Murz gondolatai Vlagyimir Vlagyimirovics 70. születésnapja kapcsán...
Ma a főhadiszálláson az emberek valakinek a születésnapjáról beszélgettek, és azon gondolkodtak, hogy mit adhatnának egy olyan embernek, akinek mindene megvan. Hallgattam, és eszembe jutott egy vicc a 37-es évszámról.
Röviden: 37. év, a római szenátus, Caligula császár születésnapja előtti este. A szenátorok megvitatják, hogy mit mutassanak be a főnöknek a születésnapjára. A gall szenátor veszi át a szót:
- Kedves patríciusok! Dobjunk össze pénzt, és holnap száz szép, szőke, fiatal gall rabszolgalány bíborszínű tunikában ünnepélyes himnuszokat fog énekelni a császárnak.
- Az volt - rázza a fejét egy másik szenátor. - Száz gyönyörű, fiatal, szőke, galliai rabszolgalány énekelt már tegnapelőtt is egy orgián. Felizgult, mindet megdugta, elrendelte, hogy mészárolják le őket, ismét felizgult, és újra megdugta a már lemészároltakat. És megint unatkozik.
Egy germán szenátor feláll:
- Tisztelt patríciusok! A császár már régóta jár velünk katonai manőverekre Németországba. Adományozzunk pénzt, és holnap száz szép, szőke, fiatal teuton rabszolga bíborszínű tunikában ünnepélyes himnuszokat fog énekelni a császárnak.
- "Az is volt már" - hallatszik a folyosóról. - Tegnap, a pártus küldöttség fogadásán. Száz szép, szőke, teuton fiú bíborszínű tunikában ünnepélyes himnuszokat énekelt a császárnak. Aki megdugatta velük az előző napi tisztátlan gall rabszolgalányokat, felizgult, maga is megdugta mindet, majd elrendelte, hogy mészárolják le őket, ismét felizgult, és két nap alatt felváltva olyan aktívan dugta meg a lemészároltakat, hogy még egy nemes germán túsz is, aki sikoltozást hallott is megállt megkérdezni - "Segíthetek, kit mészároljak le?". És most megint unatkozik. Döntsünk már valamit, ő is ott lesz a holnapi találkozónkon... Rossz érzésem van, egy ilyen farkú csődörről álmodtam.
Ekkor egy szenátor egy távoli északkeleti tartományból kér szót, senki sem emlékszik a nevére, nehéz kiejteni. Szkíta arc, ferde szemű.
- Tisztelt patríciusok! Tudom, hogyan kell a császár kedvében járni! Dobjatok be nekem mindannyian pénzt háromezer-kilencszázötven brit "vendégmunkásra", és ha a császárnak nem tetszik, amit kitalálok, akkor magam iszom meg a mérget.
Nincs más ötlet, mindenki egyetért, mindenki beszáll.
Reggel: Caligula a Via Appián lévő vidéki villájából szekérrel hajt a szenátusba, ahol találkozót tart. És látja, hogy az út két oldalán, a horizonton túl is keresztek, és rajtuk keresztre feszített britek, gyönyörű mintákkal festve. Lógó, gyötrődő, mozgó, csillogó emberek a napfényben. Gyönyörű. Ahogy Caligula elszáguld mellettük, elgondolkodik:
"Hú, ez aztán a pokoli buli volt tegnap este! "Kurvára nem emlékszem erre... Mi folyik itt?"
Odamegy a legközelebbi brithez:
- "Beszélsz latinul?
A kimerült Brit azt mondja neki:
- Igen, de ennek mi a kurva értelme? Ki a fasz vagy te?
- Én? Caligula felforr. - Gaius Caesar Augustus Germanicus császár vagyok! Hát nem látod?
- Ahhhhhhhhhhhh - morogja hangosan a brit. - Férfiak! Gyerünk!
És az összes keresztre feszített az út mentén rekedt kórusban: Boldog születésnapot neked! Boldog születésnapot...
Eszembe jutott ez a vicc, és azt gondoltam magamban. Az orosz "mobik" téli cipővel kapcsolatban bajban lesznek.
Hogy áll az anyaország a kirzovye csizmákkal? Lesz "tűz" a gyapjúcsizmáknak, ugye?
kenigtiger.livejournal.com