Vajon a nyugati tankok megnyerhetik a háborút ukrajnának?
NATO tanks are sophisticated and lethal – but the downside is that they also require considerable training to operate.
www.19fortyfive.com
A nagy kérdés, hogy ezek a tankok képesek lesznek-e döntő tényezőként csatamezőre lépni. A kemény valóság az, hogy a modern tankok hadrendbe állítása az ukrán félnek legalább annyi kihívást jelent, mint ahány lehetőséget.
Még hónapok fognak eltelni, amíg a megígért tankok számosságban megérkeznek ukrajnába és amíg a személyzeteik harcképesek lesznek. Az ukránok soha nem látott spektrumú harcjármű-parkkal fognak rendelkezni - tankok, lövészpáncélosok, csapatszállítók, kisegítő járművek több különböző platformon. És ezek mind a maguk egyedi hajtásláncával, fegyverrendszerével, tűzvezető rendszerével és hát karbantartási igényével. ukrajnának ebből kell koherens egységeket kialakítani, megfelelően kiképzett katonákkal - akik sokszor semmilyen gépesített hadviselési tapasztalattal nem rendelkeznek már.
Az átlagembernek még akár apellálhat is, hogy ilyen széles körben, ilyen sok fajta fegyverrendszert adományoztak ukrajnának. Hiszen a modern rendszereket látszólag csak integrálni kell a meglévőkhöz, és ez instant harcképesség-növekedést jelent.
Mint olyan katona, akinek van tapasztalata tankcsatákban, leírhatom: a többfajta (ugyanolyan célra használt) fegyverrendszer alkalmazása komoly probléma és jelentős műveleti korlátokat szab.
A US Army például két platformra épít APC és IFV területen: a Strykerekre és Bradleykre. Ami a tankokat illeti, a jelenleg használt fegyverrendszerek az M1 Abrams és a Stryker MGS.
Sok variáns létezik, de a használati, karbantartási követelmények azonos platformon nagyjából hasonlók. Így az amerikai katonáknak és kisegítő személyzetnek csak ezeket a platformokat kell alapvetően ismerniük.
Ezzel szemben most az kérjük az ukránoktól, akik épp élet-halál harcot vívnak az orosz hadsereggel, hogy tanuljanak ki nem kevesebb, mint hét nyugati APC/IFV platformot mindemellett tartsák fenn a szovjet típusokra már kialakított kompetenciáikat is. Gondoljuk csak végig milyen problémák épülnek így be az kiképzési- és ellátórendszerükbe és a műveleti tervezésbe.
A legutolsó nyugati felajánlásokkal kb három új gépesített lövészzászlóalj kialakítására lesz lehetősége ukrajnának. De tegyük fel, hogy összesen 6 zászlóaljt alakítanak ki, keverve a nyugati és szovjet típusokat. Ez azt fogja jelenteni, hogy mindegyik egységben az összes típusra kell majd kiképezni a katonákat.
Emellett, mivel semmilyen logisztikai háttere nincs a nyugati típusoknak ukrajnában, azokat a tüzérségi eszközökhöz hasonlóan Lengyelországba kell majd küldeni karbantartásra/javításra - ez komolyan csökkenit majd az egységek harcképességét.
Például amikor én a Sivatagi Vihar során harcoltam (Easting 73 csata), a mi járműveink is rendszeres karbantartást igényeltek, de így is órák múlva visszakerültek hozzánk. Még egy motorcsere is lebonyolítható volt 24 óra alatt.
Harci körülmények között az ilyen javítások roppant nehezek, de a US Army-nak ez nem jelentett akkor problémát - ugyanis az egységek kialakítása és javadalmazása így volt kialakítva már a kezdetektől.
De ukrajnának egy apróbb mechanikai meghibásodás is teljes harcképtelenséget jelenthet, ami a jármű Lengyelországba való szállítását jelenti majd - egész biztos, hogy nem fognak az ukránok cseremotorokkal rendelkezni. Komoly probléma lesz az AFU-nak működőképes állapotban tartani a flottát, még akkor is ha megkapják a teljes kiképzést.
Az ukrán hadszíntéren tapasztalható harcok hevessége és jellege jóval összetettebb, mint bármi amit tapasztaltam a Közel-Keleten vagy a németországi hadgyakorlatokon. Minden forrás szerint ukrajna hatlamas veszteségeket könyvelt el. Ha az AFU támadásba lendül, a veszteségi ráta újra az egekbe szökik - különösen a fontos csaták során.
Vajon mi történik majd akkor, amikor a maroknyi kiképzett Bradley személyzet elesik a harcokban?
Akkor ki fogja majd működtetni ezeket a gépeket? Ki lesz majd képes a BFV komplex 25mm-es gépágyúját, rakétakilövőit vagy fedélzeti géppuskáját megfelelően használni? A korszerű NATO fegyverek előnye, hogy kifinomult és halálos eszközök - a hátrányuk, hogy komoly kiképzés szükségeltetik a működtetésükhöz illetve dedikált karbantartás, hogy egyáltalán működjenek. Ezek a rendszerek alkalmatlanok arra, hogy majd a "következő a sorban" beül és használja őket.
Az AFU-tól azt várjuk el, hogy tucatnyi APC/IFV-re, több tanknak több variánsára képezzenek ki személyzetet úgy, hogy ezeknek a járműveknek különböző karbantartási igényeik, használható üzemanyagtípusaik, lőszertípusaik és tűzvezető rendszereik vannak. Mindezt úgy, hogy épp az életükért küzdenek.
Nem valószínű, hogy hónapok múlva az ukrán haderő (de akár egy nyugati haderő) képes lenne ezekből a szedett-vedett gépekből használható támadóerőt felállítani, amelyekhez még logisztikai és karbantartó hátterük sincs. És így az se valószínű, hogy sikeres és nagyszabású ellentámadásba lendülnének egy beásott ellenféllel szemben. Egy ilyen támadóerő felállítása körülbelül egy évbe tellik. Ugyan kockázatos lehet az orosz offenzívát feltartani őszig vagy akár 2024 elejéig, de még kockázatosabb az AFU-nak siettetve megkezdeni egy offenzívát, amelyhez elégtelen a kiképzésük vagy épp a támogató háttér.