...először is szögezzük le:
Nyilván számos oka van annak, hogy a számokban többszörös potenciállal rendelkező orosz állam/haderő miért nem rohanta még le (újra) az ukrán haderőt, területeket.
Pl. Nyilván a nyers számok ott sem teljes értékű képességeket (bevethetőségi arányok) jelentenek - ahogy jó eséllyel sehol a világon sem.
Aztán amíg Ukrajnának pillanatnyilag "csak" egy ellenségre kell figyelnie, addig Oroszország körül számos szunnyadó gócpont van, ill. olyan terület, ami azzá tehető, no meg ott vannak az Oroszországgal határos NATO tagállamok, s akkor még nem is beszéltünk az angolszász államokról, és szövetségeseikről szerte a világban, akik másra sem várnak/vágynak, minthogy az oroszok túl sok kapacitásukat/erejüket lekössék egy konfliktusban.
Ki tudja, hogy ha nem lenne az orosz nukleáris erő, akkor nem e fogna össze átmenetileg az egész világ az orosz területekért/koncért...?
De ha ezeket levonjuk, még mindig lenne annyi ereje és lehetősége az oroszoknak szerintem, hogy ezt a konfliktust (még) drasztikusabban zárja rövidre. (Ugye pl. a sokat megénekelt, ímmel-ámmal és furán szelektíven rombolt ukrán infrastruktúra).
De egyre gyanúsabb nekem, hogy az oroszok megéreztek és/vagy felismertek és/vagy remélnek valamit, amihez azért idő kell:
Mégpedig azt, hogy a Nyugat (mint halmaz) nem (sem) tudja átlépni az árnyékát, nem tudja levetkőzni a - mondjuk úgy - beidegződéseit és reakcióival, viselkedésével, tetteivel maga távolítja el magát akár végleg az addigi - ilyen-olyan módon - tőle függőktől.
Pl. Ki gondolta volna pár éve, hogy oda jut a világ, hogy az USA külügyminiszterét - eddig elképzelhetetlen módon - megalázóan várakoztassa az eladdig egyik legfontosabb partnere!?
Hogy kisebb államok vezetői csak úgy lemondják az USA elnökével való, előre leegyeztetett találkozót!?
Durva a Nyugat eróziója (a bázishoz képest) mind gazdaságilag, mind társadalmilag, mind hagyományos katonai potenciálban, mind politikai, diplomáciai tekintélyben - szerte a világban.
Már messze nem álltak úgy mögé ebben a konfliktusban, mint eladdig.
Nem kell sietnie az oroszoknak katonai erővel, hogy Ukrajnának diktálhassanak:
Az Ukrajnát támogató környezet gyengülése, erejének megosztódása, (leginkább magának okozott) gondjainak/bajainak sokszorozódása rengeteg veszteségtől tudja és fogja megkímélni az oroszokat, hogy végül politikailag rendelkezhessenek majd nemhogy az elcsatolni kívánt területek, de egész Ukrajna sorsa felett.
Úgyhogy nem fogják "megenni" erőből Ukrajnát, mint éhes macska azonnal az egeret:
Se teljes nyugodtsággal leköthető katonai kapacitásuk nincs rá, sem vége nem lenne az áldozataiknak a támogatói háttérrel, fel/megbiztatással bíró Ukrajna esetén. (Ahogy nem volt az USA-nak sem Irakban, Afganisztánban, pedig nekik ott szabad kezük volt!)
Azt kell kivárniuk, hogy - hacsak nem kap észbe a Nyugat és nem kezd tűzoltásba a világ többi részéhet való hozzáállásában - hogy a további általános erózió miatt a Nyugat bedobja a nagy törülközőt ebben a konfliktusban. (Kicsi maradhat: Láthatjuk, hogy mit ér Irakban, Afganisztánban, a kurdok esetében)
Addig meg az oroszok azt a végül halálos, kegyetlen játékot űzhetik és űzik is, mint a nem különösebben éhes ragadozó:
Játszanak Ukrajnával, mint macska az egérrel.
...legalábbis ez a gondolatkísérlet sok mindent megmagyaráz, amin értetlenkedünk.
Na majd évekkel később meglátjuk, hogy igazam volt e?
(Egy pár megérzésem már úgy tűnik, bejött)
Régebben írtam párszor, hogy nem ez az smo a legfontosabb nekik,elpötyögnek,az ukránok úgyis elfogynak,a nato nem fog beleszólni,sokkal fontosabb összefűzni a BRICS bankrendszert,közös valutát,komoly pozíciókat szereztek a globális délen,afrikában,átpozocionálták a kereskedelmüket,stb.
2014 óta nyilvánvaló számukra, hogy ezt.le kell meccselni,elmentek a falig párszor, hogy ne kelljen smo-zni,meg sem hallgatták őket,ez van.