A szennyvízszállítók sztrájkja és az Ifjú Harcos Tanfolyam – Kropivnyickij (Kirovográd) a háború szomszédságában
Dmitrij Kovalevics, ukraina.ru, 2022. augusztus 4. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220804/1037249208.html
Kedden, augusztus 2-án megkezdődött a lakosság kötelező evakuálása a Donyecki Népköztársaság Kijev által ellenőrzött részeiről. Az első evakuációs vonat 133 menekülttel még aznap megérkezett Kropivnyickij város vasútállomására, amelynek neve nemrégiben még Kirovográd volt, 1934-ig a Zinovjevszk, még korábban pedig a Szent Erzsébet erőd után (melyet Erzsébet császárnő alapított 1754-ben) a Jelizavetgrád nevet viselte.
Akkoriban ezt a területet Új-Szerbiának nevezték, mivel az Osztrák és az Oszmán Birodalom területeiről áttelepülő szerbek költöztek ide. Mielőtt 1939-ben külön területté (oblaszty) alakult volna, a régió a Herszoni, majd a Nyikolajevi kormányzóság része volt, később pedig az Ogyesszai területhez csatolták.
Az elmúlt hetekben a Kirovográdi terület vált a belső menekültek fő célpontjává. Viszonylag közel van Ukrajna keleti és déli részeihez, a térségben nem zajlottak harci cselekmények, nem számítva a "Kalibr" légicsapásait katonai létesítmények ellen. Nincs akkora túlzsúfoltság, mint Nyugat-Ukrajnában, az árszínvonal pedig egyike a legalacsonyabbaknak az országban. Igaz, az áttelepülteknek felajánlott munkák is alacsony bérezésűek. A városban főként megüresedett portási és takarítói állásokat kínálnak havi 6500 hrivnya fizetéssel. Irina Verescsuk reintegrációs miniszter szerint a belső menekültek mindössze 10 százalékának van munkája.
Az áttelepülteknek általában az elhagyatott falvakban kínálnak lakást, feltételezve, hogy saját maguk hozzák rendbe a húsz éve lakatlan házakat. A várostól nem messze lévő mintegy 2000 lakosú Pancsevoje faluban például mintegy 250 menekültet szállásoltak el elhagyott viskókban.
A menekültekhez való hozzáállás, akárcsak máshol, meglehetősen gyanakvó. A délkelet-ukrajnaiakat számos nacionalista aktivista próbálja „reintegrálni” és asszimilálni a Nyugat által finanszírozott pályázati projektek segítségével. Érdekes jogi affér történt a közelmúltban Kropivnyickijben. Egy 19 éves harkovi menekültet, akit elítéltek azért, mert támogatta az oroszokat a közösségi oldalakon, a helyi bíróság arra kötelezte, hogy tanulja meg Ukrajna himnuszát, az alkotmánynak a területi struktúrára vonatkozó szakaszát és a „Batyko nas Bandera” című dalt.
Magában a városban az utóbbi időben az őslakosok is egyre nehezebben igazodnak el. Sok más ukrajnai városhoz hasonlóan a helyi hatóságok a város jelképeinek, zászlajának és címerének megváltoztatásával vannak elfoglalva, bár ezek mindegyike a független Ukrajna idején született. A nacionalista aktivisták az utcák átnevezésével foglalkoznak. A Gagarin utcát Bandera utcára akarják átkeresztelni. A helynév-bizottságokat a nyugat-ukrajnaiak uralják, így az általuk felajánlott utcaneveknek semmi közük a város történetéhez: Ljubomir Huszar, Levko Lukjanyenko vagy Winston Churchill utca.
Nemcsak a szovjet vagy orosz egyéniségekről elnevezett közterületek neve kerül a célkeresztbe, hanem a teljesen semleges nevűek is, mint például a Junoseszkaja (Ifjúsági), Szolnecsnaja (Nap) utcák, a Szvjazisztov (Híradósok) és a Szosznovij (Fenyves) közök. Ezen utcák egy része ugyan csak a közelmúltban kapott új nevet, de nem csillapodik a viszketegség, hogy átírják a helyneveket, hiszen ez is az egyik módja a költségvetés megcsapolásának. Jövőre valószínűleg át kell majd nevezniük a Szolnyecsnaját Szosznovijra, a Szosznovijt pedig Szolnyecsnajára, őrületbe kergetve a postásokat, a kiszállítókat és a taxisokat.
Mindeközben egy jóval nagyobb probléma is kialakult a városban: egy részét elöntheti a szennyvíz. Kropivnyickijben (Kirovográd) a város jelentős része családi házas övezet, ahol szippantóskocsikkal szivattyúzzák ki az emésztőgödröket. Augusztus óta minden figyelmeztetés nélkül megduplázták a tarifákat, aminek következtében Kropivnyickij városában, a Kropivnyickij utcában szippantókocsik egész oszlopa sorakozott fel, melyek tulajdonosai nem fogadják el az új tarifákat, nem hajlandók fizetni, a szennyvizet pedig nem lehet visszanyomni. Ennek eredményeként nem éppen az ibolyától illatozik a Kropivnyickij utca.
A speciális hadművelet során nem egyszer támadtak katonai létesítményeket a városban és a környéken. Július 28-án a kanatovói katonai repülőtér került tűz alá, korábban pedig a Légierő Repülőakadémiájának hangárjai. A város félúton fekszik az Ungvár-Ternopol-Donyeck útvonalon, így mind a katonai szállítmányok, mind az Ukrán Fegyveres Erőknek (VSzU) a nyugati régiókból érkező utánpótlása áthalad rajta. Az utcákon gyakran látni nyitott platós terepjárókat, amelyeken az ukrán hadsereg katonái rohannak valahova, ami leginkább a szíriai háborúra emlékeztet. Ugyanakkor a város napi híreinek mintegy 30 százaléka a VSzU helybéli katonáinak halálához kapcsolódik. Ezzel összefüggésben kevesen égnek a vágytól a kijevi rezsimet védelmezni, így a helyi SzBU rendszeresen beszámol olyan csalók letartóztatásáról, akik 1-2 ezer dollár ellenében hamis dokumentumokat állítottak elő a szolgálatelkerülőknek.
Ennek ellenére sokkal több katona tartózkodik a városban, mint Közép-Ukrajna más városaiban. Sokan itt vesznek részt egy rövid kiképzésen, mielőtt a frontra küldik őket – ez az úgynevezett „Ifjú Harcos Tanfolyam”. Egy kövérkés férfi a VSzU egyenruhájában, izzadva a hőségben, sóvárogva nézi az ablakokban a sörösüvegeket és szomorúan mondja: "Inkább a tengernél lennék, mint mindezt a…" De azért továbbmegy végzetes úticélja felé és eltűnik a szem elől egy 19. század végi neobarokk épületben, amelyet laktanyává alakítottak át.
A régi Jelizavetgrád óvárosát a városi villák szomszédságában az egykori zsidónegyedek görbe utcái tarkítják, amelyeket helyenként a szovjet Kirovográd emeletes épületei és elhagyott ipari létesítményei szakítanak meg, ezeket a most már Kropivnyickijnek nevezett város kommunális szolgáltatói próbálják eltakarni és átfesteni a városi tanács nacionalistáinak vezetése alatt.
