https://ukraina.ru/exclusive/20220514/1033956401.html
Riport az ukrán hátországból: A „női zászlóalj” Lvovban a férfiak hazatértét követeli
Már több napja Lvov térségében „harcolnak” az Ukrán Fegyveres Erők (VSzU) Területi Védelmi Erői (TRO) 103. dandárja katonáinak feleségei, nővérei és édesanyjai. A nők számos dühös üzenetet írnak a közösségi oldalakon, gyűléseket szerveznek a Lvovi Területi Katonai Igazgatóság (OVA) kirendeltségeinél. Állításuk szerint férjeiket becsapták – ahelyett, hogy a régiót védték volna, Kelet-Ukrajnába küldték őket megfelelő kiképzés és fegyverzet nélkül. Csak május 11-én, amikor az ügy nyilvánosságot kapott, szervezett találkozót a Területvédelmi Erők vezetése a harcosok hozzátartozóival. A 103. TRO-dandár harcosainak több mint 200 felesége és rokona gyűlt össze a lvovi Tiszti Ház zsúfolásig megtelt termében. A korábban bejelentett Jurij Galuskin, a Területvédelmi Erők parancsnoka helyett az ő tanácsadója, Vitalij Kuprij, a Verhovna Rada volt képviselője érkezett az ülésre asszisztensével. (…)
Kuprij azzal kezdte, hogy a 103. dandárban lehetnek egészségügyi okokból katonai szolgálatra alkalmatlan személyek. „Az egyik első probléma, amiről hangot adunk, hogy a háború első napjaiban a mozgósítás során, amikor a hazaszeretet hullámán elözönlötték a katonanyilvántartási és sorozási hivatalokat, nem voltak megfelelő katonai egészségügyi bizottságok. Néhányan, akik rossz egészségi állapotúak, valószínűleg alkalmatlanok a katonai szolgálatra, mégis a hadseregbe kerültek” – mondta Vitalij Kuprij, megígérve, hogy „kivizsgálják ezt”. Azt tanácsolta a katonai szolgálatra alkalmatlan katonáknak, hogy írjanak jelentést a parancsnoknak - azt mondják, ezt követően kórházba küldik őket, ahol katonai orvosi bizottság vizsgálja meg őket, majd a megfelelő következtetések megszerzése után leszerelik őket.
Sokkal több érzelmet váltott ki annak a ténynek a megvitatása, hogy a területvédelmi dandárt nem egyszerűen a harci övezetbe, hanem a frontvonalba küldték. A harcosok hozzátartozói elmondták, hogy nem léptek hatályba a Verhovna Rada által május 3-án a nemzeti ellenállás alapjairól szóló törvénybe bevezetett változtatások, amelyek előírják a területvédelmi egységek bevonását a harci övezetbe, mivel a dokumentumot az elnök még nem írta alá. Magyarázatot követeltek, hogy szeretteiket milyen indokkal küldték a frontra április végén. Vitalij Kuprij erre azt válaszolta - az említett, január 27-én módosított törvény előírja, hogy bizonyos okok miatt a VSzU főparancsnokának döntése alapján a csapatzászlóaljak bevethetőek a régión kívül is. A közönség ezeket a szavakat felkiáltással fogadta: „Harci helyzetben ?!”. „Ez a szabály február 19-én lépett életbe. Sokan nem tudtak ezekről a változásokról” – próbálta magyarázni Kuprij.
Ezt követően történetek sora hangzott el arról, hogy férjeik és rokonaik mivel szembesültek a háborús övezetben. „Parancsot kaptak, hogy fegyverek nélkül induljanak az ellenség felé. A domborzat olyan volt, hogy tüzérséggel támadták őket. Fegyverek nélkül a modern ellenséges technológia ellen! Légibombák, légitámadások!... Miért írják a dokumentumokban, hogy romeltakarítást végeznek Dnyepropetrovszkban, ha valójában a fronton vannak?.. Miért ülnek otthon az ATO-katonák, a mi tapasztalatlanjainkat pedig elvitték ?! Miért van szükségünk az VSzU-ra, ha botokkal, Kalasnyikovokkal toboroznak fiatal srácokat?!” - hangzott el a teremben.
Vitalij Kuprij megpróbált magyarázkodni, de a parancsnokság elleni vádak áradata folytatódott. „Odamentek a saját autóikkal, nem kaptak üzemanyagot, azt tanácsolták nekik, hogy tankoljanak saját pénzen… Amikor megérkeztek, 4 órát ültek a lövészárkokban gépfegyverrel. És ami a legfontosabb, rálőttek a visszavonulókra. Még jó, hogy nem volt áldozat... Amikor az önkéntesek hozták az ellátmányt, a zászlóalj tisztikara ellopta azt... A srácok felkészületlenek és demoralizáltak. Kétszer voltak a gyakorlótéren, megtanították őket lövészárkokat ásni. Most pedig „húsdarálóba dobták” a gyerekeinket, becsaptak minket – folytatódtak az asszonyok panaszai. (…)
„Amikor férjeink a TRO-ba mentek, miért nem figyelmeztették őket, hogy egy hónapon belül a frontra mennek ? Becsapták őket! Küldjék őket haza!" – kiabálta az egyik jelenlévő. A terem skandálni kezdettt: „Haza! Haza! Haza! Ezután feloszlott a gyűlés. A következő napokban azonban a 103. dandár „női zászlóalja” ismét „őrségbe” vonult a lvovi OVA épülete elé.
A közösségi csatornákon a helyi önkéntesek megerősítették, hogy a 103. Területvédelmi Dandár „sok” katonája életét vesztette az összecsapások során, és az összes felszerelést saját költségükön kellett megvásárolniuk. Nyikolaj Szaveljov újságíró pedig, aki ennek a dandárnak a soraiban van, azt írta, hogy a legjobb harcosokból további kiképzés nélkül hoztak létre egy deszantegységet a dandárparancsnok, Valerij Kurko ezredes parancsára. Az újságíró szerint, ha „nem állítják meg ezt a hülye bachanáliát”, akkor a lvovi területvédelem harcosai hamarosan a különleges műveleti erők szerepébe kerülnek. „Hogy mit csinál velünk minket az ellenség a legelső összecsapásnál, azt nem magyarázom el senkinek” – tette hozzá Nyikolaj Szaveljov.
Az elsők, akik Nyugat-Ukrajnában lázadni kezdtek, a TRO zászlóalj katonáinak feleségei és rokonai Huszt városából (Kárpátalja). Május 12-én a Kárpátaljai Területi Tanács egyik képviselője, Vaszilij Jakubec számolt be a zászlóalj halottairól és sebesülteiről.