Volhínia – a Sacki-tavak strandjai kiürülnek, a gazdálkodók csődbemennek
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru, 2022. augusztus 18. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220818/1037818012.html
Volhínia az erdők és a mocsarak világa, tájképei a szomszédos Belorussziára emlékeztetnek. Ugyanakkor ezen a vidéken zajlott le a volhíniai mészárlás – a lengyel nemzetiségűek tömeges megsemmisítése. Az elmúlt években Ukrajna-szerte elterjedt az atrocitásokat elkövető OUN/UPA kultusza, ami nem hagyhatja hidegen a lengyeleket.
Másrészt a Volhíniai terület lakossága egyre inkább a Lengyelországgal való gazdasági kapcsolatok felé orientálódik. A határon naponta 200-300 autó várakozik a kilépési oldalon, körülbelül ugyanennyi - az ellenkező irányba, a lengyel oldalon.
Ukrajnába tartanak az üzemanyagszállító teherautók és a belorusz mezőgazdasági gépek, amelyeket Lengyelországon keresztül importálnak. Ellenkező irányban pedig volhíniaiak ezrei lépik át a határt és vásárolnak fel lengyel árut otthoni viszonteladásra.
Február óta mintegy 40 ezren hagyták el a Volhíniai terület fővárosát, Luck városát. A helyi hatóságok szerint jelenleg mintegy 200 000 lakos él a városban.
A városba eddig két orosz „Kalibr”-rakéta „érkezett”. Első alkalommal - a repülőtérre, másodszor - egy olajraktárra, amely ezután két napig égett.
A belső áttelepültek nem részesítik előnyben a Volhíniai területet, az elmúlt hónapokban Ukrajnában keringő pletykák miatt Belorusszia esetleges csatlakozásához a különleges hadművelethez. Ugyanezen okból a Délkelet-Ukrajnából evakuált gyárakat sem helyezik át Volhíniába.
Ukrán katonai szakértők ugyanakkor úgy vélik, hogy a térség nem alkalmas hatékony katonai műveletekre. A Volhíniai terület északi részén sok az áthatolhatatlan mocsár és csak néhány út található. A „Volyn-online” című kiadvány arról számolt be, hogy a területvédelem továbbra is a belorusz határ mentén aknázza alá az utakat és az erdőket.
A különleges hadművelet kezdetével a helyi lakosok szerint számos volhíniai falu gyakorlatilag kiürült, bár ebben a régióban nem folytak harcok. A volhíniaiak Lengyelországba mentek – véglegesen.
A helyi apróhirdetési oldalak a lakásárak és a telekárak csökkenését mutatják. A volt kolhozparasztok szinte semmiért adják el a termőföld-részesedésüket. A régióban egy 2 hektáros részesedés átlagos ára körülbelül 4000 dollár. Vállalkozó szellemű lengyelek vásárolják fel a földet ukrán állampolgárságú strómanokon keresztül.
Mindeközben a volhíniai földeken zajlik az aratás, de a gazdálkodók panaszkodnak, hogy gyakorlatilag nincs értelme gabonát termeszteni, ezért úgy döntöttek, hogy a termés egy részét a földeken hagyják.
A globális élelmiszerválság ellenére az exportőrök ugyanis a tavalyi ár harmadáért vásárolják meg a terményt a gazdálkodóktól, holott kétszeres áron exportálják és értékesítik.
Például egy tonna búzáért 3000 hrivnyát kapnak a volhíniai termelők, szemben a tavalyi 9000 hrivnyával. A gazdák azt állítják, hogy körülbelül 2800 hrivnyás költségükbe kerül egy tonna búza előállítása, vagyis mindössze 200 hrivnyát keresnek tonnánként, ami rendkívül kevés.
Egy tonna repcéért 12 000 hrivnyát fizetnek a felvásárlók a tavalyi 25 000-hez képest, egy tonna napraforgóért - a tavalyi 20 000 helyett 10 000-et. Így a jelenlegi magas műtrágyaárak mellett egyszerűen veszteségessé válik a mezőgazdasággal való foglalkozás.
A volhíniai Sacki-tavak, így az ország legmélyebb tava, a Szvityaz mindig is vonzották a turistákat. De idén üresek a strandok, a csónakok lustán ringatóznak a hullámokon, a panziókhoz vezető ösvényeket benőtte a fű.
Ennek megfelelően a nyaralók kiszolgálására kialakított kávézók, bárok és magánszállások százai mentek csődbe és zártak be. A helyi idegenvezetők, akik még emlékeznek arra, hogy Jurij Gagarin és German Tyitov űrhajósok is Szvityazban üdültek, szintén munkanélkülivé váltak.
A területi hatóságok szerint előfordulhat, hogy télen nem lesz fűtés. Ha falun tűzifát halmoznak fel, a városokban kültéri hőpontok telepítését tervezik. A hozzájuk tartozó generátorokat és egyéb berendezéseket az amerikaiak szállítják Luckba a USAID program keretében.
A szociális problémák, a vállalkozások százainak csődje és a magas munkanélküliség a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer-használat meredek növekedéséhez vezetett Volhíniában és számos más régióban. A terület rendőrsége szerint idén megkétszereződött a kábítószerrel kapcsolatos bejelentett bűncselekmények száma.
A bizonytalanság, a függetlenség óta eltelt időszak legnehezebb telének ígérete és más társadalmi problémák egész autókaravánokat hajtanak keresztül Volhínián a lengyel határ felé, ahol ráadásul már nem látják különösebben szívesen az ukránokat.
Ugyanakkor a lengyel média időről időre emlékezteti polgártársait az egykori, elveszett „Kresy Wschodnie*”-re, amely Volhíniát is magában foglalta.
*Kresy Wschodnie (keleti határvidék) – a mai Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia 1920-39 között Lengyelország része volt (a ford.)
