely módszeresen lebontja az orosz C2 [parancsnokság és irányítás]/muníciót. Az orosz oldalon tapasztalható fejadagolás ellenére a lőszer rendelkezésre áll, és úgy tűnik, hogy az oroszok meglehetősen jó harctéri ISR [információ, megfigyelés, felderítés] (information, surveillance, reconnaissance) lefedettséggel rendelkeznek.
Az oroszoknak egyelőre nem volt szükségük operatív tartalékok bevetésére sem az ukrán támadások kivédésére.
Az orosz erők, még ha súlyosan leromlott állapotban és lőszerhiánnyal is, valószínűleg képesek késleltetni, feltartóztatni vagy visszaverni az egyes szakasz vagy század méretű ukrán előrenyomulást, hacsak ezeket a támadásokat nem koordinálják és hangolják össze jobban a szélesebb frontvonalon.
Az orosz oldalon tapasztalható fejadagolás ellenére a lőszer rendelkezésre áll, de az orosz erők, még ha súlyosan leromlott állapotban és lőszerhiánnyal.
Az orosz erők minősége változó. A kopás keményen sújtja őket, de az általunk megszólaltatott ukránok szerint jól védik az állásaikat. Taktikai szinten eléggé alkalmazkodóképesek és nagyjából a szovjet/orosz doktrína szerint védekeznek.
Ukrajna tűzfölényt alakított ki a csöves tüzérségben
Tüzérségi lövegcsövekből hiány van, amit nehéz kezelni a gyártási ütem és a szállítási határidők ismeretében.
Lövegcsövek hiányában is tűzfölényt alakítottak ki, lőttek is mindenfelé, orrba-szájba (szegény nyulak, őzek), aztán támadásba lendültek, és konstatálták, hogy már megint nem megy, mert ekkor az oroszok bemutatták 5-10-szeres tüzérségi fölényüket, de ezt az elemzők nem vették észre, vagy már máshova utaztak tobább tűzfölénynézni.
További aknamentesítési eszközökre van szükség, és hasznosak lesznek (különösen az ember által hordozható aknamentesítési rendszerek), de nem döntőek a tűz és a manőver jobb integrációja nélkül.
Ismétlem, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezt háború idején milyen nehéz megvalósítani.
A kudarcok monokauzális magyarázatai (mint például az aknamentesítő felszerelés hiánya) nem tükrözik a valóságot. Pl. néhány ukrán támadást az orosz ATGM-ek még azelőtt megállítottak, hogy elérték volna az első orosz aknamezőt.
Ha nem az aknamentesítő felszerelés hiánya nem döntő, akkor hanyagolható.
Folytatás 2 óra mulva. Türelem!
