Egy jó kis elemzés, lefordítottam nektek (kézműves, nem Google Translate
) - a
forrás, ha valakit érdekelne.
Kíváncsi lennék,
@Filter hogy látod a lentieket?
Ha figyelembe vesszük a konfliktus katonai realitásait a kezdetektől, mindenféle politikai terelést és személyes vágyakat mellőzve, a következőt látjuk: Oroszország - optimista becslések szerint - 190e főt számláló haderővel kezdte meg a hadműveletet. Ez jóval kevesebb, mint Ukrajna jelenlegi hadereje, amely kb 100e fővel volt több a konfliktus kitörésekor.
A hadjárat kezdete óta a Donbasszon kívüli ukrán haderők gyakorlatilag már csak gyalogságból állnak. Az ukrán páncélos erők nagy része megszűnt. Március 27-ig 529 tank és 1177 egyéb páncélos jármű semmisült meg. Az ukrán légierő és haditengerészet megsemmisült.
A teljes személyi veszteséget 16000 halottra és 14000 sebesültre becsülik.
Az ukrán légvédelem a fentiekhez hasonlóan darabokban. Több, mint 160 nagy hatótávú és 40 rövid hatótávú légvédelmi eszköz lett megsemmisítve. Az orosz légierő hátráltatás nélkül tud bevetéseket végrehajtani.
Továbbra is számos MLRS és egyéb tüzérség áll az ukránok rendelkezésére, melyeket humán pajzzsal védenek a városok lakott részein. Ezek megsemmisítése problémás, az oroszok civil veszteségeket minimalizálni kívánó döntései miatt.
Az, hogy Zelenszkij megkérte a NATO országokat, hogy adományozzák tankjaik 1%-át Ukrajnának, indirekt módon jelzi, hogy komolyan hiányoznak a páncélosok az ukrán haderőből. Ez látható volt a Nyikolajevnél és Herszonnál megindított, ám sikertelen ellentámadásoknál is, melyek végül a polgári lakosságot is érintő tüzérségi támadásokban kulmináltak.
Semmi jele nincs jelentős páncélos támadásnak vagy ellentámadásnak ukrán oldalról. A befuccsolt nyikolajevi ellentámadást a bármiféle páncélos védelem nélkül hagyott MLRS és tüzérségi egységek jellemezték.
Mindent egybevéve, Ukrajna hadseregét majdnem teljesen immobilizálták:
- Keleten, Donbasszban az ukrán erők félnek elhagyni megerősített pozícióikat attól tartva, hogy az orosz légifölénnyel és az egyre sűrűsödő északi és déli támadásokkal bezárul a katlan.
- Délen az elsöprő orosz offenzíva az ország belseje felé tolta az ukrán ellenállást, el a krími határtól.
- Északon az orosz erők azzal fenyegetnek, hogy a nagyvárosokat blokád alatt tartják, és így bezárják az ukrán erőket
Egyre tisztábban látszik, hogy a kezdetektől két lehetséges szcenárió lebegett az orosz vezérkar szeme előtt: a kezdeti villámháborús taktika meglepetés ereje és az ukrán katonai erők elhúzódó, módszeres felőrlése. Mind a két szcenárió megvalósult.
Délen a herszoni és zaporozsijei régiókban, a Krímről érkező (jobban felszerelt és felkészült) orosz egységek majdnem teljes sikert könyvelhettek el, amíg Herszontól északra ukrán ellenállási gócokba nem ütköztek.
Északon, ahogy fentebb említettem, az orosz erők "körbefolyták" a nagyobb városokat, elzárva így Szumit, Ohtirkát és Csernikovot, és a védekező ukrán erőket. Kijev környékén az orosz erők folyamatosan jelen voltak, azzal fenyegetve, hogy a várost körbekerítik. A fővárost bekerítésével járó fenyegetettséget (katonai doktrína szerint) a szükségesnél kisebb mértékű erővel hozták létre. És még így is, Ukrajna tehetetlen volt.
Harkovot egy (egyébként elégtelen mértékű) haderőkoncentrációval sikerült patkó formában körülvenni, Izjum elfoglalásával a városvédőket lekötni és így bármilyen kitörést megakadályozni, így elvágva őket a donbasszi ukrán erőktől. Ezután egy nehéz offenzívába kezdtek dél felé, hogy a szlavjanszki és kramatorszki ukrán erőket elvágják az utánpótlástól és hátráltassák a kommunikációt a fő erőkkel, így bezárva a katlant.
Herszonban és Zaporozsije néhány részén a villámháborús taktika sikeres volt. Északon az ukrán erők lekötése, folyamatos nyomás alatt tartása volt az, ami megakadályozta az ukránokat, hogy a donbasszi csapataik segítségére induljanak.
Mariupolban, Marjinkában, Avgyejevkában, Izjumtól délre, illetve Rubizsnyében, Szeverodonyeckben, Liszicsanszkban és korábban Volnovakhában pedig az ukránok legedzetteb, legjobban felszerelt csapatai módszeresen felőrlődtek.
A donbasszi katlan lassan testet ölt, a harcok pedig egyre kiélezettebbek és brutálisabbak lesznek. Még úgy is, hogy az orosz csapatok túlerő ellenében harcolnak. Több elemző szerint az északi és déli műveletek a hadjárat első fázisában azért kellettek, hogy műveleti szabadságot biztosítsanak a többi orosz erőnek a donbasszi katlan bezárásához, Mariupol eleste után. Ehhez közeledvén, ahogy az ukrán ellenállás exponenciálisan erősödik a katlan bezárulásával, a hadjárat második fázisában már nincs szükség ilyen kiterjedt hadműveletekre északon és délen (de egyébként se lenne rá mód a jelenleg limitált orosz erők miatt). Az orosz erők megerősített pozíciókat alakítottak ki Kijev, Csernyikov, Szumi és Harkov közelében, melyek így kisebb erőkkel is védhetők maradnak, és továbbra is nyomás alatt tarthatják ezen városok védőit.
Mariupol eleste a végéhez közelít. Az itt felhasznált orosz erők felbecsülhetetlen tapasztalatot szereztek, miközben Ukrajna legjobb katonái ellen harcoltak, a sztálingrádi csata óta nem tapasztalt nehézségek között - ők most felszabadulnak és ezt az erőt a donbasszi katlanra lehet összpontosítani.
Ehhez hasonlóan az északon és délen felszabadult csapatokat is Donbasszba lehet irányítani. Végül, az OF tartalékosai is rendelkezésre állnak már a rotációhoz.
A tartalékosokra (mely erő nagyobb a most Ukrajnában harcoló orosz csapatoknál) bizony oda kell figyelnünk, ezzel ugyanis megcáfolódni látszik, hogy a háború orosz oldalról limitált lenne, vagy egyáltalán, hogy befejeződne.
Most kezdődik a második fázis. Oroszország a hadművelet kezdetekor nem akart elsöprő erővel belépni a harcokba. Ez így egy különösen "karcsú" és karcsúságában különösen sikeres hadművelet.
A második fázisban a donbasszi katlanban meg fognak semmisülni az ukrán erők.
Nyilvánvalóan abban reménykedik az OF vezérkara, hogy a donbasszi front sikeres lezárásával elérik az ukrán hadigépezet végleges összeomlását, mely hatás továbbgyűrűzhet a többi, Ukrajnát védő haderőre is, miközben az ország gazdasága folyamatosan omladozik a rá nehezedő nyomástól.
A háborúban semmire nincs garancia, csak egy dologra: ne a béketárgyalásokon zajló adok-kapokra figyeljünk, hanem a katonai műveletekre. Még Megyinszkij is úgy nyilatkozott, hogy a Kijev környéki deeszkaláció nem jelenti a hadműveletek befejezését. Épp ellenkezőleg.
Ami a műveletek harmadik fázisában történik, kizárólag az orosz katonai és politikai vezetőkön, illetve az ukránok elszántságán múlik, miszerint az utolsó katonáig kívánnak harcolni. Remélhetőleg idáig nem fajulnak a dolgok. Az mindenesetre nem látszik, hogy az orosz erők egyhamar kivonulnának.
