Hogy éli túl Harkov a náci megszállást? – 1. rész
(Pjotr Ivanov riportja, ukraina.ru)
Talán csak Zelenszkij tud kitalálni egy ilyen elvetemült gonosz tréfát - az orosz Harkovot Ukrajna „hős városává” kinevezni. A harkovi lakosok többsége számára ez a cím „áruló városnak” hangzik, és még jobban irritálja őket, mint a Felszabadító Katona emlékműve géppuskájának csövére erősített kék-sárga szövet. Az ukrán függetlenség jelképe a 2014-es államcsíny után került oda, amikor az elszemtelenedett nácik dühödten vetették magukat Délkelet-Ukrajnára. A zászló, bár fémkapcsokkal rögzítették, nem kapcsolódik jól az emlékműhöz. Egyszer a harkoviak legnagyobb örömére villám csapott belé, idén május 26-án pedig Pavlovo Polje kegyetlen és értelmetlen ukrán ágyúzása közben lerepült. Mintha a Katona próbálna megszabadulni az idegen szimbolikától. Ez azonban csak akkor fog megtörténni, amikor Harkov ismét felszabadul a nácik alól. Addig a város túlél a megszállás alatt.
Harkov különböző kerületei nappal még mindig az ukrán rakéta-sorozatvető- és ágyútüzérség tüzének vannak kitéve (nem olyan gyakran, mint március-áprilisban), éjszaka pedig az orosz rakétatámadásoknak. Utóbbiak az elmúlt napokban rendszeressé váltak 22 órától hajnali 5 óráig. A VSZU-val (Ukrán Fegyveres Erők) ellentétben az oroszok szinte kizárólag katonai célpontokat támadnak. De tény, hogy a város úgynevezett "védői", különösen a nacionalista alakulatok képviselői, könnyedén katonaivá varázsolják a polgári infrastruktúra bármely objektumát. Különös előszeretettel az iskolákat és más oktatási intézményeket. Emiatt csak az elmúlt két hétben a városban mintegy egy tucat oktatási intézmény károsodott kisebb vagy nagyobb mértékben. Beleértve a 29, 47, 46, 48, 12, 78-as számú iskolákat, valamint július 15-én éjjel a 121. számú iskolát az Indusztrialnij kerületben. És minden alkalommal az ukrán média üvölteni kezd egy újabb "barbár módon" lerombolt iskoláról, ahol "nincs és soha nem is volt semmi katonai". A helyiek azt suttogják egymás között: volt.
Sajnos a fegyveresek nem csak az üres iskolákat használják fel saját céljaikra. Harkovban a VSZU visszatért az „élő pajzs” taktikához, lakóépületekbe „kihelyezetteket” költöztetnek, lőszert tárolnak, rakéta-sorozatvetőket és páncélozott járműveket helyeznek el az udvarokon. A civilek egyre gyakrabban fejezik ki felháborodásukat amiatt, hogy az egyértelműen elégtelen légvédelem miatt életveszélybe kerültek.
A napokban a Harkovi terület katonai-polgári közigazgatásának vezetője, Oleg Szinyegubov azt a hírt, miszerint Harkovban gyakorlatilag nincs légvédelem és az összes ukrán légvédelmi rendszer 40 %-a Kijev közelében összpontosul, „orosz propagandának” nevezte, melynek célja, hogy „megváltoztassa a harkoviak hangulatát”. És hozzátette, hogy az Oroszország területéről kilőtt rakéták többsége nem éri el Harkovot. Nyilvánvalóan nyomtalanul és hangtalanul felszívódnak az éjszakai égen – kommentálják a harkoviak. A harkovi légiriadó rendszer szirénái is olykor hangtalanok. Mindenesetre éjszakai támadások során ritkábban kapcsolnak be, mint minden más alkalommal.
Ha a légvédelem megszervezése nem is tartozik a város polgármesterének vagy a közigazgatás vezetőjének hatáskörébe, a lakosság óvóhelyi férőhelyeinek biztosítása (vagy legalábbis valami ehhez hasonlóé) közvetlenül a helyi tisztségviselők feladata. Harkov polgármestere, Igor Tyerehov szavakban nem is zárkózik el ettől. Az országos tévé adásában az óvóhelyek felszerelését nevezte a két fő feladat egyikének, amelyet mindenekelőtt finanszírozni fognak.
„Ma egészen más módon készítjük fel pincéinket, melyeknek kettős rendeltetésük lesz: pince és óvóhely bombázás esetére. Ma közszolgáltatóink és önkénteseink teljes mértékben azon dolgoznak, hogy felkészítsék a várost a télre, és pincéinket óvóhelyekké alakítsák át” – mondta Tyerehov.
De lássuk, mi történik valójában. A Szolnyecsnij lakótelepen, amelyet korábban súlyos támadások értek, az összes pince hirtelen lezártnak bizonyult. És nincs a közelben metrómegálló sem. Tehát a kérdés, hogy hová menjenek, ha a közelben feltűnik a "Kraken", nyitva marad a helyi lakosok számára. Szomorú a helyzet a városban, ahol sok lakos veszítette el megélhetését, ezt még a polgármester is elismeri.
„Természetesen manapság az a nagy probléma, hogy az embereknek nincs pénzük vásárolni. … A város sok vállalkozása bezárt a támadások miatt, a vállalkozók és a termelők egyszerűen félnek megnyitni ezeket a vállalkozásokat” – mondta a polgármester az országos tévé adásában.
Április óta ugyanakkor a humanitárius segítségnyújtás fokozatosan egyre csökkent és az utóbbi időben szinte olyan észrevehetetlenné vált, mint a légvédelem munkája.
Egy középkorú nő siet, szinte rohan. "Osztanak?" A humanitárius segélyről van szó. Volt, de már egy órája kiadták. A nő erőtlenül leroskad a járdaszegélyre. El kell mondania, amit gondol. „Hat órára elmentem a „Topolkára” az „elnöki készletért”. Tízkor tudtam meg, hogy nem szállítottak. Sorba álltam daráért és cukorért, de nem volt elég. A "Mafiánál" is sorban álltam készételekért. Az első százon felülieknek már nem jutott. És telefonáltam, telefonáltam... Miért írják ki, hogy dolgoznak, ha nem veszik fel a telefont?! Kárbaveszett a napom..."
Jellemző eset - sem anyagi segítség, sem munka nincs ma Harkovban, senki nem vállal garanciát semmire. Kisgyermekes családok, 75 év feletti idősek (egyes segélyezőknél 80 év felettiek) továbbra is számíthatnak szűkös élelmiszercsomagokra. A többiek túlélnek, ahogy tudnak.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220717/1036503195.html
(Pjotr Ivanov riportja, ukraina.ru)
Talán csak Zelenszkij tud kitalálni egy ilyen elvetemült gonosz tréfát - az orosz Harkovot Ukrajna „hős városává” kinevezni. A harkovi lakosok többsége számára ez a cím „áruló városnak” hangzik, és még jobban irritálja őket, mint a Felszabadító Katona emlékműve géppuskájának csövére erősített kék-sárga szövet. Az ukrán függetlenség jelképe a 2014-es államcsíny után került oda, amikor az elszemtelenedett nácik dühödten vetették magukat Délkelet-Ukrajnára. A zászló, bár fémkapcsokkal rögzítették, nem kapcsolódik jól az emlékműhöz. Egyszer a harkoviak legnagyobb örömére villám csapott belé, idén május 26-án pedig Pavlovo Polje kegyetlen és értelmetlen ukrán ágyúzása közben lerepült. Mintha a Katona próbálna megszabadulni az idegen szimbolikától. Ez azonban csak akkor fog megtörténni, amikor Harkov ismét felszabadul a nácik alól. Addig a város túlél a megszállás alatt.
Harkov különböző kerületei nappal még mindig az ukrán rakéta-sorozatvető- és ágyútüzérség tüzének vannak kitéve (nem olyan gyakran, mint március-áprilisban), éjszaka pedig az orosz rakétatámadásoknak. Utóbbiak az elmúlt napokban rendszeressé váltak 22 órától hajnali 5 óráig. A VSZU-val (Ukrán Fegyveres Erők) ellentétben az oroszok szinte kizárólag katonai célpontokat támadnak. De tény, hogy a város úgynevezett "védői", különösen a nacionalista alakulatok képviselői, könnyedén katonaivá varázsolják a polgári infrastruktúra bármely objektumát. Különös előszeretettel az iskolákat és más oktatási intézményeket. Emiatt csak az elmúlt két hétben a városban mintegy egy tucat oktatási intézmény károsodott kisebb vagy nagyobb mértékben. Beleértve a 29, 47, 46, 48, 12, 78-as számú iskolákat, valamint július 15-én éjjel a 121. számú iskolát az Indusztrialnij kerületben. És minden alkalommal az ukrán média üvölteni kezd egy újabb "barbár módon" lerombolt iskoláról, ahol "nincs és soha nem is volt semmi katonai". A helyiek azt suttogják egymás között: volt.
Sajnos a fegyveresek nem csak az üres iskolákat használják fel saját céljaikra. Harkovban a VSZU visszatért az „élő pajzs” taktikához, lakóépületekbe „kihelyezetteket” költöztetnek, lőszert tárolnak, rakéta-sorozatvetőket és páncélozott járműveket helyeznek el az udvarokon. A civilek egyre gyakrabban fejezik ki felháborodásukat amiatt, hogy az egyértelműen elégtelen légvédelem miatt életveszélybe kerültek.
A napokban a Harkovi terület katonai-polgári közigazgatásának vezetője, Oleg Szinyegubov azt a hírt, miszerint Harkovban gyakorlatilag nincs légvédelem és az összes ukrán légvédelmi rendszer 40 %-a Kijev közelében összpontosul, „orosz propagandának” nevezte, melynek célja, hogy „megváltoztassa a harkoviak hangulatát”. És hozzátette, hogy az Oroszország területéről kilőtt rakéták többsége nem éri el Harkovot. Nyilvánvalóan nyomtalanul és hangtalanul felszívódnak az éjszakai égen – kommentálják a harkoviak. A harkovi légiriadó rendszer szirénái is olykor hangtalanok. Mindenesetre éjszakai támadások során ritkábban kapcsolnak be, mint minden más alkalommal.
Ha a légvédelem megszervezése nem is tartozik a város polgármesterének vagy a közigazgatás vezetőjének hatáskörébe, a lakosság óvóhelyi férőhelyeinek biztosítása (vagy legalábbis valami ehhez hasonlóé) közvetlenül a helyi tisztségviselők feladata. Harkov polgármestere, Igor Tyerehov szavakban nem is zárkózik el ettől. Az országos tévé adásában az óvóhelyek felszerelését nevezte a két fő feladat egyikének, amelyet mindenekelőtt finanszírozni fognak.
„Ma egészen más módon készítjük fel pincéinket, melyeknek kettős rendeltetésük lesz: pince és óvóhely bombázás esetére. Ma közszolgáltatóink és önkénteseink teljes mértékben azon dolgoznak, hogy felkészítsék a várost a télre, és pincéinket óvóhelyekké alakítsák át” – mondta Tyerehov.
De lássuk, mi történik valójában. A Szolnyecsnij lakótelepen, amelyet korábban súlyos támadások értek, az összes pince hirtelen lezártnak bizonyult. És nincs a közelben metrómegálló sem. Tehát a kérdés, hogy hová menjenek, ha a közelben feltűnik a "Kraken", nyitva marad a helyi lakosok számára. Szomorú a helyzet a városban, ahol sok lakos veszítette el megélhetését, ezt még a polgármester is elismeri.
„Természetesen manapság az a nagy probléma, hogy az embereknek nincs pénzük vásárolni. … A város sok vállalkozása bezárt a támadások miatt, a vállalkozók és a termelők egyszerűen félnek megnyitni ezeket a vállalkozásokat” – mondta a polgármester az országos tévé adásában.
Április óta ugyanakkor a humanitárius segítségnyújtás fokozatosan egyre csökkent és az utóbbi időben szinte olyan észrevehetetlenné vált, mint a légvédelem munkája.
Egy középkorú nő siet, szinte rohan. "Osztanak?" A humanitárius segélyről van szó. Volt, de már egy órája kiadták. A nő erőtlenül leroskad a járdaszegélyre. El kell mondania, amit gondol. „Hat órára elmentem a „Topolkára” az „elnöki készletért”. Tízkor tudtam meg, hogy nem szállítottak. Sorba álltam daráért és cukorért, de nem volt elég. A "Mafiánál" is sorban álltam készételekért. Az első százon felülieknek már nem jutott. És telefonáltam, telefonáltam... Miért írják ki, hogy dolgoznak, ha nem veszik fel a telefont?! Kárbaveszett a napom..."
Jellemző eset - sem anyagi segítség, sem munka nincs ma Harkovban, senki nem vállal garanciát semmire. Kisgyermekes családok, 75 év feletti idősek (egyes segélyezőknél 80 év felettiek) továbbra is számíthatnak szűkös élelmiszercsomagokra. A többiek túlélnek, ahogy tudnak.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220717/1036503195.html