Akkor államcsőd lesz, mert az elpufogtatott lőszerért nem fizet senki.
A régi elfekvő , már eladhatatlan lőszer készletek ellövöldözéséről beszéltem.
Ezekért amúgy se fizet senki. A külünleges hadművelet közben mindegy h pld. a gépfegyver csata közben esetleg csütörtököt mond, legfeljebb egy két másodperc mulva megy a műsor tovább.
Még az átkosban találkoztam ilyen "kissé" selejtes, öreg szovjet lőszerrel, lőgyakorlaton.
A bontószökevény öreg harckocsik s
em hoznak pénzt a konyhára, ha rozsdásodva eladhatatlanul állnak pld. szabad ég alatt. A mostani gyakorlatoztatós, kiképzési állapotú konfliktusra még jó volt, ott majd leselejtezik.
Tehát a fenti két állításom szerint, egyiknek se következménye az államcsőd.
Nézzük akkor a III. Vh felé való, több éves menetelés lépéseit,
itt az analógiát a 80-as években , ugyanilyen történések adják, egy kis eltéréssel..
A Nagy Világháborúra való felkészülést minden esetben egy hosszú ideig akár évtizedekig tartó gazdasági felkészülés előzi meg (ez a II. Vh tapasztalata is). Ha ezt a felkészülést sikerül egyik félnek megnehezítenie, vagy
netán csődbe vinni egyre több gazdasági szankció alkalmazásával,
akkor akár valódi háború indítása nélkül is győzni lehet .
Pontosan ezt történt az 1980-körül kezdődő fegyverkezési és szankciós versennyel.. Egy lövés nélkül dobta fel a talpát a Szu, a Keleti blokkal együtt.
Nézzük a jelenlegi helyzetet:
Jelenleg
a III Vh előkészítésének a kezdetén vagyunk, javában dúlnak a szankciók főleg Nyugati részről.. Ebben azért van még erőtartalék, amit lehet h később még előszednek. Most azonban úgy tűnik, hogy ez a szankciózás kétélű fegyverre sikerült, mert alkalmazása közben visszafelé is hat.
A 80-as években láthattuk, hogy miközben a gazdasági háború, a szankciók folytak, a fegyveres erőknél is tartott a
különböző terepasztalos és hadgyakorlatozós sereg felkészítés a küzdelemre . Ez által a 70-es évek végéhez képest 10 év alatt egy sokkal erősebb sereget lehetett létrehozni új felszerelésekkel, új támaszpontok építésével együtt - igen nagy költségvetési teher mellett.
A mostani fő különbség a 80-as évekhez képest, hogy a terepasztal a mai kor követelményének megfelelően modernizálva lett, ezt most úgy hívják, hogy a proxi Ukrajna országos léptékű gyakorlatoztató területe.
Tehát jelenleg a gazdasági szankciózás, és az éles terepgyakorlatoknak még az elején tartunk, ez még évekig így folyhat, ha nem jön közbe valami, ahogy Hofi mondaná.
Elviekben ez bármikor átcsaphat egy valódi háborúba, villámháborúba, hiszen a küzdő felek már amúgy is fel vannak fegyverezve és sorakoztatva egymással szemben. Ez
simán megtörténhet ha bármely fél úgy érzi, hogy "Itt az idő - most vagy soha" erős fölényben van a másik féllel szemben.
A gazdasági szankciózás végén indulna be elviekben a 24 órás termelésű hadigazdaságra való áttérés. Ez, ha bekövetkezik, akkor a rövidesen induló III. Vh előszele. Ekkor nem a profit termelés, a polgárok jóléte a cél, hanem a meglévő, tárolt nyersanyagkészletek felhasználásával minél rövidebb idő alatt minél több fegyver lőszer előállítása. Ekkor a polgár örüljön h lyuk van a hátsóján, és egyáltalán van mit ennie.
Igen kreatív volt a II Vhlakossági étrendje a fűrészporból készült kenyéren át a marharépa különböző felhasználási módjáig. Ha azt Schubert Norbi olvasta volna.. No de ne fessük az ördögöt a falra mert még lemászik.
Összefoglalva a hadigazdaságra való áttérés nem a polgárok jólétét szolgálja. Ennek költségét utólag a nyertes fél amúgy is megfizetteti e vesztessel - sokszorosan, miközben a történelmet is ennek megfelelően a saját önigazolására átíratja.