SZIMBÓLUMOK A VILÁG ÚJRAFELOSZTÁSÁNAK ELŐESTÉJÉN
A nyugati világ szabad szemmel látható vezetői, médiája és közvéleménye egyöntetűen merevedett abba a testtartásba, amely szerint az orosz-ukrán háborút „igazi” ok nélkül, mintegy passzióból robbantotta ki egy bomlott agyú diktátor. Ezért a liberalizmus kapkodva skiccelte fel és húzta alá mértékadó gondolkodási keretrendszerét, amelyben az orosz nép bűnös, a nyugati világ pedig áldozat.
Ismét bebizonyosodott, hogy Fukuyama jóslatával ellentétben a történelemnek nincs vége, s a liberális demokrácia nem „az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja”. Ami azt illeti, a történelem köszöni szépen, jól van, s mint nem eleve elrendelt, olykor csordogál, máskor meg zúdul a maga medrében. Nincs eleje, ahogy vége sem, és számos tényező alakítja, amely közül csak egy az emberi. A történelem feladata a folyamatok és az összefüggések feltárása, amely sosem rekonstruálható teljes egészében, legfeljebb elemeiben. De minden folyamatnak és összefüggésnek vannak szimbolikus pillanatai, amelyek még ha apróságnak is tűnnek, általuk érzékeltethető, hogyan fordult a világ.
A magyar történelemben ilyen volt Szent István megkoronázása, amely a magyar állam megteremtését szimbolizálta, de ilyen a mohácsi csata, Tisza István meggyilkolása, Teleki Pál öngyilkossága, Kovács Béla elhurcolása, vagy Pozsgay Imre ’89-es beszéde is. Megannyi folyamat egy-egy fogaskereke, mégis, szimbolikusan rajtuk keresztül érezzük meg a fordulatot, amely bekövetkezett.
Február 24-e, a nap, amely a történelemkönyvekbe Ukrajna megtámadásának napjaként kerül majd be, hasonlóképp csak apró szimbóluma lesz egy új világrend kialakítására tett kísérletnek, s e pillanatban nem tudjuk még, hogy a Nyugat letérdel-e végül az orosz és a kínai birodalom előtt.
Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a liberális demokráciák önként és dalolva térdeltek le egy újszerűnek tűnő, ám valójában baljósan ismerős ideológia, a woke előtt. És ha nem volna annyira szimbolikus, akár mellékes is lehetne, hogy ez az ideológia épp egy afroamerikai bűnözőt használt eszközéül, s George Floyd segítségével kényszerítette térdre a világ első számú vezetőit, velük együtt pedig a komplett nyugati közvéleményt.
Kinek ne égett volna a retinájába a Capitoliumban térdeplő demokrata politikusok képe, akik 8 perc 46 másodpercen át adóztak tisztelettel a rendőri intézkedés közben elhunyt Floyd emlékének? Azért eddig, mert a később 40 évre börtönbe küldött Derek Chauvin rendőr szintén eddig alkalmazta a törvényesen alkalmazható kényszerítő eszközt az egyébként droggal és koronavírussal a szervezetében elhunyt, a rendőri intézkedésnek ellenálló bűnözővel szemben.
